23. fejezet
Új diákok
Már két hónap telt el azóta, hogy Bella elment. Azóta beszélni se nagyon beszéltem senkivel. Visszamentem az iskolába, de nem sok kedvvel. Mindenki azzal foglalkozott, hogy Bella mért ment el. Ezekkel a gondolatokkal az idegeimre mentek.
Egyszer Emmettéknek kellett lefogniuk, mert neki akartam menni annak a nyálképű Mike Newton-nak. Ugyanis ő azt állítja, hogy mielőtt Bella elment, ők egy párt alkottak, csak még akkor ezt titkolták. Cöh...még hogy ő meg Bella...ez nevetséges.
A mai nap avval volt hangos a suli, hogy új diákok érkeznek. Mind kíváncsiak voltak, hogy vajon milyenek. De ezeket a gondolatokat igyekeztem kizárni a fejemből.
Biológia terembe lépve, most is, mint mindig, mindenki elhallgatott. Mint ha valami tanár lennék...
Miután leültem a helyemre, megérkezett Mr.Banner, és vele együtt az új diákok is. Nem szenteltem nekik, sok figyelmet, mert újra kitekintettem az ablakon.Akaratlanul is de meghallottam az egyikőjüknek a gondolatát. Akiről mint kiderült Haleynek hívnak.
*/Szegény Marie, remélem hamar túlteszi magát a történteken./* Feléjük fordítottam a fejem, és beleütköztem azokba a nagy csokoládé szemekbe.Hirtelen azt hittem egy pillanatra, hogy Bella az. De rá kellett jönnöm, hogy nem. Hisz ő elment. Itt hagyott.
Majd Marie-nek a gondolatára figyeltem fel.*/Remek, most megint minket fognak bámulni egész nap, vagy egész héten. Mért nem tudnak egyszer az életben, nem foglalkozni velünk?!/*-mondta magában bosszankodva.
Erre, nem tudtam nem megereszteni egy mosolyt. Bella is pont így viselkedett. Ő is mindig utálta, ha a középpontba került...
-Mr.Scott és Miss James maguk foglaljanak helyett ott abba az üres padba.Maga Miss Scott pedig foglaljon helyett Mr. Cullen mellett.-mutatott felém.
Majd elindult felém.A lányok irigykedve,míg a fiúk bosszankodva figyelték miközben felém közeledett.
-Helló!-köszönt, amint helyet foglalt mellettem.
-Szia.-köszöntem vissza.
És újra az ablak felé fordítottam a fejem. Mikor hátra vetette a haját, megéreztem egy illatot ami Bella illata volt. Frézia.
Aj, Edward! Te totál meghibbantál! Most már mindig ez lesz?! Mindenhol Bella illatát fogom érezni?!
Hallottam amint Mike Newton engem szid magában. */Ez nem lehet igaz! Már megint Cullen mellé ültetik az új csajt! Hogy a fene egye meg!/* Ezen a gondolatán, megeresztettem egy mosolyt.
Lehet, hogy most a mellettem ülő lány totál hülyének nézz amiért magamban mosolygok, de nem érdekelt. Megráztam a fejem, majd rá emeltem a tekintetem, ő is éppen ugyanígy cselekedett. Nem tudom miért, de rámosolyogtam. Amit ő is viszonzott.
Nem tudom miért, de az az érzésem támadt, mintha ismerném...
Mikor kicsengettek gyorsan kisiettem a teremből, és a menzára siettem. A többiek már ott ültek, így én is csatlakoztam hozzájuk. Időközben megérkeztek Marie-ék is, akik leültek a még az egyetlen üres asztalhoz.
Nathon és Haley akik szintén egy párt alkotnak, épp Mariet próbáltak jobb kedvre deríteni.De nem sok sikerrel.
-Hé, Marie! Láttad már azt a csajt ott?-mutatott Jessica felé.-Valami Jessicanak hívják, aszt hiszem.Na de mindegy, szóval megpróbált felcsípni...csorikám meg korát koppanhatott, mikor meglátott minket Haley-vel csókolózni... -nevetett magában.
De ő csak megrázta a fejét.
-Szerintetek mit csinálhatott az orrával, hogy be van ragasztva?-kérdezte.
-Biztosan neki szaladt egy ajtónak! Vagy telibe találta egy medicin labda.-mondta Marie.
Mire Emmett nagy hahotába kezdett.Mindenki ide nézett, még ők is, és értetlenül nézték, hogy mi üthetett a bolond bátyámba. Em még most is nagyon röhögött. */Ennek a csajnak jó viccei vannak./*-üzente gondolatban Em, mire mosolyogva megráztam a fejem.
Marie felállt az asztaltól, majd ki ment. És ismét megcsapott a frézia illata, miközben elhaladt mellettem.
-Edward, elmondanád hogy mit tartasz annyira furcsának?-kérdezte Jasper.
-Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de mintha ismerném valahonnan Marie-t, és az illata pedig olyan mint a Belláé.
-Ez már bennünk is felrémlett hogy valahonnan mintha ismernénk ezt a Marie-t, de az illata más. Nem frézia illatú, hanem rózsa illatú.-mondta.
Bólintottam, majd felálltam az asztaltól, és kimentem.
Már kezdek megbolondulni. Épp a kocsimhoz sétáltam mikor láttam Mariet egy fekete Mercedes Asma McLaren SLR 722-esnél az ajtajánál támaszkodni.Amint éppen engem figyel. Amint meglátta, hogy én is éppen őt figyelem elfordította a fejét. */Nem, nem és nem. Nem lehet. Még nem./*-hallottam a gondolatát.
De nem értettem, hogy miért ismételgeti egyfolytában ugyanazt. Nagyon furcsa ez a lány. Késztetést éreztem arra, hogy odamenjek hozzá, és beszélgessek vele. Ezért odasétáltam hozzá....
Amint mellé értem, rám kapta a tekintetét.
-Szia! Edward Cullen.-mutatkoztam be neki.
-Öm...Helló. Be..Marie Scott.-mutatkozott be ő is.
De amikor a kezünk összeért, furcsa érzés kerített a hatalmába.
-Ez a te kocsid?-kérdeztem.Amint a kocsiját fixíroztam.
-Igen. Az én kicsikém.-mondta mosolyogva.
-Tetszik.
-Köszi.
-Na, és hogy tetszik itt?-kérdeztem.
-Sehogy.-felelte egy fintor kíséretében.
Mire megeresztettem egy mosolyt.
Bella is folyton ugyanígy fintorgott, ráadásul ő is felhúzta mindig az órát. Olyan aranyosan állt neki...Na tessék, már megint Bella.
-Ha nem veszed tolakodásnak, honnan költöztetek ide?-kérdeztem meg.
-New York-ból. Ugyan is a szüleink évekkel ezelőtt meghaltak, így a bátyámmal és a menyasszonyával maradtam.-mondta szomorúan.
-Sajnálom a szüleidet.-mondtam őszintén.
-Nincs semmi baj.Hiszen honnan tudhattad volna.-nevetett fel keserűen.-Esetleg...á inkább hagyjuk...-kezdte, de abba hagyta.
-Most, már ha elkezdted fejezd is be.-mondtam.
-Oké...szóval, nem lenne kedved megmutatni a várost?-kérdezte félénken.
Annyira megdöbbentett a kérdése, hogy hirtelen nem tudtam megszólalni sem. Gondolkoztam rajta egy pár másodpercig, aztán feleltem neki.
-Mért is ne. Szívesen megmutatom a várost.
-Tényleg? Én azt hittem, hogy nemet fogsz majd mondani.-mondta.
-Tényleg szívesen körbe vezetlek téged Forksban.
-Rendben.Köszönöm. Mit szólnál a holnaphoz?-kérdezte.
-Suli után?-kérdeztem én is.
-Akkor holnap suli után. Most viszont el kell, hogy búcsúzzak, mert jönnek a testvéreim.-mondta.
-Rendben.
-Szia.-köszönt,
-Szia.-köszöntem én is.
Avval beült a kocsijába, én meg visszasétáltam a kocsimhoz. Ahol a többiek kérdő tekintetével, és gondolatával találtam magam. Nem szóltam semmit, csak beszálltam a kocsiba és indítottam is haza.
Mikor hazaértünk, Esme-nek nyomtam egy puszit az arcára, és Bella szobájába zárkóztam be, egészen reggelig....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése