30. fejezet
Minden jó, ha vége jó!
 |
| Mr. és Mrs. Cullen |
( Bella szemszög )
Soha, életemben nem is gondoltam volna, hogy valaha is ilyen boldog leszek mint most. Főleg a mai napon. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de egyszerűen jobban be vagyok pörögve ma, mint Alice és Lisa. Pedig az nagy szó, hogyha valaki őket felül múlja. Hiszen mért ne lehetek, én is teljesen be pörögve mikor ma van az esküvőm. Olyan férfihez megyek feleségül, aki elfogad annak ami vagyok, és tiszta szerelemmel szeret. Ahogyan én is őt. Érte bármire képes lennék. Egyedül csak én nekem lehet ekkora mákom, hogy a sok rossz után, egy boldog és szerető családba kerültem. Akik mellettem állnak, jóban és rosszban is.
Carlisle-ban a harmadik apámat kaphattam meg. Esme-ben a második anyámat kaphattam meg. Emmett-ben, Jasper-ben és Will-ben pedig a bátyáimat kaphattam meg. Mind a hárman, humoros védelmező testvért látok, és érzek is. Rosalie-ban egy szépséges szerethető, hiú nővért kaptam meg. Lisa-ban és Alice-ben pedig a legjobb barátnőt, és szerethető húgokat kaptam meg.
Végül de nem utolsó sorban pedig Edwardot, akit pár óra múlva a férjemként tudhatok az oldalamon. Még ma is tisztán él bennem annak az emléke, amikor megkérte a kezemet a rétünkön. Kicsi koromban, sokszor álmodoztam arról, hogy bár soha nem vesztettem volna el a szüleimet, és talán akkor lehettek volna testvéreim. De, a vágyam arról, hogy testvéreim legyenek teljesült. Egyszerre hat testvért is kaptam. Akikben, mértéktelenül megbízok. És akikért bármit megtennénk. Ahogyan Edwardért is. Érte akár meghalni is képes lennék. Merengésemből Alice szólított fel.
-Hé-hahó Bella! Ne merészelj elszundítani.-utasított.
Ezen csak elnevettem magam, és csatlakozott hozzám Rosalie és Lisa is. Miközben Rosalie a hajamat csinálta addig Alice a sminkemet csinálta.
-Így ni. Készen is vagyunk. Már csak a ruhát kell fel venned, és kezdődhet a ceremónia.-mosolygott Alice egy ezer wattos mosollyal.
Amint felvettem a ruhát, Alice nem engedte, hogy megnézem magam a tükörben. Bosszankodtam ezen egy picit, de utána rájöttem,hogy nem az számít hogy-hogyan nézek ki, csak az hogy minden a legnagyobb rendben menjen.
-Bella, fordulj meg légy szíves.-kért meg Alice.
Én pedig eleget is tettem a kérésének. De amikor megfordultam nem hittem a szemeimnek.
-Anya?-kérdeztem.
-Bella édesem. Meseszép vagy.-mondta miközben megölelt.
Annyira örültem annak,hogy anya is van, hogy örömömben sírni kezdtem. Szerencsére Alice vízálló sminket kent fel rám.
-Van egy meglepetésem számodra kincsem. Vagyis éppen kettő meglepetésem van.-mondta anya.
Mielőtt, megszólalhattam volna nyitódott az ajtó, és belépett rajta apa, és Greg. Annyira hihetetlen volt ez az egész, hiszen ki kaphatna ennél szebb ajándékot, mint én?!
-Apa, Greg!-mondtam.
Elsőnek apa nyakába ugortam, majd a Greg nyakába.
-Az én kicsi lányom, csodaszép nővé cseperedett.-mondta apa, amint szorosan megölelgetett.
Őt követte Greg.
-Hidd el Bella, soha nem haragudtam rád. Te vagy a legszebb menyasszony a világon.-szorított magához.
Majd mind a hármójukat egyszerre öleltem magamhoz, és velük együtt nevettem. A meghitt pillanatunkat Alice zavarta meg, hogy idő van.
-Oh, te jó ég, majd elfelejtettem! Charlie hol a doboz?-kérdezte anya hirtelen.
Apa átkutatta a zsebeit és akkor egy kicsi fehér dobozt tett anya kezébe.Anya kinyitotta a dobozt és odatartotta nekem.
-Valami kék.-mondta.
-Valami régi, nagyon is. Swan nagymamáé voltak.-tette hozzá apa.
A dobozban két nehéz ezüst hajtű volt.Sötétkék zafír a bonyolult virágos formában a fogak tetején. A lélegzetem is elakadt.
-Anya....apa...ezt nem kellett volna.
-Alice semmi mást nem engedett nekünk.Mindent amit megpróbáltunk már készen volt.-mondta anya.
Majd aztán gyorsan belecsúsztatta őket a hajamba. Alice közelebb lépett, de valamit tartott a kezében. Ön működően kinyújtottam a kezemet és a csipkés fehér harisnyatartó a kezemben landolt. Amit utána fel is vettem.Majd anya felé fordult.
-Renné rád lent van szükség.
-Igen, már megyek.-anya lehelt felém egy csókot és már ment is ki az ajtón.
-Greg, behoznád a csokrokat?Kérlek.
Greg, pillanatokon belül vissza is tért a csokrokkal. Rosalie a legjobb zenész a családban, Edward mellett.Így elkezdett játszani a zongorán.Vettem egy mély levegőt,és apába karoltam és Greg-be egyaránt, majd lefele indultunk. A zene egyre hangosabbá vált.
-Én jövök.-mondta Alice.-Számolj ötig és kövess engem.
Lassan, és kecsesen elkezdett táncolni a lépcsőn. Amikor a lábam elhagyta az utolsó lépcsőt még nem láttam őt.
Egy rövid pillanatra, csodáltam a gazdaságát a fehér virágoknak, a girlandoknak, amik mind a szobában voltak. Aztán a tekintetem a mennyezetről és kerestem a szatén szövet székeken keresztül, mindenki engem nézett. Máskor lehet, hogy frusztráló lett volna, de most egyáltalán nem zavart. Épp ellenkezőleg tetszett.
Majd végül megláttam őt, egy boltív előtt, ami tele van virágokkal és szalagokkal. Alig vettem észre, hogy Carlisle mellette áll, és Angela apja van mögöttük.Nem láttam anyámat, se pedig az új családomat, vagy akár valamelyik vendégünket.Ők még várhatnak.
Mind közül csak Edward arcát láttam, kitöltötte a látvány mindenem. Forró arany tekintete, tökéletes arca, amelyen túlcsordult az érzelem. És akkor amikor láttam őt, a félelmem elpárolgott, és egy ujjongó mosoly tört ki. Hirtelen, csak annyit éreztem, hogy apa hozzáért az arcomhoz, csak ez tartott vissza, hogy ne rohanjak át a folyosón hozzá.
A zene túlságosan lassú, küzdöttem a lépéseim ritmusával. Szerencsére, a folyosó nagyon rövid. És akkor, akkor végre ott voltam. Edward felém nyújtotta a kezét. Apa megfogta a kezem, és mint ahogy régen a régi világban lerakta Edward kezébe.Éreztem csodás, hűvös bőrét, és otthon voltam.
Az esküink egyszerűek voltak, hagyományos szavak, amit már nagyon régóta használtak, de soha nem mentek ki a divatból. Mr, Weber csak röviden beszélt. A végén csak annyit mondott " Míg a halál el nem választ ". Esetünkben megfelelőbb lett volna " Amíg csak élünk ". Abban a pillanatban, amikor befejezte a mondani valóját, búcsút intettem a régi életemnek, ami most ért el a rendeltetési helyére.
Belenéztem Edward ragyogó, diadalmaskodó szemébe és tudtam, hogy győztem. Mert semmi mást nem akartam, csak vele lenn. Próbáltam nem sírva fakadni, amíg nem mondtam ki a kötelező szót.
-Akarom!-sikerült kimondanom.
Amikor ő mondta a szó győzedelmesen és boldogan csengett.
-Akarom!-mondta.
Mr. Weber férjjé és feleséggé nyilvánított minket. És akkor Edward kezeit az arcomra tette, lehajolt az arcomhoz, és én lábujjhegyre álltam, a karjaimat csokrostul és mindenestül a nyaka köré fontam. Gyengéden, imádni valóan csókolt meg. Elfelejtkeztem az emberekről, a helyről, az időről, a jelenről...csak azt tudtam, hogy ő szeretett, hogy akart és én is akartam.
Amikor a csókunk véget ért, a tömeg tapsba tört ki, és ő a testünket a barátaink, és családunk felé fordította. Mindenki szorosan megölelt, és a gratulációikkal köszöntöttek minket.
Az esküvő simán zajlott a fogadási összejövetelbe, ez a bizonyíték Alice, és Lisa hibátlan tervezésére. A folyó fölött már látszott, hogy alkonyodik; a szertartás pontosan a megfelelő ideig tartott. A nap lenyugodni készült a fák mögött. A fények pislákoltak a fa ágai között, ahogy Edward a hátsó üvegajtókon keresztül vezetett, a fehér virágok csak úgy izzottak körülöttünk.
Volt vagy tízezer ilyen virág itt kinn, amik illatos sátorként szolgáltak a táncparkett fölött, melyet két ősi cédrusfa alatt állítottal fel.A dolgok lelassultak, és megnyugodtak, ahogy az augusztusi este körbe vett minket.A kis tömeg széthúzódott a csillagfények puha ragyogása alatt, és az összes barátunk, családunk ölelve üdvözölt minket.Most volt egy kis idő a beszélgetésre és nevetésre is.Az ember barátaim után következtek a legfrissebb unokatestvéreim a Denali vámpírklán tagjai.Majd egy szőke hajú lány vetette magát Edward nyakába.
-Edward, hiányoztál!-mondta miközben megölelte.
-Túl hosszú idő telt el. Kate, jól nézel ki.-mondta Edward.
-Te is.
-Engedd meg, hogy bemutassalak a feleségemnek.
-Kate, ő itt az én Bellám.
-Isten hozott a családba Bella.-egy kisebb bánattal teli mosoly jelent meg az arcán.-Tudod, mi itt Carlisle rokonainak tartjuk magunkat és nagyon sajnáljuk a legutóbbi incidenst, amikor...tudod...Előbb vagy utóbb találkoznunk kellett volna veled. Megtudsz bocsájtani??
-Persze.-mondtam egy mosoly kíséretében.
Majd a sötét hajú nő tette kezét Kate kezének a helyére.
-Én Carmen vagyok, ő pedig Elezar.-mutatott a mellette álló férfira.-És mind nagyon örvendünk, hogy találkozhatunk veled, Bella. És amit Tanya művelt, igazán sajnáljuk.
A hagyományok közül mindegyiket általánosnak tartották. És majd meg vakultak, ahogy Edwarddal a kést tartottuk a látványos sütemény fölött. A süteményeket egymás arcához tartottuk, Edward derekasan lenyelte az ő adagját, amit hihetetlenül figyeltem.
Nem tipikus készséggel dobtam a csokromat Angela meglepődött kezeibe. Emmett, Jasper és Will hangosan nevettek a pírnál, ami az arcán jelent meg.
Aztán Edward eltávolította az Alicetől kapott harisnyakötőmet,- amit gondosan lecsúsztatott a bokámig - nagyon gondosan a fogaival. Rám nézett, majd egyenest egy gyors kacsintást lőtt Emmett vigyorgó arcába.
Majd egy pohár köszöntő résszel folytattuk a ceremóniát. Elsőnek én kezdtem bele a pohár köszöntőbe.
-Először is, szeretném megköszönni mindenkinek, hogy ma eljöttek ide, és velünk együtt vesznek részt ezen az eseményen. Vagyis az esküvőnkön. Soha nem hittem, hogy majd egyszer itt fogok állni, egy olyan nagyszerű ember mellett mind Edward. Edward, nálad jobb embert soha nem találhattam volna. Te mindig mellettem álltál. Akkor is amikor Greget elveszítettem. És azután is mellettem álltál amikor visszatértem Forksba. Hálával tartozom Gregnek azért, amiért ide költöztünk Forksba. Ajj..nem tudom tudom,hogy mit is mondhatnék. Hisz amiket érzek azt egyszerűen nem lehet szavakba önteni. Kis koromban elvesztettem a szüleimet, majd nem régen a nagybátyámat. Fájt az elvesztésük, de helyettük kaptam egy új szerető családot. Esme, mint már nem egyszer mondtam neked, rád úgy tekintek, mint ha az anyám lennél. Vagyis most már az is vagy.-mondtam neki miközben megöleltem.
-Köszönöm, édesem. Én is úgy tekintek rád mintha a lányom lennél.-ölelt vissza.
-Carlisle, mint ahogy neked is mondtam már, tisztelek, és fölnézek rád. Te olyan vagy számomra mintha, az apám lennél.-öleltem meg őt is.
-Én is a lányomként tekintek rád.-ölelt meg ő is.
-Emmett, te egy olyan ember vagy, akit a nagy mackó bátyámnak mondhatók. Te, mindig megtudsz nevettetni. Akkor is vicces kedvedben vagy, ha éppen a másik szomorú, vagy éppen mérges. Na, és persze a perverz készséged, azon sajnos nem tudsz változtatni.-itt mindenki hangos nevetésbe tört ki.-Örülök, hogy a bátyámként tekinthetek rád.-öleltem meg.
-Tudtam, hogy Edy megfogta veled az isten lábát. De hogy ennyire?! Én is örülök, hogy véglegesen is a húgicám lettél.-egy csont ropogtató ölelésben részesített.
-Rosalie, hát te benned csalódtam e legjobban. De pozitív irányban. Ha, te nem lennél akkor nem állnánk most itt. Köszönöm, hogy a nővéremnek mondhatlak.-öleltem meg őt is.
-Örülök, hogy tudtam a bátyámra hatni. Én köszönöm, hogy a nővéred lehetek.-ölelt meg mosolyogva.
-Jasper, te mint Emmett szintén megtudsz nevettetni. Örülök, hogy a bátyámként tekinthetek rád is.
-Én, is örülök, hogy a családtagja lettél hivatalosan is.-mondta miközben, ős is pont úgy mint Em, egy csont ropogtató ölelésben örvendezett meg.
-Alice, te aki az első percektől kezdve be loptad magad a szívembe, örülök, hogy a húgom lettél.
Köszönöm, a sok segítséget, amit adtál. Köszönöm, hogy megszervezted az esküvőmet. Te vagy a világon a leges legjobb barátnő, és egyben húg is.-mondtam miközben szorosan magamhoz öleltem.
-Örülők, hogy így vélekedsz rólam. Én is pont a legeslegjobb barátnőmnek és, nővéremnek tekintelek.-ölelt meg.
-Will és Lisa. Köszönöm, nektek is a sok segítséget. Örülök, hogy a testvéreimnek mondhatlak benneteket is. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy családom lesz majd valamikor.-öleltem meg őket is szorosan.
Majd ismét Edward felé fordultam.
-Edward, szerelmem. Köszönöm, hogy vagy nekem. Köszönöm, azt amit adtál nekem. Köszönöm hogy a feleséged lehetek. Szeretlek. És szeretni is foglak, amíg élek.-mondtam miközben megcsókoltam.
-Bella, szerelmem. Én köszönöm, hogy vagy nekem. Köszönöm, hogy a férjed lehetek. Én vagyok a világon a legboldogabb férfi, amiért hozzám jöttél. Te vagy az életem. Nélküled az életemnek nincs értelme. Csak veled vagyok, és lehetek egy. Nélküled, semmi vagyok. Te töltötted meg a szívemet, a melegségeddel, a boldogságoddal és az egész lényeddel. Én is szeretni foglak téged, amíg élek. És még azután is.-mondta Edward is, majd megcsókolt.
Mindenki még egyszer nagy tapsba kezdett.
Majd táncolni vonultunk. Elsőnek Edwarddal táncoltam, aztán pedig apával.Aztán következett Carlisle, majd Emmett aki végig nevetettet egészen a tánc végégig, ahogyan Jas és Will. És végül, Edward karjaiban lehettem ismét.
-Szeretlek Mrs. Cullen.-suttogta a fülembe.
-Én is szeretlek Mr. Cullen.-suttogtam vissza, majd újra megcsókoltuk egymást.
Majd lassan elérkezett, az amikor mindenkitől búcsút vettünk. Hosszú búcsúzkodások után Edwarddal elindultunk a nászutunkra. Vele együtt a boldog új életünk kezdetéhez...
The Happy End!!!
