Megismerni és beleszeretni

3.      fejezet

A bronzvörös hajú fiú

Amint leültem Angela-hoz, körbe néztem. Ki is szúrtam Alice-t a testvérei társaságában.De az asztalnál öt helyet csak négyen ültek. Mindannyian olyan furcsák voltak mint Alice.De azt is észre vettem, hogy milyen gyönyörűek, főleg a lánytestvére. Angela ki is szúrta,hogy éppen őket figyelem.

-Látom már meg ismerkedtél Aliceszel.

-Igen.Együtt van kémiánk és törink.

-Értem.

-Jó sokan vannak testvérek.

-Nem vér szerinti testvérek.

Valahogy gondoltam, hogy nem vér szerinti testvérek. Hisz hiába mind a négyen gyönyörűek, és fal fehér a bőrük színe.De akkor is van bennük valami,ami nem hagy engem nyugodni. Mint ha olyanok lennének mint az a nő, aki miatt szenvedtem egész életemben. De nem, nem lehetnek olyanok, hisz annak a nőnek vörös szem színe volt, de Alicenek,meg aranybarna színű volt a szeme. Pedig túl sok a hasonlóság.

-Bella,Bella, hallasz?-rántott ki valaki a gondolataimból.

-Tessék?-kérdeztem Angela-tól,mivel ugyan is ő rángatott ki a gondolataimból.

-Ott tartottam, hogy Mr. és Mrs. Cullen mindannyiukat örökbe fogadták. Egy nagy összetartó a Cullen-ék.

-Most,hogy mondod tényleg nem nagyon hasonlítanak egymásra.-mondtam.

-Nem ám. Csak, ketten édestestvérek,a szőke hajú lány Rosalie, és a szőke hajú srác Jasper. Ők ikrek.

-Óh, értem.-Ennyibe is hagytuk ezt a témát.

Nem akartam,hogy azt higgye,hogy engem is csak a Cullen-ék érdekelnek.

A maradék két órám irodalom, és marketing volt.Az utolsó óra után siettem a parkolóba.Majd láttam Alice-t és a lánytestvérét egy piros BMW-ben, és a maradék Cullen fiúkat egy szürke dzsipben. Mindegyik kocsi méregdrága volt, az egy biztos, hogy a Cullen-ék gazdagok. De amíg a kocsimhoz sétáltam, mind a négyen engem néztek, Alice intett is, én meg visszaintettem neki. Majd beszálltam a kocsimba, és hazafelé indultam. 

Greg még nem volt itthon.

Felmentem a szobámba és leültem tanulni, ugyan is már rögtön az első napomon sok leckét kaptam.Este öt felé érkezett meg Greg. Szerencsére,már akkorára kész lettem a vacsorával.

-Megjöttem!-kiáltotta Greg.

-Hallom. Szia.-köszöntöttem.

-Szia.Na,milyen volt az első napod?-puszilt meg mikor leértem a lépcsőn.

-Elment.Megismerkedtem két csajjal, az egyik Angela Webber, a másik meg Alice Cullen.

-Dr. Cullen lánya?

-Igen. Ő az. Nagyon fura egy lány. De nagyon kedves.S neked,milyen volt az első napod?

-Köszönöm jó. Jobb mint vártam. Dr. Cullen is nagyon kedves.

-Aha.Csináltam vacsorát.Szedjek?

-Ilyet kérdezni Bells?!

-Tudom. Csak vicceltem. Lasagne-t csináltam.

-Az jó lesz.Biztos finom.

-Nem tudom.Még nem kóstoltam meg.Gondoltam megvárlak téged.

-Köszönöm.Rendes vagy. Ez isteni.hmm.

-Tényleg nem lett rossz.

Miután megvacsoráztunk,én elmosogattam, Greg közben mecset nézett a tv-ben.

-Na, én megyek és lefürdök,majd lefekszem.Jó éjt.-adtam egy jó éjt puszit neki.

-Kösz Bells a vacsorát, és neked is jó éjt!

Azzal, felmentem a szobámba elővettem a holnapi ruhámat ami egy kék koptatott farmerből, egy fehér pólóból, egy fekete felsőből,egy converse cipőből, és egy fekete dzsekiből áll. Majd lefürödtem és lefeküdtem.

Másnap szintén 7-kor keltem fel, elvégeztem a reggeli teendőimet.Majd felöltöztem.Majd halványan kihúztam a szemem, egy kis szempilla spirál, és egy kis szájfény, ékszernek:egy fekete karkötő, és a két kedvenc gyűrűmet vettem fel. Majd elővettem a fekete táskámat és beledobtam ami mára kellett.Le sétáltam a konyhában, de Greg már nem volt itthon. Csak egy cetli volt a hűtő ajtajára ragasztva amin ez áll: 

*/Bells, ma korábban mentem be dolgozni.Majd jövők.Szép napot! Puszi:Greg:)/*

Most csak egy müzli szeletet kaptam fel és már indultam is a suliba.Amint le parkoltam a parkolóban, észrevettem az ezüst színű dzsipet, a piros színű BMW, és egy ezüst színű Volvót, amely mellet egy srác állt.Fantasztikusan nézett ki.Bronzvörös haja szanaszét állt.

"-Mint egy görög isten"-gondoltam.

Na, de Bella, miket gondolsz te?!Hisz te nem is vagy ilyen. Nem szoktál csak így elalélni egy pasitól.Dorgáltam meg magam,és megráztam a fejem.Rám emelte karamell színű szemeit és elmosolyodott.Ha tudnám,hogy van ilyen akkor azt mondanám hogy hallotta a gondolataimat,de ilyen nem létezik.Vagy mégis?Már kezdek komolyan begolyózni.Én is mosolyra húztam a számat, és lesütöttem a szememet. Sietős léptekkel indultam el az épület felé.Mind végig magamon éreztem tekintetét. Angela jött elém.

-Szia Bella? Mi újság?

-Hello Angela. Semmi különös. Veled?

-Velem se sok.Csak hideg van.-borzongott meg.

-Megszokhattad volna már. Hisz itt tudtommal mindig ilyen idő van.

Az első órám matek volt. Angelaval helyet foglaltuk és feszült figyelemmel koncentráltunk a tananyagra, de az óra végére már kezdtük unni így elkezdtünk vicces történeteket mesélni egymásnak. Alig tudtuk visszafojtani a nevetésünket. Nevetve léptünk ki az osztályteremből. A kezemben matek lapok és tankönyvek voltak. Befordultunk az egyik sarkon és véletlenül neki mentem az ott álló srácnak. Az összes cucc kiesett a kezemből és a földön kötött ki. Angela megdermedt mellettem, míg én leguggoltam, hogy összeszedjem a cuccaimat. Hirtelen a semmiből tűnt fel két kréta fehér kéz és kezdett el segíteni összeszedni a dolgaimat. Felpillantottam és egy karamell színű szempár nézett vissza rám. Elpirultam. Felálltam és bele néztem abba a meseszép arcba.

-Ne haragudj, nem vettelek észre.-mondtam aggódva.

-Semmi baj, nem ütötted meg magad?-aggodalmaskodott.

-Nem, nem ütöttem meg magam-amúgy sem tudtam volna nagyon megsérülni.De azt már magamban gondoltam.Majd a cuccaimat nyújtotta felém.-Köszönöm.

-Ennek örülök.Edward Cullen vagyok.-mutatkozott meg egy féloldalas mosoly kíséretében.

-Isabella Swan, de a Bellát szeretem.-feleltem és elmosolyodtam.

- Jössz Edward? Mrs. Rowling nem fog örülni, ha elkésünk az órájáról! - szólt egy mélyebb hang.

- Megyek Emmett! - szólt vissza egy izmosabb srácnak. - Egy perc még - odafordult hozzám. - Örültem a találkozásnak Bella. Később találkozunk - felelte s azzal sarkon fordult, zsebre tette a kezét és csatlakozott a másik fiúhoz.Ott álltam Edward után nézve.Milyen jó segge van!Na,jó ez nem én vagyok. Mi ütött belém?! Ezelőtt sose néztem meg így egy pasit sem, mint őt.Komolyan, meg áll az eszem.

- Wáó, gratulálok csajszikám - csicseregte Angela.

-Ugyan mihez?-fordultam felé.

- Hozzá - mutatott a távolodó fiú után. - Edward Cullen két éve jár ebbe a suliba és senki nem felelt meg neki. S most úgy látszik, hogy bejössz neki. Látnod kellett volna, hogy nézett rád. Én a helyedben már rég elolvadtam volna

.- Jajj Ang, ne csináld már. Biztos rosszul láttad. Hidd el, hogy nem én vagyok az, aki bejövök neki.

- Majd kiderül - azzal tovább sétáltunk a következő óránkra. Ezt az órát egyedül ültem végig, de Edward Cullent nem tudtam kiverni a fejemből. Azok a szemek teljesen megigéztek. Arca pedig földöntúli szép volt. Álmodozásomból a csengő zökkentett ki. A harmadik órám fizika volt. Egyszerűen nekem ez a tantárgy kínai volt, sosem értettem. Csöngetés után azonnal kislisszoltam a teremből. Angela jött velem szembe.

- Angela mond, hol találom a .... - néztem az órarendemre - a biológia terem?

- Lent a kémia előadó mellett kettővel, na én mentem. Majd ebédkor találkozunk - válaszolta és elviharzott.

Az órámra pillantottam. Még öt perc volt csöngetésig. Sietős léptekkel elindultam a szekrényem felé. Kivettem a biosz füzetemet, becsuktam az ajtót és siettem tovább. Csengetés előtt pár perccel értem be a terembe. Felfedeztem már egy csomó ismerős arcot a teremben.

- Jó napot! Isabella Swan vagyok, az új diák - mondtam a tanárnak.

- Üdvözlöm hölgyem. Mr. Banner vagyok. Itt vannak a tankkönyvei és még van egy szabad hely. Kérem foglaljon helyet - mutatott egy helyre.

Odanéztem és a lélegzetem is elállt. Ugyanis a padtársam nem más, mint Edward Cullen volt. Gyorsan elkaptam róla a tekintetemet és körbe néztem az osztályban más hely után kutatva, de nem találtam. Megláttam Alicet a szőke hajú Cullen mellett. Végül a maradék két testvért is kiszúrtam Alicék mellett. Vettem egy mély lélegzetet és elindultam a helyem felé. Óvatosan kihúztam a széket és helyet foglaltam.

-Szia Bella!-köszönt egy bársonyos hang.

-Szia.-köszöntem én is.

- Jól van figyelem! Ma szabad foglalkozást tartunk, ugyanis sok munkám van. Csendben foglaljátok el magatokat - szólalt meg a tanár.

Mindenki halk sustorgásba kezdett el. Én elővettem a füzetemet és neki álltam rajzolni.Mindig is szerettem rajzolni.Segít kikapcsolódni.

-Hallottam New York-ból utaztál ide-szólt egy bársonyos hang.

-Igen.

- Akkor gondolom elég furcsa neked még ez az időjárás. Itt nagyon ritkán süt a nap. Inkább a felhőké és az esőé a főszerep.

-Hát igen. De engem nem különös képen zavar.Szeretem az esőt.-megmosolyogtam magam.

Edward is elmosolyodott.*/Milyen helyes mikor mosolyog!/**/Na elég Bella, állítsd le magad!/*

-Tudod, sokan nem szeretik az esőt.-mondta még mindig mosolyogva.

-Lehet.De én másképp vagyok ezzel. Kicsinek én se szerettem az ilyen időjárást.De már azóta megváltozott minden, evvel együtt az eső iránti szeretetem is.-mondtam neki az igazat.

-Hmm...-ennyi szólt.

- Te is mindig Forksban éltél? - kérdeztem a padlót fixírozva.

- Nem. Két évvel ezelőtt költöztem ide a családommal együtt Alaszkából.

- Miért? Túl hideg volt Alaszka?-kérdeztem nevetve.

- Igen.-ő is elnevette magát.

- Az egyik testvéreddel, Aliceszel már találkoztam. Nagyon kedves lány. Együtt van néhány óránk.

- Igen, mondta ő is, hogy új lány költözött ide.

Hátrafordultam Alice felé, aki rám mosolygott és integet ett nekem. Visszaintettem neki.

- Látom jó sokan vagytok testvérek.

- Igen - mondta és hátra fordult a testvérihez.

Követtem a példáját.

- Alice mellett ülő srácot Jasper Halenek hívják. A szőke, hosszú hajú lány, Rosalie pedig a testvére. Rose mellett pedig Emmett ül.

- Rosalie és Jasper tényleg hasonlítanak egymásra. Mióta éltek együtt? Kérlek, ha zavaróak a kérdéseim nem muszáj válaszolnod rájuk - sütöttem le a szememet.

- Jajj, dehogy. Szeretek beszélgetni. Igazság szerint nem nagyon barátkoznak velünk a többiek valamilyen oknál fogva. Hát legalább öt éve élünk együtt. Carlisle és Esme fogadtak minket örökbe.

- Csak tisztelni tudom őket ezért a tettért.

Mélyen egymás szemébe néztünk. A csengő szakította félbe azt a csodás pillanatot.

- Most megyek mert a testvéreim várnak már rám. Még találkozunk - mondta felállva és féloldalas mosolyra húzta a száját.

- Szia - köszöntem el tőle.

Uram isten, ezekkel tényleg nem stimmel valami. És ez a furcsa érzés is velük kapcsolatban.Olyan fura.

Ilyen gondolatokkal siettem kifelé a teremből.

Aztán eszembe jutott, hogy ebéd szünet van, szóval gyorsan összekapkodtam a cuccaimat és siettem is az ebédlő felé. Beléptem, leraktam a cuccaimat Angela-ék asztalánál és siettem is a pulthoz, hogy vegyek valamit ennivalót. Azt persze nem is vettem észre, hogy valaki minden egyes lépésemet figyeli. Úgy döntöttem, hogy ma salátát fogok ebédelni, mert mást most nem tud elviselni a gyomrom a mai biosz óra után meg főleg nem. Helyet foglaltam barátnőm mellett az asztalnál és neki láttam a saláta elfogyasztásának.

-Milyen volt a biológia óra?-Kérdezte Ang.

- Semmilyen, ugyanis nem tartottak rendes órát. Sok munkája volt a tanárnak.

-Aha.

Megkönnyebbültem, hogy Angela nem faggatózik tovább, mert nem sok kedvem van elmondani neki, hogy Edward Cullen mellett ülök és egyben a mai órán beszélgettünk Biztos erről csacsogna egész nap.Fel rémlett előttem Edward karamell színű szeme. Teljesen elbűvölt. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy kiverjem Edward Cullen-t onnan minél előbb. Újból a salátára koncentráltam. Körbe néztem az ebédlőben. Szemeim egy asztalra tévedtek. Megpillantottam a Cullenek-et, ahogy egymással beszélgetnek. A lélegzetem is elállt mikor megláttam Edwardot, amint engem figyel hosszú pillanatok óta.Rám mosolygott,majd intett egyet.Én csak bólintottam.És elfordítottam a fejem.

-Valami baj van Bella?-kérdezte Ang aggódva?

-Nem, nincs semmi baj.-feleltem.-de most megyek mert még van egy kis dolgom óra előtt-azzal felálltam

kivittem a tálcámat, majd visszasiettem az asztalhoz és fölkaptam a cuccaimat. 

Sietős léptekkel indultam el az ajtó felé, mindvégig érezve Edward Cullen pillantását.
Hála ma csak öt órám volt, így elég korán hazaértem...

Megismerni és beleszeretni

2.      fejezet

Új iskola, és új ismerősök

Az éjszaka gyorsan elrepült.A csörgő órám pontban 7-kor csörgött.Kimásztam az ágyból és mentem a fürdőszobába felfrissülni. Még szerencse,hogy este előkészítettem a ruhákat amit felveszek, mert most nem igazán van kedvem keresni. Egy fekete garbó,egy sötétkék farmer és egy hozzáillő fekete lapos topánkát.A hajamat kifésültem, és csak egy copfba kötöttem fel.Majd miután elkészültem lementem a konyhába,mivel Greg ott ült kezében a csésze kávéval és ha,jól látom a reggeli újsággal.Igen elegánsan volt felöltözve,

-Jó reggelt Greg!-egy puszival köszöntöttem majd a konyha szekrényhez nyúltam,hogy kivegyem a reggeli müzlimet. Mivel,hogy csak félvér vagyok, így nyugodtan tudok emberi ételt is fogyasztani.Majd leültem az asztalhoz.

-Jó reggelt!-köszönt fel az újságjából Greg.

Ennyit beszéltünk egész reggeli idő alatt. Úgy látszik ez a szokásunk is megmaradt, hogy nem nagyon vagyunk bőbeszédűek egymás társaságában. Ugyan is Greg, beszédesebb mint én.

Megnéztem mennyi az idő, és pont fél nyolcat mutatott. Ezért gyorsan eldöntöttem,hogy ideje indulnom a suliba. De ahogy észre vettem nem csak én, gondoltam így, hanem Greg is.

-Nekem ideje indulnom dolgozni.Nem akarok máris elkésni az első napomon. Legyen szép napod a suliban.Szia!

-Kösz. Már ha nem fogom halálra unni az egészet. De menj, én is indulok. Neked meg sok sikert az első munkanapodon.

-Jaj, de hogy fogod halálra unni magad. Hidd el, hogy jó lesz.

-Aha, biztos.Szia.

Ezután ki ki ment a maga útjára. Beültem az én kis szépségembe és indultam a végzetem felé. A sok kis nyavalygós liba, és az idióta nyálcsorgató palik közé.Elég hamar oda is találtam. Beérve a parkolóba rögtön észre vettem,hogy majdnem mindegyik kocsi új volt. Leparkoltam, és kiszálltam a kocsiból. Egyből minden szem rám szegeződött.Remek. Utálok a középpontban lenni. Nem törődve velük elindultam befelé az iskolába. Amint látszik nem olyan nagy ez az épület. Ez a New York-i iskola mellett eléggé eltörpül.

Elindultam a titkárság felé, ahol egy szemüveges vörös hajú nő ült.

-Jó reggelt. A nevem, Isabella Swan, és a papírokért jöttem.-köszöntem.

-Jó reggelt kedveském. Már vártunk téged. Már is adom a könyveket és az órarendedet.-felállt és keresgélni kezdett a háta mögötti szekrényen.

-Itt is van. Ezt a papírt írattasd alá a tanárokkal, és a tanítás után hozd vissza.További szerencsés napot kedvesem.

-Köszönöm. Viszlát.

Avval ott is hagytam. Még hogy szerencsés napot. Hát ja. Kedveskéd a nénikéd.

Majd az órarendet nézve sétáltam a termek felé.Egy hosszú barna hajú lány lépett mellém.Ahogy láttam nagyon kedvesnek tűnik, és nem olyannak mint akikkel eddig az életem során találkoztam.

-Szia. Te vagy az új lány?-kérdezte barátságosan.

-Ezek szerint. Isabella Swan, de a Bellát jobban szeretem.-feleltem könnyedén.

-Örülök.Az én nevem Angela Webber .Segítsek megkeresni az első órád tantermét?

-Az jó lenne.

-Akkor gyere.

Azzal elindultunk együtt, amerre Angela mondta, és beszélgettünk.

-Nos megérkeztünk, ez itt a kémia előadó.Sok sikert.

-Köszi.

Angela tovább sétált, és én meg beléptem a terembe, ahol minden szem rám szegeződött. Majd a tanári asztalhoz léptem.

-Jó napot. A nevem Isabella Swan.

-Áhh, Miss Swan örülök hogy megérkezett-mondta mosolyogva.-A nevem Adam Smith. Osztály egy kis figyelmet kérek. Szeretném bemutatni az új osztálytársatokat Isabella Swan-t. Még van egy üres hely Miss Cullen mellett.Foglaljon helyet.

Elindultam az utolsó padsorba a helyemre.Majd leültem. Észre vettem, hogy valahogy máshogyan néz ki a mellettem ülő lány mint más. Olyan furcsának tűnt. Mint ha nem is ember lenne, ha nem valami más. Na jó Bella, ebből elég volt. Kezdesz begolyózni.

-Szia. Alice Cullen vagyok.-köszönt mosolyogva.

-Szia. Isabella Swan, de a Bellát jobban szeretem.

-Jól van emberek figyelem-szólalt meg a tanár-Egy kísérletet fogunk ma végezni.A tankönyvetekben a 23. oldalon találjátok a kísérlet menetét.Az asztalotokon megtaláljátok a hozzá valókat. Kezdjetek hozzá. Jó munkát kívánok.

Remek, nem elég, hogy most érkeztem, már egyből kísérletet kell csinálnom.

-Kezdhetjük?-kérdezte Alice.

-Persze.-Pedig semmi kedvem nem volt hozzá. Nem mintha valami bajom lett volna Alice-l, csak a kémia éppenséggel nem a kedvenc tantárgyam.Nekiálltunk közösen és megcsináltuk. Negyed óra múlva Mr. Smith ellenőrizte és gratulált a sikeres munkához.

-Hallottam New York-ból költöztél ide.Nagyon sokat utazhattál, megtudhatom, hogy miért?

-Öm, a szüleimet kiskoromban elvesztettem, így a nagy bátyámhoz Greg-hez kerültem. Ő meg itt kapott egy orvosi állást Forksban így ide költöztünk.

-Óh. Sajnálom. És nem hiányoznak a barátaid?

-Nem.Mert nem nagyon barátkoztam senkivel, és így nem hiányoznak.

Az óra maradék részében, nem beszélgettünk többet. Ugyanis nem igazán volt kedvemre való, az, hogy most a szüleimről, vagy éppen az elcseszett életemről beszélgetni. Így bekapcsoltam az Iphone-mat. Mikor kicsengettek, akkor elköszönve egymástól sétáltam ki a teremből.A folyóson sétálva futottam össze újból Angela-val.A matek volt a következő órám,így együtt sétáltunk be a terembe.Bemutatkoztam itt is, és leültem Angela mellé. A következő órámra egyedül mentem Angolra. Ott kiválóan teljesítettem azt amit kellett.

Mikor észbe kaptam már a negyedik órámra siettem ami történelem volt. Meglepődtem mikor megláttam Alice-t a középső sorban.Megint bemutatkoztam és leültem Alice mellé.

-Üdv újra.-köszönt rám ismét.

-Szia-válaszoltam.

-Hogy telt idáig a mai napod?-kérdezte.

-Tűrhetően. Lassacskán kezdem kiismerni az iskolát.És neked?

-Ó, hát mint mindig. Látom te is szeretsz vásárolni. Mert ez a ruha nagyon klassz.

-Köszi. Hát nem éppen a kedvenc hobbim a vásárlás. Csak néha-néha,mikor épp unatkozom,akkor vagy vásárolni megyek.

-Értem. Én imádok vásárolni.Ha van kedved egyszer eljöhetnél velem vásárolni.

-Hát...mért is ne?!

-Annyira örülök. És mi a kedvenc hobbid?

-Öm...a kocsik, a zene hallgatás, zongorázás, és az olvasás, na meg a baseball.

-Aha. A bátyám is imád zongorázni, és a többi testvéremmel együtt meg mi is baseballozni szoktunk.

-Hány testvéred van?-kíváncsiskodtam

.

-Négy.Öten vagyunk testvérek.

-Uhh, az jó sok.

-Az ám.

-Melyikőtök a legidősebb?

-Edward.

-Aha.

Az óra további részében a ruhákról, a divatról és a baseballról beszélgettünk.Kicsengetéskor együtt indultunk el az ebédlő felé.Beléptünk és hangos nyüzsgés csapott meg.

-Én most megyek.A testvéreim már várnak.Majd még találkozunk.-búcsúzott el.

-Szia.-köszöntem el tőle.

Meg pillantottam Angelát. egy asztalnál amint integetett felém.És el indultam felé.

-Szia. Nem eszel velem?-kérdezte.

-De, csak veszek valami kaját.

Majd el indultam venni valami saláta félét, és vissza is indultam Angela felé...

Megismerni és belszeretni

1.      fejezet

A költözés

-Bells drágám, ideje lenne lejönnöd mert mindjárt jönnek a költöztetők, a cuccokért!-kiabált be az ajtómon Greg bácsi. 

Még jó, hogy időben elpakoltam mindent .Mert már vagy 3 órája készen állok, egy új élet kezdéshez. Még egyszer körbenéztem a szobámban,hogy mindent elraktam-e, és lefele sétáltam a lépcsőn. Greg bácsi éppen, magyarázta a szállítóknak, hogy mit rakjanak fel elsőnek a kocsira.

-Már itt is vagyok.Mehetünk.

Amint felpakoltak a szállítók, mi is beszálltunk a kocsiba. Mivel én még nem tudom,hogy hol fogunk lakni,ezért most a bácsikám kocsijával mentünk előre,utánunk meg a szállítók.Mikor odaértünk, egyből kiugortam a kocsiból, és már szaladtam is be a nagy házba. Eszméletlen, hogy ez az új otthonunk.

-Greg ez most komoly? Komolyan itt fogunk lakni?-kérdeztem csodálkozva.

-Igen Bells, ez komoly. Mivel amik voltak eladó házak, azok nem igazán tetszettek, de úgy gondoltam,hogy ez megteszi. Amint látom, neked is nagyon tetszik.-mondta nevetve. 

Két emeletes a ház,  nagy tágas nappali, berendezett bútorokkal, nagy konyha, egy dolgozó szoba.Egy nagy medence a kertben,azt hiszem ennek a medencének nagy hasznát fogom majd venni.Majd vissza sétáltam a nappaliba, ahol Greg várt engem nagy mosollyal az arcán.

-Menj fel az emeletre és válasz magadnak egy szobát.

-Rendben.Azt hiszem már tudom is melyik lesz az enyém.

-Igen?-kérdezte nevetve.-na és melyik?

-Az amelyikből egy erkély nyílik.Az lesz az én szobám.

-Akkor azt hiszem ez jó ötlet volt, hogy ezt vettem meg.-mondta.

Majd felsétáltam az újdonsült szobámba, ami tágas,barátságos és világos volt, mivel az egyik oldala a szobának üvegfalból áll a másik oldala pedig kék színű..Ehhez a szobához külön fürdőszoba és gardrób is tartozott.Az érkezésünk után meg is érkeztek a holmijaink is.Azonnal neki is álltam a kipakolásnak. Még szerencse,hogy kék a kedvenc színem,és így nem kellett a falat átfesteni.Késő este végeztem az összes dobozzal. Felsóhajtva dobtam magam az ágyra.

-Bells, rendeltem pizzát,gyere le enni.-szólt Greg.

-Megyek-válaszoltam és lerohantam a lépcsőn.

-Úgy gondoltam,hogy már holnap be is írathatnálak a suliba.Mit szólsz?

-Felőlem.Nekem mindegy.De most megyek lefekszem mert fáradt vagyok.

-Rendben.Akkor jó éjt.

-Jó éjt!-puszit nyomtam az arcára,és felmentem a szobámba.

Vacsora után lefürödtem és bebújtam a hatalmas franciaágyba. Kedden, délelőtt 9-kor keltem, ami nagy szó.Mert ilyenkor már rég fent szoktam lenni.

 Kinéztem az ablakon és megláttam a egy ismeretlen kocsit az udvarunkon.Felkaptam egy köntöst majd leszaladtam a lépcsőn át a szabadba.Az udvaron egy fekete színű Ferrari F360-as parkolt.A számat is eltátottam.Gyönyörű szép volt.

-Tetszik?-kérdezte egy hang.

-Nagyon.Elképesztően néz ki.296 kW, 403 LE,430-as kerekek-, és még sorolhatnám.-Köszönöm.-mondta majd megöleltem.

-Örülök,hogy tetszik.

A nap maradék idejében segítettem szétpakolni Greg-nek, és fölfedeztem a ház összes eldugott zugát.Estefelé nyitottam ki az erkélyajtót és léptem ki a teraszra.Alkonyodott.Gyönyörű szép látvány volt.Felültem a korlátra és végig néztem, ahogy a Nap utolsó sugarai is eltűnnek a horizontról.Este hosszas áztatás után feküdtem le,felkészülve a holnapi napomra...

Megismerni és beleszeretni

Prológus

A nevem Isabella Swan, de a Bellát jobban szeretem. 17 éves vagyok. A szüleimet 7-évesen vesztettem el.

Mindenki úgy tudja,hogy csak sima autóbaleset volt.De nem az volt, hanem egy vámpírtámadás áldozatai voltak.

Tudom, mivel engem is megharapott egy. De valami csoda folytán nem lettem teljesen vámpír,csak félvér.Ez annyit jelent, hogy félig vámpír vagyok félig angyal. Mint később kiderült,édesanyám egy angyal volt, miközben az apám ember volt. 

Egyedül csak én tudok arról,hogy mi vagyok valójában. Gregnek nem mondtam,el nehogy veszélybe kerüljön. Mivel aki engem megtámadott és a szüleimet még mindig életben van valahol.

 De megfogadtam, hogyha megtalálom, megölöm. Most Forks-ba költözünk.Mivel teljesen elegem lett New York-ból! Greg, megkapott egy orvosi állást Forks-ban ezért oda megyünk.

De érzem hogy itt valami nagy változás lesz, ami teljesen megfogja változtatni mindkettőnk életét...