29. fejezet
Hozzám jössz?
Mikor megcsókoltam, vissza csókolt. Eleinte csak lágyan becézgettük egymás ajkait, majd egyre vadabbul téptük egymás száját.
Majd levegőhöz engedve,elszakadtam az ajkaitól, és a nyakát hintettem be a hűs lágy csókjaimmal. Beletúrtam a hajamba, és még közelebb húzva magához megcsókolt. Elszakadva egymástól, megszólalt, közölte velem, hogy elszeretne menni Greg házához. Teljesítettem is a kérését.A hátamra kapva suhantunk a fák között, mind addig amíg el nem értünk a házhoz.
Mikor megérkeztünk leszállt a hátamról, majd kézen fogott és felfele húzott maga után az emeletre. Ahol betértünk egy szobába, amiről mint kiderült az ő szobája. Hirtelen megdöbbentem mikor az ajkaimra vetette magát. Majd, ugyan olyan hévvel ostromoltam az ajkait, mint ezelőtt pár perce a réten.A fenekénél fogva megemeltem ő pedig készségesen kulcsolta lábait a derekam köré. Az ajkaim a nyakára vándoroltak. Puszik ezreivel hintettem be nyakát, ütőerénél elidőztem egy kicsit. Mennyei érzés volt. Az ágy felé kezdtünk araszolni mikor pedig elértük azt, óvatosan ledöntöttem rá. Egy hirtelen mozdulattal letéptem róla a felsőt, majd felé helyezkedve ajkaim egyre lejjebb haladtak.
Végig csókoltam dekoltázsát és melle azon részét, amit nem takart a fehérnemű. Hajamba belemarkolva visszahúzott egy méz édes csókért, amit meg is adtam neki. Majd pedig egyetlen mozdulattal téptem le róla melltartót. Nem volt zavarba.Kezei a hátamat simogatták én pedig mellein tevékenykedtem, ezzel kicsalva belőle apró, pici, sóhajokat és nyögéseket. Addig ügyeskedtem míg maga alá nem gyűrt, így most ő vette birtokba a nyakam. Pólómat lehúzta rólam és a mellkasomat is kényeztetni kezdte. Nem bírtam visszatartani a sóhajaimat,és a nyögéseimet amit ő váltott ki.
Majd megint én kerültem felülre. Egy mozdulattal téptem le róla a nadrágját is.Ahogyan ő is róla.Már csak egy vékony réteg anyag választott el engem a mennyországtól. A köldökénél kezdtem el kényeztetni aztán pedig a bugyija szélénél végig csókoltam a puha bőrt, majd a vágytól fűtött fekete szemeimet belefúrtam az övébe.
- Nem kell még most Bella. - mondtam eléggé nehezen forgó nyelvekkel.
- Én most akarom Edward. - a mondat végére elfúlt a hangja mivel kezeim a combja belső felét cirógatták.
Már tiltakozásra nyitottam számat, amikor egy szenvedélyes és szerelmes csókkal belém fojtotta a szót.
- Szeretlek! - suttogta bele számba.
Megint heves ostromba kezdtem a nyakánál. Beadtam a derekam, és a tettek mezejére léptem. Nagyon lágyan húztam le róla a bugyit, a felszabadult területet végig csókolva. Minden egyes érintésnél beleremegett. Ami igen csak növelte az önbizalmamat. Egy végtelennek tűnő pillanat múlva elértem élvezete központját amire felsikoltott a gyönyörtől. Egyszerűen leírhatatlan volt mit éreztem. Nyelvemmel lágyan kényeztettem.Amíg váratlanul el nem jutott a csúcsra. Egy pár percnyi várakozás után belé hatoltam. Egyszerre nyögtünk fel. Nem volt kellemetlen, mint azt vártam volna. Inkább tökéletesnek nevezném. Most voltunk csak igazán egyek, Annyira felspannolt, hogy úgy éreztem enyém a világ. Jobban mondva miénk a világ. Bármi jöhetne, mi szembeszállunk vele. Bátrabb lettem.Egyre csak mozogtam benne, először csak lassabban, majd egyre gyorsabban. Megállíthatatlanul.Közel lehetett a gyönyör kapujához, mikor a nyakam kezdte el csókolgatni, és közbe pedig szerelmes szavakat mormolt bele a bőrömbe. Itt szakadt el nálam a cérna,és megmerevedtem , majd eljutottam a mennyország kapujáig.
Csodálatos élmény volt. Pár lökés után ő is követett. Majd fáradtan hanyatlott a párnák közé.
- Nagyon szeretlek, Bella! - motyogtam a nyaka bőrébe.
De már csak mosolyogni tudott rajta, válaszolni nem. Elmerült az álmok világába...Én pedig néztem, ahogyan aludt. Egyszerűen még így is gyönyörű volt. Soha nem hittem volna, hogy egyszer én is átélhetem majd ezt a testi gyönyört, és szerelmet mint a többi családtagom.
Egész éjszaka figyeltem ahogyan mosolyra húzott ajkakkal aludt...Egyszer csak a mobilom szólalt meg. Kellemetlenül, de képtelen voltam felvenni. Óvatosan ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel szerelmemet ki másztam az ágyból. Magamra kaptam a boxerem, és a telefonommal a kezembe kiléptem az erkélyre. Megnéztem a kijelzőt, ami Alice nevét jelezte ki.
-Mondjad Alice.-szóltam bele.
-Végre Edward. Mesélj, megtaláltad?-kérdezte.
-Igen megtaláltam. Minden a legnagyobb rendben van.
-Tudtam..tudtam. Annyira örülök nektek.-hallottam amint elkezdett örömében ugrálni, közben visítani.
-Adnád egy pillanatra Rosaliet?-kérdeztem.
-Igen, persze. Rose, Edward szeretne veled beszélni.-hallottam amint Rose-nak beszél.
-Szia Edward. Tessék.-szólt bele Rose.
-Szia. Köszönöm, neked Rosalie, hogy felnyitottad a szemem. Hálás vagyok neked érte.-hálálkodtam.
-Ez, csak természetes. Hisz mire valók a testvérek. Örülök, hogy sikerült észre térítenem téged.-mondta.
-Szeretlek Rose. De most leteszem. Nem szeretném tovább magára hagyni Bellát. Kérnék egy szívességet ha nem gond.
-Én is téged Edward. Természetesen nem gond. Mondd.
-Közölnétek Willékkel, hogy megtaláltam Bellát, és hogy minden a legnagyobb rendben van?
-Persze. Ne aggódj. Szólunk nekik. Nektek pedig jó szórakozást. Szia.
-Köszönjük. Szia.
Kinyomtam a telefont, és visszamentem az alvó szerelmemhez...
Reggel már nem bírtam magammal, és lágy puha csókokkal hintettem be szerelmem csupasz hátát. Közben pedig lágyan simogattam. Amire sikerült felébresztenem. De még mindig csukott szemmel, sikerült kitapogatni az arcom, majd közelebb húzott magához egy csókra.
-Jó reggelt.-köszönt mosolyogva.
- Jobb nem is lehetne. - vigyorogtam rá csibészesen. Nagyon boldog voltam. Majd egy szenvedélyes csók kíséretében,folytattuk a tegnap esti tevékenységünket...
Miután sikerült egy kicsit lenyugodnunk, felöltöztünk és haza mentünk hozzánk. Ahol mindenki nagy örömmel fogadtak minket. Még Will és Lisa is...
( Két hónappal később...)
Már, két hónapja, hogy Bellával együtt vagyunk. Azóta szerelmemmel Greg házába költöztünk. Alice ma elcsalta szerelmemet egy vásárlásra. Habár nem nagyon volt szívem elengedni őt, de muszáj volt, ha véghez akartam vinni a tervem. A fiúk és Rosalie segítségével a rétünk teljes pompában fénylett...
Párperc van még szerelmem érkezéséig, addig is próbáltam nem idegeskedni. Mire rendbe szedtem magam. Szerelemem bekötött szemmel Alice mellett közeledett felém. De mikor megláttam, egyszerűen belém ragadt a szó. Köpni, nyelni nem tudtam. Hihetetlenül szép volt. Egy fekete pánt nélküli rövid ruha fedte szépséges testét. A válla, és a lábai szabadon hagyva, még jobban felébresztette bennem a vágyakat ismét. De türtőztetnem kellett magam.
Mikor szerelmem mellém ért, levettem a kendőt a szeméről. Csillogó szemekkel nézett körbe. Majd, lágyan megcsókoltam.
-Ez egyszerűen csodaszép.-mondta, mosolyogva.
-Nálad nem szebb.-mondtam, majd letérdepeltem elé, és a bal kezét a kezembe fogtam.
Nagy levegőt véve, megszólaltam.
-Szerelmem. Soha nem hittem volna, hogy egyszer én is szeretni fogok valakit szerelemmel. Mind addig amíg te be nem toppantál az életembe. Előtte, mindig azt gondoltam, hogy jól vagyok én egyedül is. De, jöttél te és rádöbbentettél arra, hogy ez nem igaz. Hiszen nélküled én nem vagyok jól. Nélküled a nappalok, és az éjszakák csak borúsak voltak. De most már nem az. Te hoztál fényt a családunkba. Mindenkit megváltoztattál. De legfőképpen engem. Amit köszönök. Isabella Marie Swan! Ígérem, hogy életem végéig imádni és szeretni foglak, amíg világ a világ, és még azután is. Hozzám jössz feleségül?-kérdeztem.
Szerelmem könnyes szemeivel meghatódva válaszolt.
-Igen. Igen....igen...igen...hozzád megyek.-mondta.
Az újára húztam a gyűrűt, majd egy forró csókba részesítettem.
-Szeretlek.-pörgettem meg a levegőben nevetve szerelmemet.
-Én is szeretlek Edward.-mondta boldogan nevetve.
Eztán mindenki gratulálni kezdett. Alice már az esküvőnket kezdte el tervezgetni. Majd szerelmemet felkértem táncolni...
 |
| Bella ruhája |
 |
| Bella eljegyzési gyűrűje |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése