27. fejezet
Minden titokra fény derül II. rész
Én csak vigyorogtam rá. Majd hogy fájdalmat érezzen, letéptem a másik karját is. Közben lángcsóvákat emeltem a teste köré.
-Igen, én vagyok az. És mint mondtam, hogy most megfogsz bűnhődni mindazért amit elkövettél.-dobtam a lábára egy tűzgolyót, mire felkiáltott.
-Na, mi az?! Mért nem küzdesz az életedért?
Mivel nem égettem el a kezeit, így visszatudta illeszteni.
-Úgy látszik, nem hordod jól az eszedet kis lány. Különben elégetted volna a kezeimet.-nevetett fel.
-Tudod, nem szándékoztalak téged ilyen hamar megölni. Játszadozni szeretnék egy kicsit. Lássuk mire vagy képes, ha harcolnod kellene. Mutasd.
-Most megöllek, te átkozott fattyú. Akkor elbaltáztam, de most nem fogom.
-Ha hozzá érsz én öllek meg téged.-jött közelebb Edward.-Megértetted Tanya? Ne merészelj hozzá érni.-fenyítette meg.
-Á...Edward, mint már mondtam, ha nem lehetsz az enyém akkor senkié sem. Úgy hogy, jobb ha nem próbálsz meg megakadályozni abban, hogy megöljem ezt a fattyút. Különben, kénytelen leszek veled és a többi Cullennel végezni.
-Engedjetek oda, hadd öljem meg ezt a némbert. Széttéplek. Ne merészeld még egyszer lefattyúzni Bellát.-kiáltotta Rosalie, Emmett és Jasper kezei közül.
-Hahaha. Nagyot csalódtam benned Rosalie. Még te is mellette vagy.-mondta nevetve Tanya.
Most, ahogyan végig néztem a Cullenéken, nem láttam rajtuk semmi mást, csupán az irántam érzett szeretetüket, aggódásokat és a Tanya iránti gyűlöleteket.
-Csak, hogy én nem engedem...hogy akár egy újjal is hozzájuk érj.
Majd nekem rohant, és a lendülettől hátra fele estünk, de mielőtt Tanya észbe kapott volna, már talpon is álltam. Így egyedül vágódott hanyatt Mérgesen támadt újra nekem, ezúttal célba érve. Ugyanis mind a ketten az egyik fának repültünk. Nem tagadom, hogy ezt nem éreztem meg, de neki nem adtam a tudtára, hanem rögtön egy hasba rúgással válaszoltam, neki.
A képességeimet kikapcsolva, harcoltam vele. És ki jelenthetem, hogy győztesen kerültem ki a harcból. Ugyan is miután darabokra téptem hamuvá égettem el. A kezemet és a ruháimat leporolva fordultam a Cullenék felé.
Alice rögtön a nyakamba ugrott, és a lendülettől hátra estünk.
-Bella! Nincs semmi bajod?-kérdezte.
-Nem, nincs.-mosolyogtam rá.
-Ügyes vagy Bella. És jó újra látni téged.-ölelt meg szorosan Emmett, és Jasper is.
-Köszi-öleltem vissza őket.
-Bella. Úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod.-ölelt meg Esme és Rosalie is.
-Én is örülök neked Bella.-mosolygott rám Carlisle miközben ő is megölelt.
Végül Edward maradt, akinek a szemeiben nem láttam mást csak a csalódottságot, és a haragot. Tudtam. Tudtam, hogy haragudni fog.
-Mi lenne ha bemennénk a házba, és ott elmesélnéd hogy mit miért csináltál. Rendben?-kérdezte Carlisle.
Mire mind bólintással feleltünk. Edward nem szólt hozzám egy szót sem, ami fájt. Alice és Rose karon ragadva vezettek be a nappaliba, és mellettem a kanapén foglaltak helyet.
-Egy nap a játszótérre mentünk a szüleimmel. Aztán egyszer csak megjelent Tanya és megakart támadni, de az apám a védelmemre kelt. Így őt ölte meg. Majd utána ismét rám támadt és megharapott, de mielőtt megölhetett volna az anyám segíteni próbált volna rajtam. Így Tanya őt is megölte. Aztán Tanya elment. Én meg ott maradtam a halott szüleimmel a játszótér kellős közepén. Egy arra járó futó nő, talált meg minket, felhívta a rendőröket akik értesítették Greget. Így ő vett magához. Senki sem tudta, hogy mi is történt valójában. Éveken át én sem tudtam azt, hogy mi vagyok tulajdonképpen. Mikor egyszer csak megjelent anya, hát mondhatjuk úgy hogy szellemként, és elmesélte, hogy mielőtt meg ismerte apát, ő angyal volt. De mikor apával összejöttek és én megfogantam anya lemondott arról hogy angyal legyen. De azt nem tudta, hogy én félig angyal lettem. Mikor Tanya megharapott akkor félig angyal és félig vámpír lettem. Greget is ő ölte meg. Ő mind végig azt hitte, hogy én akkor azon az estén meghaltam. Így nem tudta, hogy én vagyok az. Mikor meghalt Greg, akkor azért mentem el, mert nem akartam, hogy nektek is bajotok essen. New Yorkba mentem ahol, újra megjelent anya utána pedig Will és Lisa. Addig a pillanatig amíg meg nem jelentek ott nálam, nem tudtam, hogy ők valójában angyalok. Elmesélték, hogy Tanya mit tervez. Azt tervezte, hogy megpróbál titeket arra rávenni, hogy segítsetek neki megölni a Volturit. Ő akart uralkodni a vámpírok felett. És még több embert megölni.-itt Rosaliék felhorkantak.
-És, egyedül csak Bella volt arra képes hogy végezzen Tanyaval.-mondta Will.
-Mikor megtudtuk, hogy Tanya rá akar titeket venni erre, akkor úgy döntöttünk, hogy idejövünk. De csak is úgy vegyülhetünk el ha álcázzuk magunkat.
-Mind végig tudtad, hogy min mentem/megyek keresztül miattad, és azt is tudtad, hogy szenvedtem a hiányodtól. És te pedig másnak adtad ki magad. Hogy tehetted ezt?
-Edward én...-kezdtem volna bele a magyarázkodásba, de a szavamba vágott. De az utolsó szava nagyon fájt.
-Tudod, mit. Nem érdekel. Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra. Átvertél. Becsaptál. És mind végig játszottál velem. Minden szó nélkül csak úgy leléptél és csak egy nyomorult levelet hagytál magad után. És még avval hitegettél, hogyha szeretsz akkor majd visszatérsz hozzám. Nem ezt mondtad Marie-ként? Mert ezt mondtad. Hányszor elmondtam neked azt, mielőtt elmentél volna, hogy együtt mindent megoldunk majd. Ahogyan ezt az egész Tanyas ügyet is megoldhattuk volna. De te nem bíztál bennem. Nagyot csalódtam most benned Bella. Megkaptad azt amire vágytál nem?! Megölted a szüleid gyilkosát. Most már vége. El is mehetsz.-mondta.
-Most már nem megyek el.-mondtam.
-Azt csinálsz amit akarsz. De innen menj el. Nem akarlak soha többet látni.-mondta ridegen.-Mire vársz még? Azt mondtam, hogy menj.-ordította.
-Ahogy akarod. Ígérem többet nem fogsz se látni, sem pedig hallani rólam. Sajnálom. Nem akartam, hogy így legyen. Te tudd, hogy SZERETLEK!
Mondtam, majd sírva téptem fel az ajtót és elrohantam. Tudtam, hogy ezek után látni sem akar majd tovább. Tudtam, hogy fájni fog. De hogy ennyire. Azt nem gondoltam volna. Szinte belém égtek a szavai. /*Tudod, mit. Nem érdekel. Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra. Átvertél. Becsaptál. És mind végig játszótál velem. Minden szó nélkül csak úgy leléptél és csak egy nyomorult levelet hagytál magad után. És még avval hitegettél, hogyha szeretsz akkor majd visszatérsz hozzám. Nem ezt mondtad Marie-ként? Mert ezt mondtad. Hányszor elmondtam neked azt, mielőtt elmentél volna, hogy együtt mindent megoldunk majd. Ahogyan ezt az egész Tanyas ügyet is megoldhattuk volna. De te nem bíztál bennem. Nagyot csalódtam most benned Bella. Megkaptad azt amire vágytál nem?! Megölted a szüleid gyilkosát. Most már vége. El is mehetsz.Azt csinálsz amit akarsz. De innen menj el. Nem akarlak soha többet látni.Mire vársz még? Azt mondtam, hogy menj.
Teljesítem az akaratát. Elmegyek. A szemeim könnybe lábadtak, és sírva rogytam le a fűbe....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése