28. fejezet
A megbocsátás, és az édes kibékülés
Amint Bella elrohant, megkövülve néztem utána. Hirtelen egy nagy csattanásra kaptam fel a fejem. Ugyan is Rosalie egy hatalmas nagy pofont kevert le nekem.
-Te idióta vadbarom. Még is, hogy merészelted elküldeni innen Bellát?! Elmagyarázta, hogy mit miért tett. Már azt hittem,hogy ezentúl minden szép és jó lesz...hogy végre vissza kaptuk Bellát. És, hogy végre együtt élhetünk boldogan. De te mindent tönkre vágtál. Két hónapon át nem csináltál semmit csak bezárkóztál a szobája és a levelét szorongattad. Minket pedig meg levegőnek se néztél. Csak azért mert Bella itt hagyott téged/bennünket. Most meg,hogy visszajött te elküldőd. Mi van veled Edward? Eddig azt szeretted volna,hogy ha itt lenne veled/velünk. És, ne gyere azzal, hogy azért viselkedtél így mert nem érzel már iránta semmit, vagy hogy amiért másnak adta ki magát. Mert azt nem hiszem el, hogy nem szereted. Az meg,hogy másnak adta ki magát arra meg volt az indoka. Ha nem ezt tette volna,akkor már nem élnénk. Ha ő nem csinálta volna azt, amit csinált hallottak lennénk. Neki köszönhetjük,hogy életbe maradtunk. Úgy-hogy most te szépen utána mész, és bocsánatot kérsz a viselkedésedért. És vissza hozod őt nekünk.Vagy különben nagyon megfogod bánni!-fenyített meg.
A többiek nem szóltak egy szót sem. De a gondolataikból kivettem,hogy ők is ugyanazon a véleményen vannak amin Rosalie.
És igaza van. De még mennyire,hogy igaza van. Hogy én mekkora egy barom vagyok. Hiszen mindvégig velem volt. Még ha nem is tudtam, hogy ő az. És szeret. Azonnal vissza kell,hogy szerezzem. Nem veszíthetem el még egyszer. Mert azt már nem élném túl. Utána megyek és térden állva könyörgök neki a bocsánatáért. Azonnal kisuhantam a házból, és Belláék háza felé vettem az irányt. Mikor oda értem bekopogtam,majd Will nyitott ajtót.
-Edward.
-Bella itthon van? Beszélnem kell vele.
-Nem nincs itthon.
-Merre találom?-kérdeztem.
-Nem tudom,hogy merre van. Mi is őt keressük. De nem találjuk.-mondta.
-Hogy-hogy nem találjátok? Hiszen nektek tudnotok kellene,hogy hova mehetett.-förmedtem rá.
-Hé, a te hibád,hogy eltűnt és nem a miénk. Te küldted el. Nem emlékszel?-kérdezte.
-De, te honnan tudsz erről?
-Angyalok vagyunk. És végig követtük az eseményeket.
-Aha, akkor azt is tudnotok kéne,hogy hova ment.
-Sajnos nem tudjuk. Ugyanis mivel,Bella a legerősebb mindannyiunk közül. Nem akarja,hogy tudjuk hol van.-felelte.
-Azonnal meg kell találnom őt. Nem veszíthetem el még egyszer.-mondtam.
-Rendben. Mi is keressük tovább. És ha megtaláltuk hívunk téged. És, ha véletlenül te találnád meg előbb, te hívsz fel minket. Oké?
-Oké. Szia.
-Szia.
Majd vissza szaladtam a házunkig, és onnan követtem szerelmem illatát. Hosszú keresgélés után rá is találtam, a rétemen.
Közelebb mentem hozzá, mire felkapta a könnyekkel teli szemeit. Leültem elé a fűbe, és lecsókoltam a könnyeit az arcáról.
-Edw...Edward én sajnálom. Sajnálom,hogy nem mondtam el az igazat. És sajnálom,hogy hazudtam neked. Megértem,hogy ezek után látni sem akarsz,és hogy teljes szívedből gyűlölsz.Én...én...
-Shh. Nem gyűlöllek. Soha nem is tudnálak gyűlölni. Hiszen teljes szívemből szeretlek. És, én tartozom neked bocsánatkéréssel. Kérlek bocsáss meg azért, amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan.
-Nem kell bocsánatot kérned. Hiszen az igazat mondtad.-monda.
-De, de. Bocsánatot kérek. Ugyan is amiket a fejedhez vágtam, azok neked fájdalmat okoztak. Hirtelen elborult az agyam, és nem gondolkoztam. Hiszen egy olyan személyt bántottam meg,csupán a szavaimmal, aki az életemnél is fontosabb. Kérlek, ne menj el. Nem akarlak elveszíteni többé. Szeretlek. Tiszta szívemből szeretlek Bella.
-Te is fontosabb vagy az életemnél. És én is tiszta szívemből szeretlek.-mondta már mosolyogva.
-Kérlek ne menj el. Ne hagyj el újra.-kértem újra.
-Ha azt kéred,hogy ne menjek el. Akkor nem megyek el.Addig nem megyek el, ameddig azt nem mondod,hogy menjek el.-mondta.
-Akkor soha többet nem engedlek el.Ugyanis soha többet nem fogom azt mondani, hogy menj el.-öleltem át a derekát.
-Ezek után nem is fogsz majd tudni megszabadulni tőlem egy könnyen.-mondta amint a nyakam köré tekerte a kezeit.
-Nem is szándékoztam. Szeretlek.
-Én is szeretlek.
Majd megcsókoltam....
( Bella szemszög )
Mikor megcsókolt, vissza csókoltam. Eleinte csak lágyan becézgettük egymás ajkait, majd egyre vadabbul téptük egymás száját. Majd levegőhöz engedve,elszakadt az ajkaimtól, és a nyakamat hintette be a hűs lágy csókjaival.Beletúrtam bronz hajába, és még közelebb húzva magamhoz megcsókoltam. Elszakadva egymástól, megszólaltam.
-Szeretnék elmenni Greg házához. Velem tartasz?-kérdeztem.
-Akár a világvégére is veled tartanék.-mosolygott rám, avval a féloldalas mosolyával.
Majd a hátára kapva suhantunk Greg házához. Mikor megérkeztünk, kézen fogva sétáltam fel vele a régi szobámba, és újra az ajkaira vetettem magam. Elsőnek meghökkenve állt, majd ugyan olyan hévvel ostromolta az ajkamat, mint ezelőtt pár perce a réten.
Szerelmem fenekemnél fogva megemelt én pedig készségesen kulcsoltam lábaimat dereka köré. Éreztem vágyát a nadrágján keresztül. Kedvesem ajkai a nyakamra vándoroltak. Kezdtem kifogyni a levegőmből. Finom puszik ezreivel hintette be nyakamat, ütőeremnél elidőzve. Mennyei érzés volt. Az ágy felé kezdtünk araszolni mikor pedig elértük azt, ledöntött rá. Egy hirtelen mozdulattal letépte rólam a felsőt, majd felém helyezkedve ajkai egyre lejjebb haladtak. Végig csókolta dekoltázsomat és mellem azon részét, amit nem takart a fehérnemű.
Hajába belemarkolva visszahúztam egy méz édes csókért ő pedig egyetlen mozdulattal tépte le rólam melltartómat.Nem voltam zavarba. Miért is lettem volna? Edwardé minden, ami az enyém is. Azt csinálhat velem, amit akar.Kezeim izmos hátát simogatták ő pedig melleimen tevékenykedett ezzel kicsalva belőlem apró, pici, sóhajokat és nyögéseket. Ideje hogy én is kényeztessem! Addig ügyeskedtem még magam alá gyűrtem így most én vettem birtokba nyakát. Pólóját lehúztam róla és mellkasát is kényeztetni kezdtem. Boldogan hallgattam sóhajait, amik még jobban feltornázták vágyamat. Úgy éreztem nem bírom tovább. Mindennél jobban akartam őt. Annyira kellett nekem, mint eső az aszálynak. Ha nem kapom, meg úgy érzem vége mindennek. De szerelmem nagyon vigyázott rám. Pedig én is tudok magamra vigyázni. Megint ő került felülre.Egy mozdulattal letépte rólam a nadrágomat is.Ahogyan én is róla.Már csak egy vékony réteg anyag választott el engem a mennyországtól. Szerelmem már köldökömnél kényeztettet aztán pedig bugyim szélénél csókolta végig a puha bőrt majd vágytól fekete szemeit belefúrta az enyémekbe.
- Nem kell még most Bella. - mondta eléggé nehezen forgó nyelvekkel.
- Én most akarom Edward. - a mondat végén elfúlt a hangom mivel kezei combom belső felén cirógattak.
Már tiltakozásra nyitotta száját, amikor egy szenvedélyes és szerelmes csókkal belé fojtottam a szót. Próbáltam ebbe az egy érintésbe bele adni minden érzésemet. Azért a nyomatékosság kedvéért hangosan is kimondtam.
- Szeretlek! - nyögtem bele szájába.
Mint aki csak erre várt volna megint heves ostromba kezdett nyakamnál. Beadta a derekát, ez minden porcikáján látszott.
Érintései nyomán úgy éreztem minden rosszat elfelejthetek, ami az elmúlt napokban történt velem. Talán csak egy kicsit féltem ettől a fajta testi érintkezéstől. Ennek csak is kizárólag a rossz emlékek az oka. De hogy is hihettem, hogy kellemetlen lesz? Edwarddal még egy kínzás is kellemes lenne. Tulajdonképpen most is azt csinálja velem. Kínoz. Persze nem szándékosan. De még mindig csak a bugyim szélénél jár. Nem is tudom, hogy mikor lettem én ilyen türelmetlen. Végre szerelmem a tettek mezejére lépett. Nagyon lágyan húzta le rólam bugyimat a felszabadult területet végig csókolva. Minden egyes érintésnél beleremegtem.
Minden egyes érintésnél a vágyam tízszeresére nőtt. Egy végtelennek tűnő pillanat múlva elérte élvezetem központját én pedig felsikoltottam a gyönyörtől. Egyszerűen leírhatatlan volt mit éreztem. Nyelve profin kényeztetett. Én pedig váratlanul jutottam el a csúcsra. Felrobbantam. Edward pedig pár percnyi várakozás után belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel. Nem volt kellemetlen, mint azt vártam volna. Inkább tökéletesnek nevezném. Most voltunk csak igazán egyek, Annyira felspannolt, hogy úgy éreztem enyém a világ. Jobban mondva miénk a világ.
Bármi jöhetne, mi szembeszállunk vele. Bátrabb lettem. Edward pedig egyre csak mozgott bennem. Megállíthatatlanul. Nem mintha meg akartam volna állítani.Közel lehettem a gyönyör kapujához, de látni akartam, ahogy Edward elélvez. Így nyakát kezdtem el csókolgatni és szerelmes szavakat mormoltam bőrébe. Itt szakadt el nála a cérna és éreztem, ahogy megmerevedik, majd eljut a mennyország kapujáig. Csodálatos élmény volt e közben az arcát nézni. Ami tökéletes boldogságot tükrözött. Pár lökés után én is követtem őt. Majd fáradtan hanyatlottam a párnák közé.
- Nagyon szeretlek, Bella! - motyogta nyakam bőrébe szerelem.
De már csak mosolyogni tudtam rajta, válaszolni nem. Elmerültem az álmok világába.Reggel puha érintésekre keltem. Nem kellett gondolkoznom, tudtam ki lehet az. Kitapogattam arcát majd még mindig csukott szemmel magamhoz húztam egy csókra.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.
- Jobb nem is lehetne. - vigyorgott csibészesen.
Nagyon boldog volt. Nem is csodálom.
Majd egy szenvedélyes csók kíséretében,folytattuk a tegnap esti tevékenységünket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése