3. fejezet
A bronzvörös hajú fiú
Amint
leültem Angela-hoz, körbe néztem. Ki is szúrtam Alice-t a testvérei társaságában.De
az asztalnál öt helyet csak négyen ültek. Mindannyian olyan furcsák voltak mint
Alice.De azt is észre vettem, hogy milyen gyönyörűek, főleg a
lánytestvére. Angela ki is szúrta,hogy éppen őket figyelem.
-Látom
már meg ismerkedtél Aliceszel.
-Igen.Együtt
van kémiánk és törink.
-Értem.
-Jó sokan
vannak testvérek.
-Nem vér
szerinti testvérek.
Valahogy
gondoltam, hogy nem vér szerinti testvérek. Hisz hiába mind a négyen
gyönyörűek, és fal fehér a bőrük színe.De akkor is van bennük valami,ami nem
hagy engem nyugodni. Mint ha olyanok lennének mint az a nő, aki miatt
szenvedtem egész életemben. De nem, nem lehetnek olyanok, hisz annak a nőnek
vörös szem színe volt, de Alicenek,meg aranybarna színű volt a szeme. Pedig túl
sok a hasonlóság.
-Bella,Bella,
hallasz?-rántott ki valaki a gondolataimból.
-Tessék?-kérdeztem
Angela-tól,mivel ugyan is ő rángatott ki a gondolataimból.
-Ott
tartottam, hogy Mr. és Mrs. Cullen mindannyiukat örökbe fogadták. Egy nagy
összetartó a Cullen-ék.
-Most,hogy
mondod tényleg nem nagyon hasonlítanak egymásra.-mondtam.
-Nem ám.
Csak, ketten édestestvérek,a szőke hajú lány Rosalie, és a szőke hajú srác
Jasper. Ők ikrek.
-Óh,
értem.-Ennyibe is hagytuk ezt a témát.
Nem
akartam,hogy azt higgye,hogy engem is csak a Cullen-ék érdekelnek.
A maradék
két órám irodalom, és marketing volt.Az utolsó óra után siettem a
parkolóba.Majd láttam Alice-t és a lánytestvérét egy piros BMW-ben, és a
maradék Cullen fiúkat egy szürke dzsipben. Mindegyik kocsi méregdrága volt, az
egy biztos, hogy a Cullen-ék gazdagok. De amíg a kocsimhoz sétáltam, mind a
négyen engem néztek, Alice intett is, én meg visszaintettem neki. Majd
beszálltam a kocsimba, és hazafelé indultam.
Greg még nem volt itthon.
Felmentem
a szobámba és leültem tanulni, ugyan is már rögtön az első napomon sok leckét
kaptam.Este öt felé érkezett meg Greg. Szerencsére,már akkorára kész lettem a
vacsorával.
-Megjöttem!-kiáltotta
Greg.
-Hallom.
Szia.-köszöntöttem.
-Szia.Na,milyen
volt az első napod?-puszilt meg mikor leértem a lépcsőn.
-Elment.Megismerkedtem
két csajjal, az egyik Angela Webber, a másik meg Alice Cullen.
-Dr. Cullen
lánya?
-Igen. Ő
az. Nagyon fura egy lány. De nagyon kedves.S neked,milyen volt az első napod?
-Köszönöm
jó. Jobb mint vártam. Dr. Cullen is nagyon kedves.
-Aha.Csináltam
vacsorát.Szedjek?
-Ilyet
kérdezni Bells?!
-Tudom.
Csak vicceltem. Lasagne-t csináltam.
-Az jó
lesz.Biztos finom.
-Nem
tudom.Még nem kóstoltam meg.Gondoltam megvárlak téged.
-Köszönöm.Rendes
vagy. Ez isteni.hmm.
-Tényleg
nem lett rossz.
Miután
megvacsoráztunk,én elmosogattam, Greg közben mecset nézett a tv-ben.
-Na, én
megyek és lefürdök,majd lefekszem.Jó éjt.-adtam egy jó éjt puszit neki.
-Kösz
Bells a vacsorát, és neked is jó éjt!
Azzal,
felmentem a szobámba elővettem a holnapi ruhámat ami egy kék koptatott farmerből,
egy fehér pólóból, egy fekete felsőből,egy converse cipőből, és egy fekete
dzsekiből áll. Majd lefürödtem és lefeküdtem.
Másnap
szintén 7-kor keltem fel, elvégeztem a reggeli teendőimet.Majd felöltöztem.Majd
halványan kihúztam a szemem, egy kis szempilla spirál, és egy kis szájfény,
ékszernek:egy fekete karkötő, és a két kedvenc gyűrűmet vettem fel. Majd
elővettem a fekete táskámat és beledobtam ami mára kellett.Le sétáltam a
konyhában, de Greg már nem volt itthon. Csak egy cetli volt a hűtő ajtajára
ragasztva amin ez áll:
*/Bells, ma korábban mentem be dolgozni.Majd jövők.Szép
napot! Puszi:Greg:)/*
Most csak
egy müzli szeletet kaptam fel és már indultam is a suliba.Amint le parkoltam a
parkolóban, észrevettem az ezüst színű dzsipet, a piros színű BMW, és egy ezüst
színű Volvót, amely mellet egy srác állt.Fantasztikusan nézett ki.Bronzvörös
haja szanaszét állt.
"-Mint
egy görög isten"-gondoltam.
Na, de
Bella, miket gondolsz te?!Hisz te nem is vagy ilyen. Nem szoktál csak így
elalélni egy pasitól.Dorgáltam meg magam,és megráztam a fejem.Rám emelte
karamell színű szemeit és elmosolyodott.Ha tudnám,hogy van ilyen akkor azt
mondanám hogy hallotta a gondolataimat,de ilyen nem létezik.Vagy mégis?Már
kezdek komolyan begolyózni.Én is mosolyra húztam a számat, és lesütöttem a
szememet. Sietős léptekkel indultam el az épület felé.Mind végig magamon
éreztem tekintetét. Angela jött elém.
-Szia
Bella? Mi újság?
-Hello
Angela. Semmi különös. Veled?
-Velem se
sok.Csak hideg van.-borzongott meg.
-Megszokhattad
volna már. Hisz itt tudtommal mindig ilyen idő van.
Az első
órám matek volt. Angelaval helyet foglaltuk és feszült figyelemmel
koncentráltunk a tananyagra, de az óra végére már kezdtük unni így elkezdtünk
vicces történeteket mesélni egymásnak. Alig tudtuk visszafojtani a
nevetésünket. Nevetve léptünk ki az osztályteremből. A kezemben matek lapok és
tankönyvek voltak. Befordultunk az egyik sarkon és véletlenül neki mentem az
ott álló srácnak. Az összes cucc kiesett a kezemből és a földön kötött ki.
Angela megdermedt mellettem, míg én leguggoltam, hogy összeszedjem a cuccaimat.
Hirtelen a semmiből tűnt fel két kréta fehér kéz és kezdett el segíteni
összeszedni a dolgaimat. Felpillantottam és egy karamell színű szempár nézett
vissza rám. Elpirultam. Felálltam és bele néztem abba a meseszép arcba.
-Ne
haragudj, nem vettelek észre.-mondtam aggódva.
-Semmi
baj, nem ütötted meg magad?-aggodalmaskodott.
-Nem, nem
ütöttem meg magam-amúgy sem tudtam volna nagyon megsérülni.De azt már magamban
gondoltam.Majd a cuccaimat nyújtotta felém.-Köszönöm.
-Ennek
örülök.Edward Cullen vagyok.-mutatkozott meg egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Isabella
Swan, de a Bellát szeretem.-feleltem és elmosolyodtam.
- Jössz
Edward? Mrs. Rowling nem fog örülni, ha elkésünk az órájáról! - szólt egy
mélyebb hang.
- Megyek
Emmett! - szólt vissza egy izmosabb srácnak. - Egy perc még - odafordult
hozzám. - Örültem a találkozásnak Bella. Később találkozunk - felelte s azzal
sarkon fordult, zsebre tette a kezét és csatlakozott a másik fiúhoz.Ott álltam
Edward után nézve.Milyen jó segge van!Na,jó ez nem én vagyok. Mi ütött belém?!
Ezelőtt sose néztem meg így egy
pasit sem, mint őt.Komolyan, meg áll az eszem.
- Wáó,
gratulálok csajszikám - csicseregte Angela.
-Ugyan
mihez?-fordultam felé.
- Hozzá -
mutatott a távolodó fiú után. - Edward Cullen két éve jár ebbe a suliba és
senki nem felelt meg neki. S most úgy látszik, hogy bejössz neki. Látnod
kellett volna, hogy nézett rád. Én a helyedben már rég elolvadtam volna
.- Jajj
Ang, ne csináld már. Biztos rosszul láttad. Hidd el, hogy nem én vagyok az, aki
bejövök neki.
- Majd kiderül - azzal tovább sétáltunk a következő óránkra. Ezt az órát egyedül ültem végig, de Edward Cullent nem tudtam kiverni a fejemből. Azok a szemek teljesen megigéztek. Arca pedig földöntúli szép volt. Álmodozásomból a csengő zökkentett ki. A harmadik órám fizika volt. Egyszerűen nekem ez a tantárgy kínai volt, sosem értettem. Csöngetés után azonnal kislisszoltam a teremből. Angela jött velem szembe.
- Angela
mond, hol találom a .... - néztem az órarendemre - a biológia terem?
- Lent a kémia előadó mellett kettővel, na én mentem. Majd ebédkor találkozunk - válaszolta és elviharzott.
Az órámra pillantottam. Még öt perc volt
csöngetésig. Sietős léptekkel elindultam a szekrényem felé. Kivettem a biosz
füzetemet, becsuktam az ajtót és siettem tovább. Csengetés előtt pár perccel
értem be a terembe. Felfedeztem már egy csomó ismerős arcot a teremben.
- Jó
napot! Isabella Swan vagyok, az új diák - mondtam a tanárnak.
- Üdvözlöm hölgyem. Mr. Banner vagyok. Itt vannak a tankkönyvei és még van egy szabad hely. Kérem foglaljon helyet - mutatott egy helyre.
Odanéztem
és a lélegzetem is elállt. Ugyanis a padtársam nem más, mint Edward Cullen
volt. Gyorsan elkaptam róla a tekintetemet és körbe néztem az osztályban más
hely után kutatva, de nem találtam. Megláttam Alicet a szőke hajú Cullen
mellett. Végül a maradék két testvért is kiszúrtam Alicék mellett. Vettem egy
mély lélegzetet és elindultam a helyem felé. Óvatosan kihúztam a széket és
helyet foglaltam.
-Szia
Bella!-köszönt egy bársonyos hang.
-Szia.-köszöntem
én is.
- Jól van
figyelem! Ma szabad foglalkozást tartunk, ugyanis sok munkám van. Csendben
foglaljátok el magatokat - szólalt meg a tanár.
Mindenki
halk sustorgásba kezdett el. Én elővettem a füzetemet és neki álltam
rajzolni.Mindig is szerettem rajzolni.Segít kikapcsolódni.
-Hallottam
New York-ból utaztál ide-szólt egy bársonyos hang.
-Igen.
- Akkor
gondolom elég furcsa neked még ez az időjárás. Itt nagyon ritkán süt a nap.
Inkább a felhőké és az esőé a főszerep.
-Hát
igen. De engem nem különös képen zavar.Szeretem az esőt.-megmosolyogtam magam.
Edward is
elmosolyodott.*/Milyen helyes mikor mosolyog!/**/Na elég Bella, állítsd le
magad!/*
-Tudod,
sokan nem szeretik az esőt.-mondta még mindig mosolyogva.
-Lehet.De
én másképp vagyok ezzel. Kicsinek én se szerettem az ilyen időjárást.De már
azóta megváltozott minden, evvel együtt az eső iránti szeretetem is.-mondtam
neki az igazat.
-Hmm...-ennyi
szólt.
- Te is
mindig Forksban éltél? - kérdeztem a padlót fixírozva.
- Nem. Két évvel ezelőtt költöztem ide a családommal együtt Alaszkából.
- Miért? Túl hideg volt Alaszka?-kérdeztem nevetve.
- Igen.-ő is elnevette magát.
- Az egyik
testvéreddel, Aliceszel már találkoztam. Nagyon kedves lány. Együtt van néhány óránk.
- Igen, mondta ő is, hogy új lány költözött ide.
Hátrafordultam Alice felé, aki rám mosolygott és integet ett nekem. Visszaintettem neki.
- Látom jó sokan vagytok testvérek.
- Igen -
mondta és hátra fordult a testvérihez.
Követtem a példáját.
- Alice mellett ülő srácot Jasper Halenek hívják. A szőke, hosszú hajú lány, Rosalie pedig a testvére. Rose mellett pedig Emmett ül.
- Rosalie
és Jasper tényleg hasonlítanak egymásra. Mióta éltek együtt? Kérlek, ha
zavaróak a kérdéseim nem muszáj válaszolnod rájuk - sütöttem le a szememet.
- Jajj, dehogy. Szeretek beszélgetni. Igazság szerint nem nagyon barátkoznak velünk a többiek valamilyen oknál fogva. Hát legalább öt éve élünk együtt. Carlisle és Esme fogadtak minket örökbe.
- Csak tisztelni tudom őket ezért a tettért.
Mélyen egymás szemébe néztünk. A csengő szakította félbe azt a csodás pillanatot.
- Most
megyek mert a testvéreim várnak már rám. Még találkozunk - mondta felállva és
féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Szia - köszöntem el tőle.
Uram isten,
ezekkel tényleg nem stimmel valami. És ez a furcsa érzés is velük
kapcsolatban.Olyan fura.
Ilyen
gondolatokkal siettem kifelé a teremből.
Aztán
eszembe jutott, hogy ebéd szünet van, szóval gyorsan összekapkodtam a cuccaimat
és siettem is az ebédlő felé. Beléptem, leraktam a cuccaimat Angela-ék
asztalánál és siettem is a pulthoz, hogy vegyek valamit ennivalót. Azt persze
nem is vettem észre, hogy valaki minden egyes lépésemet figyeli. Úgy döntöttem,
hogy ma salátát fogok ebédelni, mert mást most nem tud elviselni a gyomrom a
mai biosz óra után meg főleg nem. Helyet foglaltam barátnőm mellett az
asztalnál és neki láttam a saláta elfogyasztásának.
-Milyen
volt a biológia óra?-Kérdezte Ang.
-
Semmilyen, ugyanis nem tartottak rendes órát. Sok munkája volt a tanárnak.
-Aha.
Megkönnyebbültem,
hogy Angela nem faggatózik tovább, mert nem sok kedvem van elmondani neki, hogy
Edward Cullen mellett ülök és egyben a mai órán beszélgettünk Biztos erről csacsogna egész nap.Fel
rémlett előttem Edward karamell színű szeme.
Teljesen elbűvölt. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy kiverjem Edward Cullen-t
onnan minél előbb. Újból a salátára koncentráltam. Körbe néztem az ebédlőben. Szemeim egy asztalra tévedtek.
Megpillantottam a Cullenek-et, ahogy egymással beszélgetnek. A lélegzetem is
elállt mikor megláttam Edwardot, amint engem figyel hosszú pillanatok óta.Rám
mosolygott,majd intett egyet.Én csak bólintottam.És elfordítottam a fejem.
-Valami
baj van Bella?-kérdezte Ang aggódva?
-Nem,
nincs semmi baj.-feleltem.-de most megyek mert még van egy kis dolgom óra
előtt-azzal felálltam
kivittem
a tálcámat, majd visszasiettem az asztalhoz és fölkaptam a cuccaimat.
Sietős
léptekkel indultam el az ajtó felé, mindvégig érezve Edward Cullen pillantását.
Hála ma csak öt órám volt, így elég korán hazaértem...
Hála ma csak öt órám volt, így elég korán hazaértem...