Megismerni és beleszeretni

2.      fejezet

Új iskola, és új ismerősök

Az éjszaka gyorsan elrepült.A csörgő órám pontban 7-kor csörgött.Kimásztam az ágyból és mentem a fürdőszobába felfrissülni. Még szerencse,hogy este előkészítettem a ruhákat amit felveszek, mert most nem igazán van kedvem keresni. Egy fekete garbó,egy sötétkék farmer és egy hozzáillő fekete lapos topánkát.A hajamat kifésültem, és csak egy copfba kötöttem fel.Majd miután elkészültem lementem a konyhába,mivel Greg ott ült kezében a csésze kávéval és ha,jól látom a reggeli újsággal.Igen elegánsan volt felöltözve,

-Jó reggelt Greg!-egy puszival köszöntöttem majd a konyha szekrényhez nyúltam,hogy kivegyem a reggeli müzlimet. Mivel,hogy csak félvér vagyok, így nyugodtan tudok emberi ételt is fogyasztani.Majd leültem az asztalhoz.

-Jó reggelt!-köszönt fel az újságjából Greg.

Ennyit beszéltünk egész reggeli idő alatt. Úgy látszik ez a szokásunk is megmaradt, hogy nem nagyon vagyunk bőbeszédűek egymás társaságában. Ugyan is Greg, beszédesebb mint én.

Megnéztem mennyi az idő, és pont fél nyolcat mutatott. Ezért gyorsan eldöntöttem,hogy ideje indulnom a suliba. De ahogy észre vettem nem csak én, gondoltam így, hanem Greg is.

-Nekem ideje indulnom dolgozni.Nem akarok máris elkésni az első napomon. Legyen szép napod a suliban.Szia!

-Kösz. Már ha nem fogom halálra unni az egészet. De menj, én is indulok. Neked meg sok sikert az első munkanapodon.

-Jaj, de hogy fogod halálra unni magad. Hidd el, hogy jó lesz.

-Aha, biztos.Szia.

Ezután ki ki ment a maga útjára. Beültem az én kis szépségembe és indultam a végzetem felé. A sok kis nyavalygós liba, és az idióta nyálcsorgató palik közé.Elég hamar oda is találtam. Beérve a parkolóba rögtön észre vettem,hogy majdnem mindegyik kocsi új volt. Leparkoltam, és kiszálltam a kocsiból. Egyből minden szem rám szegeződött.Remek. Utálok a középpontban lenni. Nem törődve velük elindultam befelé az iskolába. Amint látszik nem olyan nagy ez az épület. Ez a New York-i iskola mellett eléggé eltörpül.

Elindultam a titkárság felé, ahol egy szemüveges vörös hajú nő ült.

-Jó reggelt. A nevem, Isabella Swan, és a papírokért jöttem.-köszöntem.

-Jó reggelt kedveském. Már vártunk téged. Már is adom a könyveket és az órarendedet.-felállt és keresgélni kezdett a háta mögötti szekrényen.

-Itt is van. Ezt a papírt írattasd alá a tanárokkal, és a tanítás után hozd vissza.További szerencsés napot kedvesem.

-Köszönöm. Viszlát.

Avval ott is hagytam. Még hogy szerencsés napot. Hát ja. Kedveskéd a nénikéd.

Majd az órarendet nézve sétáltam a termek felé.Egy hosszú barna hajú lány lépett mellém.Ahogy láttam nagyon kedvesnek tűnik, és nem olyannak mint akikkel eddig az életem során találkoztam.

-Szia. Te vagy az új lány?-kérdezte barátságosan.

-Ezek szerint. Isabella Swan, de a Bellát jobban szeretem.-feleltem könnyedén.

-Örülök.Az én nevem Angela Webber .Segítsek megkeresni az első órád tantermét?

-Az jó lenne.

-Akkor gyere.

Azzal elindultunk együtt, amerre Angela mondta, és beszélgettünk.

-Nos megérkeztünk, ez itt a kémia előadó.Sok sikert.

-Köszi.

Angela tovább sétált, és én meg beléptem a terembe, ahol minden szem rám szegeződött. Majd a tanári asztalhoz léptem.

-Jó napot. A nevem Isabella Swan.

-Áhh, Miss Swan örülök hogy megérkezett-mondta mosolyogva.-A nevem Adam Smith. Osztály egy kis figyelmet kérek. Szeretném bemutatni az új osztálytársatokat Isabella Swan-t. Még van egy üres hely Miss Cullen mellett.Foglaljon helyet.

Elindultam az utolsó padsorba a helyemre.Majd leültem. Észre vettem, hogy valahogy máshogyan néz ki a mellettem ülő lány mint más. Olyan furcsának tűnt. Mint ha nem is ember lenne, ha nem valami más. Na jó Bella, ebből elég volt. Kezdesz begolyózni.

-Szia. Alice Cullen vagyok.-köszönt mosolyogva.

-Szia. Isabella Swan, de a Bellát jobban szeretem.

-Jól van emberek figyelem-szólalt meg a tanár-Egy kísérletet fogunk ma végezni.A tankönyvetekben a 23. oldalon találjátok a kísérlet menetét.Az asztalotokon megtaláljátok a hozzá valókat. Kezdjetek hozzá. Jó munkát kívánok.

Remek, nem elég, hogy most érkeztem, már egyből kísérletet kell csinálnom.

-Kezdhetjük?-kérdezte Alice.

-Persze.-Pedig semmi kedvem nem volt hozzá. Nem mintha valami bajom lett volna Alice-l, csak a kémia éppenséggel nem a kedvenc tantárgyam.Nekiálltunk közösen és megcsináltuk. Negyed óra múlva Mr. Smith ellenőrizte és gratulált a sikeres munkához.

-Hallottam New York-ból költöztél ide.Nagyon sokat utazhattál, megtudhatom, hogy miért?

-Öm, a szüleimet kiskoromban elvesztettem, így a nagy bátyámhoz Greg-hez kerültem. Ő meg itt kapott egy orvosi állást Forksban így ide költöztünk.

-Óh. Sajnálom. És nem hiányoznak a barátaid?

-Nem.Mert nem nagyon barátkoztam senkivel, és így nem hiányoznak.

Az óra maradék részében, nem beszélgettünk többet. Ugyanis nem igazán volt kedvemre való, az, hogy most a szüleimről, vagy éppen az elcseszett életemről beszélgetni. Így bekapcsoltam az Iphone-mat. Mikor kicsengettek, akkor elköszönve egymástól sétáltam ki a teremből.A folyóson sétálva futottam össze újból Angela-val.A matek volt a következő órám,így együtt sétáltunk be a terembe.Bemutatkoztam itt is, és leültem Angela mellé. A következő órámra egyedül mentem Angolra. Ott kiválóan teljesítettem azt amit kellett.

Mikor észbe kaptam már a negyedik órámra siettem ami történelem volt. Meglepődtem mikor megláttam Alice-t a középső sorban.Megint bemutatkoztam és leültem Alice mellé.

-Üdv újra.-köszönt rám ismét.

-Szia-válaszoltam.

-Hogy telt idáig a mai napod?-kérdezte.

-Tűrhetően. Lassacskán kezdem kiismerni az iskolát.És neked?

-Ó, hát mint mindig. Látom te is szeretsz vásárolni. Mert ez a ruha nagyon klassz.

-Köszi. Hát nem éppen a kedvenc hobbim a vásárlás. Csak néha-néha,mikor épp unatkozom,akkor vagy vásárolni megyek.

-Értem. Én imádok vásárolni.Ha van kedved egyszer eljöhetnél velem vásárolni.

-Hát...mért is ne?!

-Annyira örülök. És mi a kedvenc hobbid?

-Öm...a kocsik, a zene hallgatás, zongorázás, és az olvasás, na meg a baseball.

-Aha. A bátyám is imád zongorázni, és a többi testvéremmel együtt meg mi is baseballozni szoktunk.

-Hány testvéred van?-kíváncsiskodtam

.

-Négy.Öten vagyunk testvérek.

-Uhh, az jó sok.

-Az ám.

-Melyikőtök a legidősebb?

-Edward.

-Aha.

Az óra további részében a ruhákról, a divatról és a baseballról beszélgettünk.Kicsengetéskor együtt indultunk el az ebédlő felé.Beléptünk és hangos nyüzsgés csapott meg.

-Én most megyek.A testvéreim már várnak.Majd még találkozunk.-búcsúzott el.

-Szia.-köszöntem el tőle.

Meg pillantottam Angelát. egy asztalnál amint integetett felém.És el indultam felé.

-Szia. Nem eszel velem?-kérdezte.

-De, csak veszek valami kaját.

Majd el indultam venni valami saláta félét, és vissza is indultam Angela felé...