Megismerni és beleszeretni

20. fejezet

A képesség, és a kiborulás

Hetek teltek azóta mióta elhagytam Forksot, Los Angeles-be vettem az irányt.Vettem egy kisebb lakást a várostól, bent az erdő mentén.Lecseréltem a kocsimat is egy Mercedes Asma McLaren SLR 722-re.

Bella új kocsija

Igaz hiányozni fog a Ferrarim, de ez a mostani kocsi még jobban tetszik.
Ez idő alatt, amióta itt vagyok, anya naplója alapján sikerült megtanulnom, hogy hogyan kezeljem a vámpír és az angyal felem. Kevesebbet alszom,eszem és iszom. A hallásom, szaglásom és a látásom is kiélesedett.

Minap mikor az erdőben sétáltam összefutottam egy húszon éves férfival. Az arca szintén ugyanolyan fehér volt mint Edwardéknak. De a szeme vérvörös színben pompázott. Pont úgy mint annak a nőnek,akkor este.

-Nocsak, csak nem eltévedtél kislány?-kérdezte, és közelebb jött.

-Nem tévedtem el, és nem vagyok kislány!-mondtam hidegen.

-Hm...tetszel nekem. De sajnos napok óta nem ettem, így képtelen leszek megölni téged.-mondta.

-Mi van akkor,ha nem hagyom magam megöletni?-kérdeztem.

-A te kis emberi erőddel nem hiszem,hogy megtudnál állítani.

-Biztos vagy benne?-kérdeztem húzogatva az idegeit.

-Annyira,mint ahogy itt állok előtted!-felelte cinikusan.

-Ha már úgyis azt  tervezed,hogy megölsz. Előtte lenne egy kérdésem.

-Rendben.

-Mi vagy te?-kérdeztem.

-Vámpír.-mikor ezt kijelentette,alig akartam elhinni. Vámpír!

-Szóval vámpír vagy?!-jelentettem ki.

-Igen szépségem. De nem fecsérelem tovább az időm rád, mert éhes vagyok.-mondta, majd megragadott a nyakamnál fogva.

Már épp a nyakamhoz hajolt mikor megláttam anyát. /*-Kicsim, használd a képességed!*/-mondta gondolatban.* Mi? Ez most komoly? Hallottam anya hangját a fejemben?*  /*-Igen Bella, ez az egyik képességed. És beszélni is tudsz gondolatban,ha úgy akarod.*/ * De a gondolat olvasással nem tudom legyőzni.*  /*Csak akarnod kell,hogy letudd győzni.És akkor sikerülni fog.*/  *Rendben.*

Leakarom győzni ezt a vámpírt! Leakarom győzni ezt a vámpírt!...ismételtem magamban.Mikor hirtelen távolabb repült a vámpír.

-Mi? Ezt hogy csináltad?-kérdezte,miközben ismét felém közeledett.

-Mit?-kérdeztem vissza.Mert én sem tudtam,hogy mi történt.

-Azt,hogy ellöktél magadtól. Mi vagy te?-kérdezte.

-Csak egy ember. Mint ahogy azt te is mondtad.-feleltem neki vissza.

/*Rendben kicsim, ügyes vagy. Most kerülj gyorsan a háta mögé és csavard ki a kezeit, és tépd le a fejét.*/-mondta, de én félbeszakítottam. * Mi az, hogy csavarjam ki a kezeit, és tépjem le a fejét? Ezt ugye nem mondtad komolyan?!*
/*De Bella.Komolyan mondtam.*/
*De hogyan, hisz ő sokkal erősebb mint én. Ez nem fog menni.*
/*Dehogy is nem Bella! Sokkal erősebb vagy mint gondolnád.*/

Majd úgy tettem ahogy anya mondta. Egy-kettőre ki is csavartam a kezeit és letéptem a fejét.

/*Jó Bella. Most az elméddel próbáld meg felgyújtani.*/
* Mi?*
/*Csak gondolj arra, hogy felakarod gyújtani, és akkor sikerülni fog.*/

Erősen gondoltam arra, hogy felgyújtsam a széttépett vámpírt, mikor hirtelen lángok csaptak fel a testén.Majd hamuvá vált.

/*Ügyes vagy kicsim. Tudtam,hogy sikerülni fog.Büszke vagyok rád.*/
*Köszönöm anya hogy segítettél! Szóval ez is egy képesség volt?*-kérdeztem.
/*Valami olyasmi./*-mondta, miközben leültünk egy sziklaszirtre.
*Hogy-hogy valami olyasmi?*
/* Azért, mert neked olyan két képességed van mint senki másnak. Van egy pajzsod, ami megvéd téged minden mentális és fizikai képességtől. És van egy olyan képességed is,amivel feltudod venni más vámpírok képességét, és azt használni is tudod. És ha valakit bevonsz a pajzsod alá, akkor annak az elméjét is úgy tudod, megvédeni más képességétől mint saját magad. De mivel te angyal is vagy részben, így az ő erejét is  tudod majd ezentúl használni. Ugyan is, ha megölsz egy vámpírt annak a képessége a tied lesz. Ezért vagy te másabb mint bárki más.*/-mondta.
* Oké...értem. Akkor ennek a vámpírnak a tűz volt a képessége?*-kérdeztem.
/*Nem. Neki a nyomkövetés volt a képessége.Ami most már a tied.*/
*De én nem akarom ezt az egészet. Nem akarok se vámpír se angyal lenni. Nem akarok semmilyen képességet. Én csak normális akarok lenni.*-mondtam.És sírva szaladtam be a házba.

 Miért velem történik meg mindez? - gondoltam magamban.Ha nem volnék, se angyal, se vámpír akkor talán boldog lehetnék Edwarddal. Vajon mit csinálhat most? Gondol-e még rám? Vagy már rég elfelejtett?!....

( Edward szemszög )

Mikor elolvastam a levelet, alig akartam elhinni,hogy Bella tényleg elment.

-Nem, ez nem lehet.Nem mehetett el!-mondtam kétségbe esve.

-Sajnálom fiam! De ez az ő döntése volt. Döntött. Ez ellen nem tehetünk semmit.-mondta Carlisle.

Nem tudtam mit mondani, így felrohantam abba a szobába ahol ő volt. Még mindig érezni lehetett a frézia illatát.Az ágyra ültem és a levelet szorongattam. Majd Alice jött be,aki hozzám bújt.

-Miért tette ezt velünk?-kérdezte zokogva Alice.

Nem mondtam semmit se mert nem tudtam. Alice még egy ideig velem maradt majd kiment a szobából.
Már hetek teltek el azóta, hogy elment. A többiek néha néha bejöttek hozzám, de mivel azóta nem szóltam egy szót sem, így már nem jönnek be.Kivéve Alicet és Esmet.

-Edward, gyere menjünk el vadászni.-kért Alice.

De én nem mozdultam. Vadászni sem voltam azóta mióta elment. Még a gondolataikra se figyeltem a többieknek.

-Ne csináld ezt! Nekem is nagyon hiányzik.Ahogy mindannyiunknak.De nem hagyhatod magad elveszni. Kérlek Edward!

Most sem szóltam semmit. Még mozdulni sem mozdultam. Mert nem akartam. Nem akartam semmit csinálni. Nem akartam semmi egyebet. Csak azt, hogy újra itt legyen, és a karjaimba zárhassam.
Mivel Alice nem látta értelmét, hogy tovább könyörögjön így kivonult a szobából.

-EDWARD ANTHONY MASEN CULLEN! Ebből most már elegem van! Nem csinálhatod ezt tovább Esmevel, Carlisleval és velünk se. Nekünk is szörnyen hiányzik Bella! De tovább kell lépnünk.-vágta ki a szoba ajtaját Rosalie kiabálva.

Mikor azt jelentette ki,hogy lépjek tovább mérgesen felhorkantam.

-Ne merd azt kérni tőlem,hogy lépjek tovább!-mondtam hangosan.

-Akkor csak annyit kérek,hogy ne zárkózz be, és törődj egy kicsit velünk is.-mondta már halkabban.Majd kisétált a szobából.

Én meg visszafordultam az ablak felé, és bámultam kifele a rengetegbe.....

Megismerni és beleszeretni

19. fejezet

A búcsúlevél

( Edward szemszög )

A baleset óta eltelt három nap.Nem nagyon hagytam egyedül Bellát. Ha magára hagytam, azt is csak azért tettem mert vadászni mentem. Addig míg nem voltam mellette, Alice vagy Rose volt mellette. Mindannyiunkat meglepett, hogy Rosalie így a szívén viseli Bella sorsát. Ahogy mindannyiunknak. Carlisle azért, mert Greg a kollégája volt, és jól kijöttek egymással. Esme azért, mert sajnálja,hogy így kellett megismernie Bellát. Emmettet és Jaspert azért, mert tetszett nekik Bella viselkedése és stílusa. Alice-t azért, mert a legjobb barátnőjeként tekintett Bellára, ahogy Rosalie is.
Én azért viselem a szívemen Bella sorsát, mert ő az akire egész életemben vártam. Igaza volt Jaspernek, hogy Bella többet jelent nekem mint egy barát. Igen is többet jelent. Mivel ő az életem. Bella azóta nem nagyon szólt egyikünkhöz se, csak akkor ha úgy érezte muszáj. Enni se evett semmit.

A balesetet követő ötödik napon, pénteken Esme ismét egy étellel megpakolt tálcát hozott be. /*Edward, úgy gondoltuk,hogy ideje lenne megkérdezni Bellát, hogy nem-e költözne ide?!..*/-üzente gondolatban. Én csak bólintottam egyet.

- Bella, arra gondoltunk, hogy átköltözhetnénk hozzánk, hisz nincs senkid, akihez mehetnél. Remélem nem bánod – nézett rá aggódva.

Megrázta a fejét majd halkan megszólalt.

-Nem.

/*Szegénykém, annyira rossz így látni!*/-gondolta magában Esme miközben kisétált a szobából.

-Bella, kérlek egyél valamit.-kértem,de ő nemet rázott a fejével.

-Ne hagyd el magad, kérlek a kedvemért.-könyörögtem neki.

Majd evett egy pár kanálnyi levest. Majd ismét az ablak felé fordította a fejét. Megfogtam a tálcát és kimentem a szobából, mivel Carlisle megérkezett és lehívott.

-Szia!-köszöntem neki, miután a tálcát kivittem a konyhába.

-Helló Edward!-köszönt ő is.-Hogy van?-kérdezte.

-Még mindig ugyanúgy, nem szól egy szót se, enni is csak egy pár kanál levest evett. Majd ismét az ablakon kifelé kezdett bámulni.

-Hm...-gondolkozott el./*Valamit tennünk kell, de mit?*/

-Carlisle, kérlek tégy valamit annak érdekében, hogy ne legyen ilyen állapotban.Mert nem bírom tovább így látni őt!-kértem aggódva.

-Tudom Edward, hogy rossz. Ahogy mindenkinek. Felmegyek megnézem.

Majd Carlisle után mentem fel Bellához, aki még mindig ugyanúgy ült, ahogy az előbb hagytam.

- Szia. – köszönt rá. – Hogy vagy, Bella?-kérdezte.

-Hogy lehetnék?-válaszolta.-Hogy lehetnék, amikor mindenkit aki fontos volt nekem elvesztettem?-kérdezte, majd a könnyei ismét utat törtek napok után.

Odamentem hozzá, és a karjaimba zártam törékeny testét.Szorosan bújt hozzám.

-Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ne roskadjon magába.-mondta Carlisle, majd kiment.

Időközben Bella elaludt a karjaim között. Egész éjszaka így feküdtünk egymás mellett. Reggel Alice jött be szólni, hogy muszáj mennünk az iskolába, mert sokaknak feltűnt, hogy se mi, se Bella nem ment iskolába.
Habár semmi kedvem nem volt Bellát magára hagyni, mégis átöltöztem, írtam neki egy levelet, és egy puszit nyomtam a homlokára, majd elindultunk az iskolába.

Az egész suli arról beszélt, hogy Bella-nak a nagybátyja meghalt, és hogy Bella nálunk van. Nem figyeltem oda az órákon, mert minden gondolatom Bella körül járt.
Ahogy a testvéreimnek is. Mind Bella miatt aggódtak. A menzán mindenki a gondolatában merült el. Alice pedig Bella jövőjét kezdte figyelni. De megint nem látott semmit, ahogy az elmúlt héten se látott semmit.

-Ezt nem értem, már megint nem látom a jövőjét Bellának.-mondta Alice idegesen.

-Nyugodj meg drágám!-mondta Jasper a feleségének.

Majd az utolsó óra után hazamentünk. Esme a nappaliban volt és bűnbánó arccal fordult felém.

-Edward annyira sajnálom, nem tudtam hogy ez lesz. Én csak...-nem tudta tovább folytatni mert közbe vágtam.

-Mi? Mi az hogy elment? Mért hagytad egyedül elmenni? Mért nem hívtál bennünket?És hova ment?-kérdeztem kiabálva.

-Hé! Edward! Nem beszélhetsz így Esme-vel!-mondta Alice.

-Sajnálom Esme! Bocsáss meg!-kértem tőle bocsánatot.

-Nem haragszom.-mondta.-Azt mondta, hogy el szeretne menni Greg házába. Kérdeztem tőle, hogy menjek-e vele? Azt mondta, hogy ne, mert egyedól szeretne ott lenni.

-Akkor oda megyek érte.-mondtam majd kifelé indítottam a kocsimhoz. Alice utánam szaladt és beült a kocsiba.

-Én is megyek. A barátnőm és szüksége lehet rám.-mondta, majd indítottam is Greg házához.

De Bella kocsija nem állt itt. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba. Körbe néztünk de sehol sem találtuk Bellát. A szobájában is megnéztük de ott sem volt. Így azt gondoltuk,hogy lehet vissza ment hozzánk.Majd beültünk a kocsimba és haza vezettem. Bementünk mire mindenki kíváncsi tekintettel vizslatott bennünket.

-Na és Bellát hol hagytátok?-kérdezte Em.

-Mi? Azt hittük,hogy vissza jött ide.-mondtuk egyszerre Aliccel.

-Nem jött még meg.

Idegesen rohantam fel a szobába ahol még reggel hagytam Bellát. Észrevettem egy levelet az ágyon amire a nevünk volt írva. Úgy döntöttem, hogy ezt lent olvasom el.Időközben Carlisle is megérkezett.

-Ezt a levelet az ágyon találtam.-mondtam.

-Milyen levelet fiam?-kérdezte Carlisle.

-Nem tudom. Nem olvastam el. Mivel ez a levél mindannyiunknak szól, így úgy gondoltam előtettek olvasom el.

-Akkor kezdheted fiam.-mondta Carlisle majd neki kezdtem a levél elolvasásának.

                                                 Kedves Cullen család!

Először is mindent köszönök amit értem tettetek! Soha nem fogom tudni meghálálni mind azt, amit értem tettetek.
Mikor Forks-ba költöztünk, nem hittem volna, hogy olyan kedves és szerető családdal fogok megismerkedni mint ti. 
Ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek. Nem akarom, hogy tik is miattam szenvedjetek, és hogy aggódjatok. Ti nem ezt érdemlitek. 
Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy akik fontosak voltak a számomra azt elveszítsem. Elsőnek a szüleimet, most meg Greget. Mivel ők az én hibámból haltak meg, ezért nem hagyhatom, hogy nektek is bajotok essen. Azt már nem bírnám elviselni. Így is fáj, hogy ezt teszem veletek, de higgyétek el, így lesz a legjobb. Elég ha én szenvedek. 
Carlisle; Tudom, hogy minden tőled telhetőd megtettél amit csak tudtál annak érdekében, hogy megmentsd Greget. Köszönöm.Te egy igazán jó apa és orvos vagy.
Esme; Sajnálom, hogy így kellett megismerkednünk. Köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni nekem. Te egy igazán jó, és szerető édesanya vagy.
Emmett; Te egy igazán jó testvére vagy a testvéreidnek. Én is szinte a bátyámként tekintettem rád. Köszönöm, hogy megpróbáltál jobb kedvre deríteni az elmúlt pár napban. Lehet, hogy te egy nagy darab medvének, és félelmetesnek nézel ki. De belülről egy igazi szeretetre méltó, vicces ember vagy.
Jasper; Tőled az elején tartózkodtam, de miután megismertelek már nem. Téged is a bátyámként tekintettelek. Köszönöm neked is, hogy megpróbáltál jobb kedvre deríteni. Hiába tűnsz furcsának, és tartózkodónak,belülről  egy kedves megértő megnyugtató ember vagy.
Rosalie; Az elején nem gondoltam volna, hogy veled is nagyon jóba leszek. Rád úgy tekintettem mint a nővérem. Tudom, hogy másoknak azt az énedet mutatód, hogy nem érdekel más véleménye, és a családon kívül nem érdekel senki sem. De nekem meg mutattad azt az énedet, amit a családod felé mutatsz.Köszönöm.
Alice; Veled már a kezdetek óta nagyon jól kijöttem. Hiába találnak téged egy pörgős fura csajnak, te akkor is az vagy aki vagy. Ne változz meg sose. Maradj mindig ilyen hiperaktív pörgős Alicenek. Te vagy a legjobb barátnőm, ahogy Rose is. Köszönöm.
Edward; Köszönöm, hogy velem voltál mikor megtudtam,hogy Greg meghalt. Köszönöm, hogy nem hagytál magamra. A leges legjobban tőled távol lennem lesz rosszabb. Nem hittem, hogy Forks-ban nem csak barátokat találok, hanem egy lelki társat is. Azaz olyan személyt akibe beleszerettem. Mikor először megpillantottalak, tudtam egy nap, sokkal többet fogsz jelenteni a számomra mint más. Amikor a pláza előtt, ott a padon, megcsókoltalak az nem a tervem része volt. Igazán akartam azt a csókot. Mikor vissza csókoltál, akkor tudatosult bennem, hogy amit irántad érzek az nem más mint a szerelem. Bár több lehetett volna köztünk. De nem. Én nem vagyok hozzád való. Mi nem illünk össze. Remélem találsz magadnak egy olyan lányt akit szívből szeretsz, és ő is viszont szeretni fog. Neked/nektek is van egy titkotok, ahogy nekem is van egy. Nem azért nem mondtam el a titkom, mert ti se mondtátok el, hanem azért, mert ha elmondtam volna akkor még jobban veszélybe sodornálak benneteket.
Ígérem hamarosan visszajövök hozzátok. Kérlek benneteket, ne keressetek. És, vigyázzatok magatokra, és éljétek tovább ez életeteket úgy, mielőtt találkoztunk volna. Köszönök mindent.
Szeretlek titeket!

Ölel és csókol benneteket: Bella!.....

                                                  Children of distance-Búcsúlevél

Megismerni és beleszeretni

18. fejezet

Szomorú napok, és egy fájdalmas döntés

( Edward szemszög )

Tudtam, hogy amit iránta érzek az nem más mint a szerelem. De mi van,ha ő nem így érez? Ha csak azért csókolt meg mert ez is az ötletéhez tartozik? Most nem akartam ezen agyalni, inkább megint megcsókoltam.Ő se volt rest vissza csókolni. Ez csak jelent valamit, nem? Majd Em torokköszörülése szakított félbe minket.

-Khm....

Majd egy megöllek nézéssel néztem rá, aztán pedig vissza a levegőt vevő Bellára. Hirtelen Bella telefonja hangos csörgésbe kezdett, azonnal fel is vette.

-Haló?-szólt bele.

-Jó napot! Isabella Swan?-kérdezte egy női hang.

-Igen én vagyok.-válaszolta.

- Amanda vagyok, Greg ismerőse.

-Igen, és mi történt?

-Gregnek ma délután autóbalesete volt. És súlyosan megsérült.-Bella arca, hitetlenkedésé, és szomorú vált.

/*Edward, valami nagyon rossz hírt halhatott, mert nagyon szomorú.*/-küldte gondolatban Jasper.

-Mi? Ugye ez csak egy vicc? Kérem mondja,hogy nem igaz.-kérte már szinte hisztérikusan. Felállt az ölemből, és el vissza kezdett járkálni előttünk.

-Sajnálom, hogy nekem kellett ezt közölnöm veled. De ez nem vicc. Ez az igazság.-mondta a nő a telefonban.

-Nem, ez nem lehet! Mégis hogy történt?-kérdezte. Én meg aggódva figyeltem minden mozdulatát.

-Éppen ebédelni voltunk,és jöttünk volna vissza a kórházba, de amikor a kocsiba ültünk egy részeg sofőr nekünk jött a kocsijával. Én még egy két karcolással megúsztam, de szegény Greg súlyosan megsérült.Annyira sajnálom!-mondta, de hallani lehetett a hangján, hogy sírt.

Ezután Bella hirtelen a földre rogyott és hangos zokogásba kezdett, egyből lehajoltam hozzá, és megöleltem majd a hátát kezdtem el simogatni nyugtatólag.

-Még is mi történt?-kérdezte Em.

-Gregnek autóbalesete volt és súlyosan megsérült..-nem tudta tovább folytatni, mert a könnyei újra utat törtek.

-Shhh...Annyira sajnálom..-mondtam.-Akarod,hogy bemenjünk a kórházba?-kérdeztem.Bólintott.Amit én igennek vettem.

-Rendben. Em ti szóljatok Alicéknek,hogy mi történt én meg pedig beviszem Bellát a kórházba.-mondtam Emmettnek és Jaspernek.

-Oké. -mondták.

Majd odaadtam nekik a kocsi kulcsomat. Bella kulcsa a táskájába volt, amit én ki vettem, és besegítettem Bellát az anyós ülésre. Megkerültem a kocsit és én is beültem. Majd indítottam a kórházba.
Nem szóltam egy szót se, csak simogattam a kezét. Amint odaértünk a kórházba, leparkoltam, majd segítettem Bellának kiszállni a kocsiból. Megfogtam a derekát, és így mentünk be. A recepciónál Márta állt, akitől meg kérdeztem, hogy hol találhatjuk Greget.
Majd felmentünk,oda ahová Greget vitték.
A műtő előtt egy 40-es éveiben járó szőkés-barna hajú hölgy állt. Majd közelebb mentünk./*Kérlek add istenem,hogy meg gyógyuljon. Nem veheted őt most el tőlem.*/-mondogatta a gondolataiban.

-Te vagy Isabella?-kérdezte Bellától. Ő csak bólintott.

-Amanda vagyok. Én velem beszéltél az előbb telefonon.Őszintén sajnálom.

-Mit mondanak?-kérdezte.

-Csak annyit tudok,hogy nagyon sok vért vesztett, és hogy válságos az állapota.

-Miért?Miért ő vele történt ez meg?-kérdezte hisztérikusan ismét.Majd ismét a karjaimban tartottam.Rossz volt így látnom őt.

Leültem vele egy székre és úgy vigasztaltam tovább. Időközben meg jelentek Alicék is.

/*Annyira sajnálom. Főleg meg hogy láttam, és hogy nem tehettem semmit.*/-üzente Alice gondolatban.

-Annyira sajnálom Bella.-mondta Alice, s megölelte Bellát.

-Sajnálom.-mondta Rosalie is,és megölelte./*Szegény, nagyon rossz lehet neki.*/-gondolta.

-Sajnálom csajszi-mondta Em is.

-Én is sajnálom.-mondta Jasper is és ő is megölelte.

Ő csak bólintott és vissza bújt a karjaimba.

-Van már valami hír Gregről?-kérdezte Alice./*Nem tudom miért de nem látok vele kapcsolatban semmit.*/

-Csak annyit tudunk,hogy válságos az állapota.-válaszoltam.

Innentől kezdve mindenki a saját gondolataiba merült. Mind Bellával együtt éreztek, ahogy én is. Amanda lement kávéért. Tőlünk is megkérdezte, hogy nem-e kérünk, de mi nemmel válaszoltunk.
Majd Carlisle jött ki a műtőből.

-Carlisle mi van Greggel?-kérdeztem.

-Te vagy Isabella? Dr. Carlisle Cullen.-mutatkozott be Bellának.

-Csak Bella. De kérem árulja már el,hogy mi van Greggel?-kérte.

-Elég sok vért vesztett, amit próbáltunk vér átömlesztéssel pótolni.De az állapota így is válságos./*Sajnálom, hogy egy ilyen remek orvost mint Greget nem tudtam meg menteni.*/

-Ezek szerint azt akarja mondani,hogy meghal?-kérdezte Bella.

-Nem tudjuk.Sajnálom.

-Bemehetek hozzá?-kérdezte könnyezve.

-Most át szállítjuk az intenzív osztályra, és ott majd bemehetsz hozzá.

-Köszönöm-mondta.

-Edward, beszélni szeretnék veled egy pá percre.

-Oké. Mindjárt visszajövök.-mondtam Bellának és egy puszit nyomott a homlokára, majd Carlise után mentem.

-Edward, látom nagyon fontos a számodra Bella, és azt is tudom bármit meg tennél érte.Örülök annak, hogy te is találtál magadnak valakit.

-Tudom, Carlisle. Nagyon is fontos a számomra. És bármit megtennék érte, csak ne szenvedne. Tényleg nincs más megoldás?-kérdeztem.

-Orvosilag nincsen más megoldás.Csak ha átváltoztatnám.

-Átváltoztatni?-kérdeztem.

-Igen. Csak így gyógyulhatna meg.

-De akkor Bellának meg kell tudni a titkunkat.

-Igen fiam.

-Akkor...-folytattam volna tovább, de félbeszakított.

-Hiába ez lenne az utolsó megoldás, Greg nem akarja.

-Mi? Elmondtad neki?-kérdeztem.

-Nem.

-Hát akkor honnan veszed azt hogy nem akarja.

-Onnan fiam, hogy kérdeztem tőle, hogyha volna rá esély hogy meggyógyuljon, szeretné -e, kérdezte hogy orvosilag, mondtam hogy nem. Erre azt felelte, hogy máshogy nem szeretne. Igaz fájt neki, hogy Bellát egyedül hagyja ő is, mint a szülei. De megkért, hogy ne hagyjuk magára Bellát. Megígértem neki.

-Rendben. Vissza megyek hozzá.

Amint vissza értem hozzá ismét a karjaimba zártam.

-Köszönöm.-súgta a fülembe.

-Mit?-kérdeztem.

-Azt hogy, itt vagy velem.

-Nincs mit meg köszönnöd.-mondtam majd egy apró puszit nyomtam a szájára.

 Carlisle is visszatért, aki a műtőbe ment, majd Greget tolták ki az ajtón. Felállítottam és arra mentünk amerre Greget tolták.

-Bella, most bemetsz hozzá egy kis időre.-mondta Carlisle.

Elengedte a kezem, majd bement Greghez.

-Carlisle most mi lesz?-kérdezte Rosalie.

-Mivel Greg meg hall, így Bellát nem hagyhatjuk magára. Megkért hogy vigyázzunk Bellára.És én megígértem neki. Szeretném, ha mindannyian mellette lennétek ezután.Rendben?-kérdezte tőlünk.

-Igen.-mondta Jas és Em egyszerre.

-Persze, hogy mellette leszünk.-mondta Alice.

-Én is ugyanazt mondom amit a többiek.Igen.-mondta Rosalie.

-Tudjátok, hogy igen.-mondtam én is.

-Rendben.

Majd Alice szemén követtem végig az eseményeket ami bent történt.

-Sajnálom. Sajnálom,hogy így viselkedtem veled. Az én hibám. Ha nem kiabálok veled,akkor nem történt volna ez az egész baleset. Kérlek Greg, bocsáss meg. Bocsáss meg!-mondta Bella.

Zokogva borult a mellkasára. Ügyelve a kötésre ami a hasát borította.

-Kérlek, ne hagy magamra! Megígérted, hogy te sose hagysz el! Azt mondta,hogy együtt leszünk mindig. -majd meg szorította a kezét.És fel nyitotta a szemeit.

-Greg?

-Be...Bell...Bella...-nyögte.

-Ne, ne beszélj!-mondta neki.-Kérlek, bocsáss meg.

-Nem haragszom rád. Sose tudtam rád haragudni.-mondta.-Szeretlek!-majd a szemeit újra lecsukta.

-Én is szeretlek Greg! Ne hagyj el kérlek te is! Maradj velem.

-Mindig veled leszek. Sajnálom.Szeretlek kicsi Bellám!-mondta még utoljára.

-Ne kérlek, nem mehetsz el. Én is szeretlek. De Maradj velem.

Elengedte a kezét, majd a gép hangos csipogásba kezdett.

-Greg?!-Szólt -Greg, válaszolj!Ne halj meg! Nem hagyhatsz egyedül.-majd Carlisleval bementünk.
Rögtön a karjaimba zártam.

-Meghalt.-mondta Carlisle.

-NEEEEEMMM!-üvöltötte.Szinte alig bírtam lefogni.-Nem halhatott meg! Nem és nem! Hisz megígérte!

-Sajnálom Bella! Őszinte részvétem.-mondtam.

-Ez nem történhetett meg. Edward kérlek mondd, hogy ez csak egy rossz álom.-kért.

-Sajnálom!-csak ennyit mondtam és még jobban megöleltem.Bárcsak azt mondhatnám, hogy nem halt meg!

-Edward, kérlek vidd haza Bellát hozzánk, és adj be neki egy tabletta nyugtatót, hogy aludjon.-mondta Carlisle.

-Rendben.

Majd elindultunk a kijárat felé. Beültünk a kocsijába amit most Alice vezetett és hátra ültem vele.
Amint hazaértünk kiszálltam, majd az ölembe vettem Bellát és felvittem az én szobám melletti vendégszobába.Lefektettem az ágyra. Alice már hozta is a gyógyszert meg a vizet.

-Bella, kérlek ezt vedd be.-kértem.

Bevette a gyógyszert, itt rá egy korty vizet, és ledőlt a párnára. Betakartam, majd az ajtó felé sétáltam.

-Ne!-vissza fordítottam a fejem felé.-Kérlek maradj!-kért. Vissza sétáltam hozzá és leült az ágy mellé. Majd két kezem közé fogtam az egyik kezét.

-Shhh. Most pedig aludj.-mondtam.

A gyógyszer hatására hamar elaludt. Majd Alice lépett be a szobába.

-Elaludt?-kérdezte.

-Igen.-mondtam.

-Szegény Bella! Előszór a szüleit vesztette el, most meg Greget. Annyira sajnálom őt.

-Én is Alice. Bármit megtennék, hogy ne így lássam. Mikor azt kérte, hogy mondjam, hogy ez csak egy rossz álom, akkor azt mondtam volna. De nem tehettem. 

-Tudom Edward! Nehéz lesz neki, az biztos. De mi itt vagyunk, és te is. És segítünk neki tovább lépni.

-Köszönöm Alice!

-Nem kell megköszönnöd. Hisz tudod, hogy mennyire megkedveltem. 

-Tudom. 

-Én most magatokra hagylak benneteket.

-Rendben.

-Ja és Edward!-szólt vissza az ajtóból.-Ami a plázánál történt, mikor megcsókolt azt őszintén tette.Az nem a terve volt.

Tehát ő is akarta azt a csókot....

(Bella szemszög)

A baleset óta eltelt három nap. Edward alig hagyott magamra. Mindig mellettem ült és fogta a kezemet. Nem szóltunk egymáshoz és ez így volt jó. Nem erőltettük a beszélgetést. A többiek is sokszor benéztek, hozva valami kis ajándékot, virágot vagy csokoládét.A mosoly, melyet régebben mindig viseltem, most eltűnt valahol.Az idegen szobában töltött idő alatt nem sokat beszéltem, csak ha muszáj volt.
Akár órákig voltam képes kifelé nézni az ablakon és közben elveszített családomon gondolkozni. Könnyeim már második nap elapadtak, helyüket átvette a mélységes csönd.
A többiek szomorúan vették tudomásul, hogy nincs kedvem beszélgetni, így hamar elmentek, kettesben hagyva Edwarddal.A balesetet követő ötödik napon, pénteken Esme Edwardék anyukája, aki szintén mindennap bejött hozzám, most is bejött és hozott megint egy jól megpakolt tálcát étellel.

- Bella, arra gondoltunk, hogy átköltözhetnénk hozzánk, hisz nincs senkid, akihez mehetnél. Remélem nem bánod – nézett rám aggódva.

Megráztam a fejemet.

- Nem – szólaltam meg halkan.

Mivel nem szóltam többet így Esme lerakta a tálcát és ki ment.

-Bella, kérlek egyél valamit.-kért Edward de én nemet ráztam a fejemmel. -Ne hagyd el magad, kérlek a kedvemért.

Mivel nem akartam megbántani, így ettem egy pár kanál levest. Nem mintha rossz lett volna a leves, csak nem kívántam. Majd ismét az ablak felé fordítottam a tekintetem. Edward megfogta a tálcát és kiment a szobából.
Jobb is volt most, így egyedül.
Majd Edward Carlisleval tért vissza a szobába.

- Szia. – köszönt kedvesen. – Hogy vagy, Bella?

-Hogy lehetnék?-válaszoltam.-Hogy lehetnék, amikor mindenkit aki fontos volt nekem elvesztettem?-kérdeztem, majd a könnyeim ismét utat törtek napok után.

Edward ismét a karjaiba zárt.Nem volt kedvem többet mondani. Carlisle még mondott valamit Edwardnak, de nem figyeltem, így nem értettem. Majd ismét elnyomott az álom Edward karjai között.

Másnap mikor felébredtem Edward nem volt mellettem. Felfedeztem egy levél ami az ágy melletti szekrényen  volt. Megnéztem mi állt a levélben és olvasni kezdtem.

 Bella!

Sajnálom, hogy nem lehettem melletted mikor felébredsz.De most muszáj volt mennem iskolába. Habár szívesen lennék veled. Hamarosan újra itthon leszek. Addig is vigyázz magadra.

Csók:Edward

Miután elolvastam a levelet, Esme jött be.

-Jó reggelt! Hoztam neked reggelit.-mosolygott rám kedvesen.

-Köszönöm, de nem vagyok éhes.-mondtam.

Bólintott, és ki ment.
Utáltam magam amiért, így viselkedtem vele, és a többiekkel. De nem tudok boldogan mosolyogva túltenni magam ezen az egészen. Rossz így látnom a mindig pörgős Alice-t, Rosalie-t, Jaspert, a mindig vicces Emmettet szomorúnak miattam. Legfőképp Edwardot volt így látnom.

Döntöttem. Igaz ez a döntés nagyon fáj. Nem tehetem ezt tovább velük. Jobb lesz, ha elmegyek. Nélkülem újra vidámabbak lehetnek mint régen. Ki keltem az ágyból, kivettem a bőröndből egy fekete farmer nadrágot, egy fekete felsőt és egy fekete színű fehérneműt, majd bementem a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam. Amint lezuhanyoztam felöltöztem, a hajamat kifésültem, és felvettem a fekete converse cipőmet.Kerestem egy papírt és egy tolat.És elkezdtem írni egy levelet nekik és az ágyra raktam. Megfogtam a pénztárcámat amit a zsebembe raktam és felvettem a fekete dzsekimet, majd lementem. Esme a nappaliban és valami íratok félét nézegetett.

-Ha nem gond elmennék Greg házába.

-Biztosan ezt szeretnéd?-kérdezte.

-Igen.

-Akarod, hogy veled menjek?

-Nem, köszönöm. Egyedül szeretnék menni.

-Rendben.De ha valami baj lesz, hívj.-mondta.

-Oké. És Esme, köszönöm.-mondtam majd odamentem hozzá és megöleltem.

-Ez természetes kicsim.-mondta.

Majd kimentem a garázsba és beültem a kocsimba. És már indítottam is Greg házához.
Előkerestem a szobámban, a szüleim dolgait, és beleraktam őket egy bőröndbe.Aztán a cuccaim közül is raktam bele egy párat. Miután itt végeztem, bementem Greg szobájába. Körül néztem, és megláttam az éjjeli szekrényén azt a képet amit épp a 17-dik születésnapomon készítettünk. Ezt is elraktam.
Megkerestem a bánkártyaimát  amit Greg nekem csináltatott és kimentem a kocsimhoz. Beszálltam és búcsút vettem a háztól és Forkstól, majd indítottam is. Nem tudtam hova akarok menni, csak azt tudtam minél távolabb Forkstól annál jobb lesz......

Megismerni és beleszeretni

17. fejezet

Egy olyan szeretted elvesztése, akit sohasem akartál elveszíteni

(Bella szemszög)

Elszakadtam az ajkaitól, hogy levegőt vegyek.Közben belenéztem a szemébe. Nem láttam ott mást, csak a döbbenetet, és a vágyat. Vágyat? Ez meg hogy lehet? Nem volt időm többet ezen rágódni, ugyanis hirtelen közelebb rántott magához és megcsókolt. Ebben a csókban, csakis a szenvedélyt éreztem. Tudtam, hogy amit iránta érzek az nem más mint a szerelem. De mi van,ha ő nem így érez? Ha csak azért csókolt meg mert én kértem,hogy tegyen úgy mintha egy pár lennénk? De akkor ha ez így lenne, nem ekkora szenvedéllyel csókolt volna vissza. Majd újabb levegő vétel után ismét egymás ajkaira tapadtunk. Most nem érdekelt semmi más,  csak az,hogy az ajka az én ajkamon van.
Egy torokköszörülés szakított bennünket félbe.

-Khm...

Megnéztem,hogy ki volt az az illető aki megszakított bennünket. Emmett volt egy kaján vigyor kíséretében.Ha most nem éppen azon lennék hogy levegőért kapkodjak, akkor letörölném azt a vigyort róla.
Majd a telefonom csörgésbe kezdett. Úgy gondoltam jobb lesz ha megnézem ki az.A táskámhoz nyúltam ami Edward mellett volt, és kivettem belőle a telefont. Megnéztem a kijelzőt ami Greg nevét jelezte ki. Nem tudtam,hogy mit akar, de gondoltam jobb ha felveszem. Megnyomtam a hívásfogadó gombot és a fülemhez raktam a telefont.

-Haló?-szóltam bele.

-Jó napot! Isabella Swan?-kérdezte egy női hang. Mit keres Greg mobilja egy nőnél?

-Igen én vagyok.-válaszoltam.

- Amanda vagyok, Greg ismerőse.

-Igen, és mi történt?

-Gregnek ma délután autóbalesete volt. És súlyosan megsérült.-mikor eljutott az agyamig amit mondott alig akartam elhinni.

-Mi? Ugye ez csak egy vicc? Kérem mondja,hogy nem igaz.-kértem már szinte hisztérikusan. Felálltam Edward öléből, és idegesen járkáltam.

-Sajnálom, hogy nekem kellett ezt közölnöm veled. De ez nem vicc. Ez az igazság.-mondta.

-Nem, ez nem lehet! Mégis hogy történt?-kérdeztem.Edwardék pedig aggódva figyelték minden mozdulatomat.

-Éppen ebédelni voltunk,és jöttünk volna vissza a kórházba, de amikor a kocsiba ültünk egy részeg sófőr nekünk jött a kocsijával. Én még egy két karcolással megúsztam, de szegény Greg súlyosan megsérült.Annyira sajnálom!-mondta, de hallani lehetett a hangján, hogy sírt.

Nem tudtam mit mondani, lerogytam a földre és hangos zokogásba kezdtem. Edward lehajolt hozzám és megölelt és simogatni kezdte a hátam.Nyugtató szavakat súgdalva a fülembe.

-Még is mi történt?-kérdezte Em.

-Gregnek autóbalesete volt és súlyosan megsérült..-nem tudtam tovább folytatni, mert a könnyeim újra utat törtek.

-Shhh...Annyira sajnálom..-mondta Edward.-Akarod,hogy bemenjünk a kórházba?-kérdezte. Én csak egy bólogatással adtam a tudtára,hogy igen.

-Rendben. Em ti szóljatok Alicéknek,hogy mi történt én meg pedig beviszem Bellát a kórházba.

-Oké. -mondták mind a ketten.

Majd Edward odaadta nekik a Volvo kulcsát. Az én kocsi kulcsom a táskámba volt.Amit rögtön ki is vett. Beültettet az anyós ülésre, ő pedig beszállt a vezető ülésre, és indított is.
Edward nem szólt egy szót se, csak a kezemet simogatta.Hamar a kórházhoz értünk. Leparkolt, majd kisegített a kocsimból. Átölelte a derekam és így vezetett be az épületbe.A recepcióstól megkérdezte,hogy hol találjuk meg Greget. Majd felmentünk,oda ahová Greget vitték.

A műtő előtt egy 40-es éveiben járó szőkés-barna hajú hölgy állt. Majd közelebb mentünk.

-Te vagy Isabella?-kérdezte.

Tőlem csak egy bólogatásra futotta.

-Amanda vagyok. Én velem beszéltél az előbb telefonon.Őszintén sajnálom.

-Mit mondanak?-kérdeztem.

-Csak annyit tudok,hogy nagyon sok vért vesztett, és hogy válságos az állapota.

-Miért?Miért ő vele történt ez meg?-kérdeztem hisztérikusan ismét.

Edward ölelő karjaiba bújtam még szorosabban.Majd leültünk a székre, és úgy ölelt még jobban magához.
Már vagy 2 órája vagyunk itt és még mindig semmi. Időközben megjelentek Alicék is. Alice rögtön magához ölelt.

-Annyira sajnálom Bella.-mondta.

-Sajnálom.-mondta Rosalie is,és megölelt.

-Sajnálom csajszi-mondta Em is.

-Én is sajnálom.-mondta Jasper is és ő is megölelt.

Én csak bólintottam és újra Edward karjai közé bújtam.Aki nyugtatóan simogatott.

-Van már valami hír Gregről?-kérdezte Alice.

-Csak annyit tudunk,hogy válságos az állapota.-válaszolta Edward.

Innentől kezdve senki nem szólt egy szót se. Amanda eközben elment kávéért. Alicék is kérdezték,hogy kérek-e valamit enni vagy inni. De én nemmel válaszoltam. Majd egy szőke hajú férfi jött ki a műtőből, és hozzánk lépett.

-Carlisle mi van Greggel?-kérdezte Edward az apjától.

-Te vagy Isabella? Dr. Carlisle Cullen.-mutatkozott be.

-Csak Bella. De kérem árulja már el,hogy mi van Greggel?-kértem.

-Elég sok vért vesztett, amit próbáltunk vér átömlesztéssel pótolni.De az állapota így is válságos.

-Ezek szerint azt akarja mondani,hogy meghal?-kérdeztem.

-Nem tudjuk.Sajnálom.

-Bemehetek hozzá?-kérdeztem könnyezve.

-Most át szállítjuk az intenzív osztályra, és ott majd bemehetsz hozzá.

-Köszönöm-mondtam.

-Edward, beszélni szeretnék veled egy pá percre.

-Oké. Mindjárt visszajövök.-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra, majd Carlise után ment.

Alice jött oda hozzám és zárt a karjaiba. Edward nem volt olyan sokáig,mert hamar visszaért, és újra a karjaiba zárt.

-Köszönöm.-súgtam a fülébe.

-Mit?-kérdezte.

-Azt hogy, itt vagy velem.

-Nincs mit meg köszönnöd.-mondta majd egy apró puszit nyomot a számra. 

Carlisle is visszatért, aki a műtőbe ment, majd Greget tolták ki az ajtón. Edward felállított és arra mentünk amerre Greget tolták.

-Bella, most bemetsz hozzá egy kis időre.-mondta Carlisle.

Elengedtem Edward kezét és bementem Greghez. Leültem a székre ami az ágya mellett volt, és megfogtam a kezét.

-Sajnálom. Sajnálom,hogy így viselkedtem veled. Az én hibám. Ha nem kiabálok veled,akkor nem történt volna ez az egész baleset. Kérlek Greg, bocsáss meg. Bocsáss meg!

Zokogva borultam a mellkasára. Ügyelve a kötésre ami a hasát borította.

-Kérlek, ne hagy magamra! Megígérted, hogy te sose hagysz el! Azt mondtad, hogy együtt leszünk mindig. -majd meg szorította a kezemet.És fel nyitotta a szemeit.

-Greg?

-Be...Bell...Bella...-nyögte.

-Ne, ne beszélj!-mondtam neki.-Kérlek, bocsáss meg.

-Nem haragszom rád. Sose tudtam rád haragudni.-mondta.-Szeretlek!-majd a szemeit újra lecsukta.

-Én is szeretlek Greg! Ne hagyj el kérlek te is! Maradj velem.

-Mindig veled leszek. Sajnálom.Szeretlek kicsi Bellám!-mondta még utoljára.

-Ne kérlek, nem mehetsz el. Én is szeretlek. De Maradj velem.

Elengedte a kezem, majd a gép hangos csipogásba kezdett.

-Greg?!-Szóltam. -Greg, válaszolj!Ne halj meg! Nem hagyhatsz egyedül.-majd Carlisle és Edwardék jöttek be.Edward rögtön a karjaiba zárt.

-Meghalt.-mondta Carlisle. 

Csak ez az egyetlen szó hangzott vissza a fejemben. /Meghalt! Meghalt!/

-NEEEEEMMM!-üvöltöttem.Szinte Edward alig bírt lefogni.-Nem halhatott meg! Nem és nem! Hisz megígérte!

-Sajnálom Bella! Őszinte részvétem.-mondta.

-Ez nem történhetett meg. Edward kérlek mondd, hogy ez csak egy rossz álom.-kértem Edwardot.

-Sajnálom!-csak ennyit mondott és még jobban megölelt.

-Edward, kérlek vidd haza Bellát hozzánk, és adj be neki egy tabletta nyugtatót, hogy aludjon.

-Rendben.

Majd elindultunk a kijárat felé. Beültünk a kocsimba amit most Alice vezetett és Edwarddal meg hátul ültünk. Egy erdős útra kanyarodtunk ahol egy hatalmas ház állt. Edward kiszállt a kocsiból és az ölébe véve vitt be a nagy házba, fel a lépcsőn, be egy szobába, és lefektetett egy ágyra. Alice egy pohár vízzel és egy tabletta nyugtatót hozott utánunk fel.

-Bella, kérlek ezt vedd be.-kért Edward. 

Bevettem a gyógyszert, ittam rá egy korty vizet, és ledőltem a párnára. Edward betakart, és sétált az ajtó felé.

-Ne!-vissza fordította a fejét felém.-Kérlek maradj!-kértem. Vissza sétált hozzám és leült az ágy mellé. Majd két keze közé fogta az egyik kezemet.

-Shhh. Most pedig aludj.-mondta.

Majd könnyes szemekkel aludtam el......

                                                       Takáts Nikolas-Maradj velem

Megismerni és beleszeretni

16. fejezet

A csók

( Edward szemszög )

Mikor kiszálltam a kocsiból, a pillantásom Bellára tévedt  Aki szintén engem nézett.Hallottam ahogy a szíve örült dübörgésbe kezdett ahogy közeledtem felé, ezen muszáj volt elmosolyodnom. A srácok akik vele voltak mind gratuláltak.Majd kettesbe hagytak bennünket.

-Szia!-köszöntem neki.

-Szia!Gratulálok.-köszönt ő is.

-Köszönöm.-köszöntem meg,majd az arcából a füle mögé simítottam egy tincsét.

Éreztem amint az érintésemtől liba bőrös lett.

-Öm...Először is bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt...-folytatta volna tovább ha nem szakítom félbe.

-Nincs miért bocsánatot kérned.

-De, van. Tudom, hogy megbántottalak.Láttam rajtad, hogy rosszul esett. Nagyon-de nagyon sajnálom.

Jól esett,hogy mégsem haragszik rám.Nem akartam,hogy emiatt még jobban rosszul érezze magát.

-Rendben. Felejtsük el. Oké?-kérdeztem.

-Ezt, nem lehet olyan könnyen elfelejteni. És én nagyon röstellem magam.Esetleg kiengesztelhetlek valamivel?-kérdezte.

-Hidd el, nincs semmi gond. Nem haragszom.

-De én akkor is kiszeretnélek engesztelni. Kérlek engedd meg.-kérlelt.

Neked bármit megengednék.És azok a csokiboci szemeknek nem lehetett amúgy sem ellenállni.

-Jó.-mondtam.

-Köszönöm.És mivel engesztelhetlek ki?

-Esetleg, eljöhetnél velem vacsorázni valamelyik nap.-kértem tőle reménykedve.

-Természetesen. És mikor?

-Esetleg szombaton?Mivel tudtommal holnap Alice-el vásárolni mész.

-Igen. Már rég megígértem a húgodnak. A szombat pedig tökéletes lesz.

-Rendben.-vágtam rá.Bár már szombat lenne.!

-Neked nem egy Volvód van?-kérdezte,amint a kocsimat szugerálta ismét.

-De.

-És akkor ez a verda?

-Ez is az enyém.

-Ez most komoly?

-Igen az.

-Ez hihetetlen. Nagyon tetszik ez a verda. Nektek hány kocsitok van?

-Nekem kettő. Egy Volvó, és ez. Rosalie-nak a BMV. Emmettnek egy Jeepje.Carlisle-nak meg egy Mercedese van.

-Huh...jó sok kocsitok van.

-Az biztos.

Majd az órájára tekintet,és szomorú tekintett újra rám.A mosolygós tekintete sokkal jobban tetszett.

-Ideje haza mennem.-sóhajtotta.

-Ahogy nekem is.-mondtam én is.

Majd a szemeivel másfelé tekintet.Én meg az arcát figyeltem. /Milyen gyönyörű./ Az ámulatomból hirtelen ijesztett ki Bella,avval hogy ugrott egyet.

-Ez az.

-Mi?-kérdeztem értetlenül.

Ugyanis semmi fogalmam sem volt,hogy mi történt.

-Hát nézz csak oda.-mutatott Will és egy lány felé.-sikerült őket összehoznom.

Majd én is arra tekintettem.Igazat kellett neki,hogy adjak.

-Igen.Gratulálok hozzá.-mondtam neki.

-Köszi.-mondta mosolyogva.

/Milyen szép a mosolya./-gondoltam. Ekkor Will-ék elindultak felénk.Bella mosolyogva figyelte őket.

-Gratulálok nektek. Annyira örülök nektek.-ölelte meg őket.

/Bárcsak engem ölelne meg./

-Köszönjük. De ha te nem vagy Bella, akkor ez talán sose történt volna meg. Hálásak vagyunk neked.-ölelgették meg ők is viszont Bellát.Még a gondolataikban is nagyon hálásak voltak neki.

-Nincs mit. Örülök, hogy segíthettem. Hadd mutassam be nektek Edward-ot.-mutatott rám.

-Edward Cullen.-mutatkoztam be nekik illedelmesen azért.

-Willam Smith. De szólíts csak Willnek.-mondta ahogy kezet ráztunk egymással.

-Örvendek. Elizabeth Tonks. De szólíts csak Lisa-nak./*Milyen jó képű.És milyen szép pár lennének Bellával.*/ - gondolta.

Tetszett,ahogy így gondolt Bellára, de nem csak ő hanem Will is ugyanezt gondolta.

-Rendben srácok. De nekem ideje mennem.Majd beszélünk.Sziasztok.-szólt közbe Bella.

-Én is megyek örültem a találkozásnak.Sziasztok.-mondtam én is.

-Szia Bella! Akkor majd holnap a suliban.

-Szia Edward!

Majd mind a ketten beültünk a saját kocsinkba és elhajtottunk....

Arcomon hatalmas mosoly terült szét,ahogy eszembe jutott, szombaton vacsorázni megyek Bellával.Otthon Alice a nyakamba ugorva gratulált.

-Gratulálok Edward.Annyira örülök neki.

-Köszi Alice. De ha te nem vagy,akkor nem tudom mi lett volna velem.

-Igen.Akkor nem lenne egy ilyen kis ugráltatott kis törpénk.-kiáltotta Emmett a nappaliból.

-Emmett! Ne törpézd le a feleségem!-fenyegette meg Jasper.

Majd beljebb sétáltunk a nappaliba.

-Na, és mi volt? Mesélj el minden apró részletet Emmett bátyádnak.-mondta.

-Nem rád tartozik.-mondtam neki vigyorogva.

Majd a gondolataiban mindenféle jeleneteket játszott le.

-Emmett semmi ilyesmi nem történt.De ha történt is volna akkor se lenne semmi közöd hozzá.-szóltam rá.

-Na de most miért?

-Még kérdezed?-kérdezte tőle Jasper.  Aki gondolatban kérdezte: /Örülök,hogy jó kedved van.Jó látni hogy mosolyogsz.Minden rendben ment?-kérdezte mire bólintottam.

-És, kinyert?-kérdezte Em.

-Természetesen én.-mondtam büszkén.

-Ki gondolta volna.-mondta sóhajtva.

-A szobámban leszek.

Avval ott hagytam őket, majd felmentem a szobámba, és ledőltem a fekete bőrkanapémra.Egész éjszaka a ma estén járt az eszem...

Reggel még mindig mosolyogva öltöztem át, és mentem le a nappaliba.Ahol a többiek már vártak.

-Ejnye öcsi, csak netán valahol máshol múlattad az éjjelt?-húzogatta a szemöldökét.

-Nem, Emmett. És nem voltam sztriptíz bárban se.-válaszoltam fejcsóválva.

-Ki tudja azt?-kérdezte.

-Emmett befejeznéd.És ha tudni akarod,akkor itthon volt egész éjjel Edward.-mondta Alice.-Induljunk.

Majd elindultunk.A suliba érve rögtön Bella kocsiját kezdtem figyelni.Meg is találtam a fekete Ferrariját, de őt sehol sem látom.

-Hú apám, ha nem tudnám,hogy Bellusnak ugyan ilyen kocsija van, akkor azt mondanám hogy még nincs itt.-mondta Emmett miután kiszálltunk a kocsimból.

-Igazad van Em. Ez a kocsi a Belláé. Ugyan is a rendszám egyezik.De akkor hol van Bella?-kérdezte Alice.

Miközben ők a gondolataikba merültek, én meg azon filóztam,hogy nem-e esett valami baja.Mert ha valami baja esett,akkor én abba beleörülök.

/*hűha, ez nem semmi, azok a lábak..*/ -jutott Emmett és a többi hímneműnek a gondolata felém.Majd én is arra fordítottam a tekintetem.
/*Ez nem lehet Bella, nem. De mégis ő az. Hihetetlen,hogy nem láttam előre.*/-hajtogatta Alice magában.
Amint felénk közeledett, egyre biztosabb volt Alice abban,hogy ez a gyönyörű nő Bella. Mindannyian érthetetlen arcot vághattunk mert, elkezdett nevetni.Ez a hang zene volt a füleimnek.Még sose, hallottam még valakit ilyen gyönyörűen nevetni,mint őt.

-Kár, hogy nincs kéznél épp egy fényképezőgép vagy kamera.Mert ezeket az arckifejezéseket látnotok kellene.-mondta még mindig nevetve.

-Hm...-Emmett csak ennyit nyögött ki, míg a többiek a meglepődöttségtől nem szóltak egy szót se.

Ahogy én sem tudtam igazán megszólalni, nem tudtam kinyitni a szám.Pedig akartam, de nem tudtam.

-Ez, igen Emmett! A torkodra akadt a szó? Vagy mi? Hogy csak ennyit tudtál mondani?Amúgy meg nektek is szia!-köszönt még mindig nevetve.

-Bella?-kérdezte Em.

-Igen.Mért ki lennék? Csak ne,hogy azt mondjátok, hogy nem ismertek fel?!De már haladás Em.

-Uram isten Bella!-kiáltott fel Alice és a nyakába ugrott.-Elképesztően nézel ki.

-Ooké Alice, én is örülök neked, de nem kéne megfojtanod.

-Bocsi.

-Szia Bella!-köszönt Rose.

-Helló.-köszönt Jasper is.

Majd a gondolataikban üzenték,hogy üdvözöljem én is. Mondani akartam,hogy /Csodaszép vagy/...De nem tudtam mondani. Miközben mind arra vártak,hogy mondjak valamit, összeszedtem magam és kinyögtem valamit:

-Szia! Nagyon csinos vagy.-köszöntem neki, de még mindig őt figyeltem.

-Őmm.. Szia..Köszönöm.-mondta zavarban.

-Hol vetted ezt a ruhát?-kérdezte Alice.

-Még mikor New York-ban laktam, akkor vettem meg. Egyetlen egyszer volt rajtam, akkor is csak amikor felpróbáltam.-mosolygott rá.

-Tényleg nagyon csinos vagy csajszi!-szólalt meg Emmett is.-Az öcsibogyó meg lesem veszi rólad a szemét.-vert a hátamba egy kaján vigyorral a képén.

-Emmett!-morogtam rá.

/*Na mi az öcsi? Tudom én ám hogy elképzelted amint leveszed róla ezt a dögös rucit..*/ Már épp neki akartam volna menni,mikor Bella hangja a fülembe csengett.

-Na, elég fiúk. Becsöngettek. Ideje órára menni.-szólt ránk.

-Ez most megúsztad, de később megkapod a magadét.-mondtam olyan halkan,hogy csak Emmett hallja.

/*Ez az, végre lesz egy újabb bunyó*/-gondolatai máris a verekedésünk körül forogtak.
Bella és Alice elindultak a matekterem felé, miközben én Jasperrel mentünk Fizikára, Emmett és Rose meg Biológia órára.

/*Nyugi Edward, ne idegesíts fel magad Em miatt.Tudod milyen.Ne foglalkozz vele.*/ Üzente Jas gondolatban mikor elkezdődött az óra.

Egész nap nem találkoztam Bellával.Ami rossz volt. Szerettem volna,látni minden percben és szerettem volna vele lenni is.Így telt el az egész délelőttöm.
Mikor az ebédlőbe mentünk helyet foglaltunk az asztalunknál.Mind az asztalunknál voltunk,kivéve Rosalit.
Akinek Bellával lépett be a menzára.Mindenki feléjük kapta a fejét, ahogy én is.Furcsa volt így Rose-t látni, hogy valakivel kedves. De annak örültem, hogy Bellával nem olyan mint mással.És a gondolatai is arról tanúskodtak hogy kedveli Bellát.Meg is kérte hogy ma ebédeljen velünk,amit Bella el is fogadott.Mivel mellettem volt még üres hely, így kihúztam neki udvariasan a széket.

-Köszönöm. Sziasztok.-köszönt majd leült.

-Hello-köszönt Emmett és Jasper.

-Szia Bella!-köszönt Alice is.

-Szia.-köszöntem én is.

-Na, és Emmett, már eldöntötted, hogy mit szeretnél?-kérdezte.

-Még nem egészen.-válaszolta.

-Oké...Na és Alice, eldöntötted már hova megyünk vásárolni?

-Igen. Először mehetnénk Port Angelesbe, és aztán meg átnézhetnénk Seattle-be.Jó?

-Rendben.Nekem megfelel.

-Na ne. Ne hogy azt mondd Bella, hogy te is imádsz vásárolni?-kérdezte Em ijedten.

-Nem. Miért?-kérdezte.

-Végre. Egy olyan csajszi aki nem imád vásárolni.-éljenzett Emmett és lepacsizott Jasperrel.

-Na, ezért a kijelentésért Emmett Cullen te is jössz velünk.-mondta Rose.

-Most miért? Ne már!-durcáskodott Em mint egy kisgyerek.

-Rendben.Nem muszáj jönnöd. De akkor egy hónapig nem érhetsz hozzám.És az éjszakáidat a kanapén fogod tölteni.

-Oké.Megyek. Nem szóltam semmit.

-Papucs!-röhögött Jasper.

-Van egy olyan sejtésem, hogy Jas is jönni fog velünk.-súgta nekem Bella.

-Jók a sejtéseid.-súgtam neki vissza.

-Te sem úszod meg Jasper Hale. Ugyan is te is jössz velünk.-mondta Alice.

-Igen is.

-Na ki a papucs?-kérdezte vissza Emmett.

-Szerintem mind a ketten azok vagytok.-mondta nekik Bella nevetve.Mire mind a ketten egy olyan /ezt még visszakapod/ fejjel nézett rá.Erre még jobban elnevette magát.Mire én és Rosalie és Alice is.

-De ha már nekünk is mennünk kell akkor Edwardnak is kell jönnie-vágta rá Em és Jas egyszerre./*Neked is jönnöd kell, ha mi szenvedünk, akkor neked is.*/

-Edwardnak nem muszáj jönni. Csak akkor ha van kedve.-mondták Alicék.

Bella rám nézett, máskor azt mondanám hogy ezt inkább kihagynám, de mivel most ő is ott lesz.Megyek. Vele akarok lenni, amíg csak lehet.Döntöttem el.

-Bella, te mit szólnál ha Edward is jönne?-kérdezte Alice./*Csak azért kérdeztem,meg hogy ő mit akar.*/
Ránéztem, és kíváncsian vártam a válaszát.És mi lesz,ha ő nem szeretné,ha én is mennék?!

-Én örülnék neki ha jönne.-mondta ki hirtelen.

-Persze, hogy örülne neki.-mondta Emmett vigyorogva.

-Edward?-kérdezett Alice.

-Akkor megyek én is.-mondtam.

Örültem,hogy Bella is szeretné hogy menjek.

Miután megbeszéltük,hogy a következő óra után a parkolóban találkozunk, mindenki ment a saját órájára.
Nekem és Emmettnek Spanyol óránk volt. Mivel mi jobban beszéltünk spanyolul mint a tanár, így nem foglalkozott velünk. Az óra végén a parkolóba vettük az irányt. Mikor kiértünk Alicék már ott vártak bennünket. Alice úgy döntött, hogy ők hárman lányok a Bella kocsijával mennek, míg mi fiúk az én kocsimmal.Majd elindultunk. Bella igazán gyorsan tudott vezetni. De szerencsére betudtam érni. Emmették elvoltak kápráztatva,hogy milyen gyorsan vezet.

-Nem semmi a kis csaj.-mondta Em, egyet értve szálltunk ki a kocsiból mikor Port Angelesbe értünk.

-Hűha Bella! Te aztán, jó gyorsan vezetsz.-mondta Em.

-Kösz. De ez még semmi.-mondta úgy mintha ez természetes lenne.

/*Lehet hogy nekünk az, de neki nem hiszem.*/-gondolta Jas, ezzel én nekem is egyet kellett értenem.

-Azt mondod, hogy semmi?-Hisz 270-nel mentél.-hüledezett Em.

-Tudod, imádom a gyorsaságot. De ez még akkor sem volt semmi.-mondta.

-Na akkor kezdődhet a szórakozás.-zárta le a vitát Alice.

Majd a lányok előre mentek,míg mi fiúk utánuk. Alice elráncigálta Bellát a ruhák közé, akinek nem igazán tetszett ez az ötlet.Épp azon voltam,hogy valahogy kiszabadítom onnan, de Alice egyetlen szavával megállított:/*Vacsora*/. Így akárhogy is szerettem volna rajta segíteni, nem tehettem. Emmették úgy döntöttek,hogy menjünk és nézzünk valami videó játékot.

Elidőzhettünk itt egy darabig, mert csak akkor eszméltünk fel mikor Alice és Rosalie, Jasper és Emmett kezébe nyomták a szatyraikat, a fiúk nem nagy örömére.
Láttam ahogy Bellának a kezében is ott sorakoztak a szatyrok, így udvariasan elkértem tőle.

-Hölgyem,vihetem a csomagjait?-kérdeztem mosolyogva.

-Azt megköszönném uram!-mondta, majd a kezembe adta a szatyrait.

-Nicsak-nicsak! A kis gerlicéink magázódnak.-szólt közbe Emmett.

Amit Rosalie egy taslival lerendezte.Amit egy hálás pillantással meg is köszöntem neki.Ő csak bólintott.

-Hé! Rose baby! Ezt most miért kaptam?-kérdezte Rose-tól.

-Azért Em mert nem tudsz csöndbe maradni.-mondtam neki vigyorogva.

-Köszi Rose.-köszönte meg Bella is.

-Nincs mit-mosolyogva válaszolt.

-Oké fiúk ezeket a szatyrokat vigyétek ki a kocsiba, mi meg menjünk a következő plázába.-jelentette ki Alice.

Majd mi fiúk kivittük a szatyrokat és leültünk a padra. Alice meg húzta maga után Bellát és Rosalie-t. Láttam Alice gondolataiban,hogy estélyi ruhák felé húzta. Láttam,amint Alice a jövőbe tekintve lesi,hogy melyik ruha lenne jó.Szinte minden ruha nagyon jó állt rajta. De Bellának egyik ruha se tetszett igazán. Így úgy döntöttek,hogy majd átmennek egy másik plázába. Előtte Rosalie beszeretne menni a plázába, de Bella nem akart, így úgy döntött,hogy megnézi mi mit csinálunk.

A kijáratnál volt három lány aki azt tervezgették,hogy majd felszednek bennünket. Nem azt mondom,hogy csúnyák, de nem olyan szépek mint Bella. Minden egyes lépését figyeltem amint egyre közelebb ért hozzánk.
Figyeltem amikor a három lányt figyeli./*Mintha hallaná,miről beszélnének, de ez lehetetlen.*/-morfondírozott Jas, Bellát érzékelve.

Nem volt időm többet ezen gondolkozni, mert már mellettem helyet is foglalt.

-Na,mi az? Csak netán meguntad a vásárlást Belluska?-kérdezte Emmett.

-Nem.Csak úgy gondoltam,hogy jövök,és felvidítlak benneteket Emmuska!-válaszolt vissza.

Mire én és Jas elnevettük magunkat.

-Nem vagyok Emmuska!

-Én meg nem vagyok Belluska.

-Na ezt megkaptad Emmett.-mondta nevetve Jasper. Mire én is meg Bella is tovább röhögtünk.
Emmett meg bevágta a durcit. /*Ó, hogy az a...*/

-Na és  Emmett eldöntötted már,hogy mivel vigasztalhatlak meg?

-Igen.

-Na?

-Nem,mondom hangosan,mert nem szeretném,hogy Eddy fiú meghallja.

-Akkor súgd meg.

-Inkább leírtam,olvasd el.-majd a kezébe adott egy cetlit, amit Bella épp kezdett volna elolvasni, mikor hirtelen ötlettől fogva beleült az ölembe.

-Bella? Mit csinálsz?-kérdeztem tőle dadogva...Nem mintha nem esne jól az amit csinál, csak a hirtelen változásaitól megdöbbentem.

-Húha, Bella! Ezaz,ingyen pornó.-mondta Emmett mellettünk.

-Shhh...Csak tégy úgy mintha egy pár lennénk.-súgta a fülembe.

Bármit megtennék érte, amit akar. Beleértve most ezt a helyzetet, teljesítem.

-Oookké...-szinte csak ennyit tudtam kinyögni, mert a nyakamat kezdte csókolgatni...Ami nagyon jól esett.

Majd megfogtam a derekát és elkezdtem simogatni, éreztem amint libabőrös lesz az érintésemtől egy pillanatra.Mert a másik pillanatban az történt amire egyáltalán nem számítottam.Megcsókolt. Szinte égetett a csókja, olyan édes volt.Többet akartam.Elhúzódott,hogy levegőt vegyen, és egy pillanatra a szemembe nézett.De nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy újra megízlelhessem az ajkait, majd közelebb húztam magamhoz, és most én csókoltam meg olyan szenvedéllyel ahogy csak tudtam....

Megismerni és beleszeretni

15. fejezet

Alice és a vásárlás II. rész

Miután felpróbáltuk a ruhákat,amit be kell hogy valljam nagyon tetszettek.Lehet ezentúl Aliccel fogok majd jönni vásárolni.El indultunk megkeresni a fiúkat akiket a videó játékoknál találtunk meg. Alice és Rosalie egyből a kezükbe adták a szatyraikat.

-Hölgyem,vihetem a csomagjait?-kérdezte Edward udvariasan.

-Azt megköszönném uram!

-Nicsak-nicsak! A kis gerlicéink magázódnak.-szólt közbe Emmett.

Amit Rosalie egy taslival lerendezte.

-Hé! Rose baby! Ezt most miért kaptam?-kérdezte Rose-tól.

-Azért Em mert nem tudsz csöndbe maradni.-válaszolta neki Edward.

-Köszi Rose.

-Nincs mit-mosolyogva válaszolt.

-Oké fiúk ezeket a szatyrokat vigyétek ki a kocsiba, mi meg menjünk a következő plázába.

Avval a fiúk kivitték a szatyrainkat a kocsikhoz.és ott is maradtak,leültek a padra.Mi meg indultunk a következő plázába.
Alice egy estélyi ruhákhoz vezetett.Hirtelen nem is tudtam,hogy mi minek akarunk venni estélyit.

-Alice, minek jöttünk mi ide?-kérdeztem.

-Azért Bella, mert tudtommal holnap te a bátyámmal vacsorázol. És ezért kell az estélyi ruha.

-Te honnan tudsz róla?-kérdeztem.

-Edward.

Ja,hát igen. Edward biztosan elmondta nekik.Tehát mindegyikőjük tudja. Remek.

-Hahó Bella!-legyezett a szemem előtt.-Jól vagy?

-Igen. Bocs, csak gondolkoztam.

-Aha.Mindegy.Gondoltam, egy kék estélyi ruha jól állna neked.

-Kék? Igen. Az jó lesz.

Megnéztünk egy pár kék színű estélyi ruhát.De egyik se igazán nyerte el a tetszésemet.

-Alice!

-Igen Bella?

-Itt nincs egyetlen olyan estélyi ruha,amit felvennék.

-Akkor menjünk át a másik plázába, ott biztosan lesz egy neked való.De előtte bemegyünk egy fehérneműboltba.

-Alice, ti menjetek csak Rosalie-val ketten én meg megnézem a fiúkat.Oké?

-Rendben.Menj.

Majd a lányok elindultak a fehérneműkhöz, én meg kimentem a fiúkhoz.Míg a fiúkhoz sétáltam, hallottam amint egy pár lány a fiúkról beszélgetnek.

-Húú..azt a nagydarab srácot...szívesen elfogadnám.-mondta az egyik.

-Én meg azt a szőkét.-mondta a másik.Na ha ezt Rosaliek hallanák, nem igen beszélnének így.

-Szerintem az a vöröses hajú pasi helyesebb.És biztos az ágyban is nagyon jó.-mondta a harmadik lány.-mindjárt oda megyek hozzá, és felszedem.

Mi? Mégis mi a fenét képzel ez magáról! Még,hogy felszedi Edwardot? Na, ezt aztán nem hagyom. Mégis miről beszélek én, hisz nem is vagyok a barátnője.Attól,hogy elhívott vacsorázni,az még nem jelenti azt,hogy szeretne velem járni. De akkor sem hagyhatom,hogy ez a tyúk felszedje.

Aj, találj ki valamit gyorsan Bella! Megvan.Oda, megyek és úgy csinálok mintha a barátnője lennék.Igen, ez jó lesz. Láttam amint azok a csajok készülnek oda menni hozzájuk.Na, gyerünk Bella.Menni fog.Amint oda értem Edwardékhoz. Helyet foglaltam Edward mellett.

-Na,mi az? Csak netán meguntad a vásárlást Belluska?-kérdezte Emmett.

-Nem.Csak úgy gondoltam,hogy jövök,és felvidítlak benneteket Emmuska!-válaszoltam vissza.

-Nem vagyok Emmuska!

-Én meg nem vagyok Belluska.

-Na ezt megkaptad Emmett.-mondta nevetve Jasper.

Mi is Edwarddal elnevettük magunkat. Emmett meg bevágta a durcit.

-Na és  Emmett eldöntötted már,hogy mivel vigasztalhatlak meg?

-Igen.

-Na?

-Nem,mondom hangosan,mert nem szeretném,hogy Eddy fiú meghallja.

-Akkor súgd meg.

-Inkább leírtam,olvasd el.-majd a kezembe adott egy papírt.

Már épp kezdtem volna elolvasni, mikor észrevettem,hogy az megint elindultak a lányok felénk.Na most cselekedj Bella.Megfogtam Edward kezét, aki értetlenül nézett rám.Én csak rámosolyogtam, és felálltam majd beleültem az ölébe.

-Bella? Mit csinálsz?-kérdezte akadozva.

-Hűha, Bella! Ez az, ingyen pornó.

-Shhh...Csak tégy úgy mintha egy pár lennénk.-súgtam bele a fülébe.

-Oookké...

Majd megfogta a derekam,és elkezdte simogatni a derekam.Istenem,hogy ez mennyire jól esik. Nem tudtam magam kontrollálni és megcsókoltam....

Megismerni és beleszeretni

14. fejezet

Alice és a vásárlás I. rész

Annyira boldog voltam, hogy Edward megbocsátott. Lehet jobb lett volna,ha sose bocsát meg. Mivel, ha megtudja,hogy mi is vagyok.Biztosan elfog majd távolodni tőlem. Aj, Bella! Most ne evvel foglalkozz! Hanem avval, hogy randid lesz Edward Cullen-nel!

Amikor hazaértem a nappaliban még ment a TV. Befele menet,észrevettem amint Greg elaludt a kanapén. Felkelteni nem akartam, így kerestem neki, egy plédet.Ráterítettem majd egy gyors puszit nyomtam az arcára. Majd, holnap kibékülök vele is, úgy döntöttem.

Felmentem a szobámba és lezuhanyoztam.Felvettem a pizsamámat, majd mosollyal az arcomon aludtam el...

Reggel 7-kor keltem.Elvégeztem a reggeli teendőimet, és kerestem magamnak valami csinosabb ruha félét.

A választásom, egy fekete-fehér csíkos ruhára esett,és egy bordó magassarkú cipőre. A hajamat kivasaltam, majd úgy hagytam leengedve. Az arcomra raktam egy kis púdert, majd egy kis szempilla spirált is raktam fel.A szemet fekete szemceruzával húztam ki, és egy kis szájfényt is kentem magamra. Majd előkerestem az ezüst nyakláncom, és a karkötőmet.Felvettem az egyik kedvenc gyűrűmet is.És befújtam magam a kedvenc rózsaillatú parfümömmel is.Megfogtam  a fekete kis táskámat, és belepakoltam azt ami mára a suliba kell.

Mikor leértem, Greg nem volt lent. A pléd amit az este ráterítettem össze volt hajtogatva. Vissza felmentem a szobájába, hát ha ott van. De itt sem volt. Ezek szerint ma korábban ment be dolgozni. Hm..pedig szerettem volna elnézést kérni tőle is. Talán majd este.
 Kifele menet felraktam a napszemcsimet, és a fogasról leakasztottam a fekete dzsekim, és már indítottam is a suliba.

Már voltak egy páran a parkolóba.
De a Cullenéket nem láttam sehol.Már épp kezdtem volna elszontyolodni mikor betoppant a szürke Volvó. Elsőnek Alice szállt ki, akit követte Jasper, aztán Rosalie és Emmett. Végül Edward szállt ki. Észrevettem ahogy engem pásztáznak, hogy megjöttem-e már vagy sem. Ezek szerint nem ismertek fel. Egy kicsit csalódott voltam, de amint Edwardra néztem, láttam ahogy elszomorodik  Nem tudtam eldönteni, hogy az végett lett szomorú mert nem lát itt, vagy valami más végett. Nem sokáig gondolkoztam ezen, mert nem akartam így látni őt.Kiszálltam a kocsimból, a napszemcsim még mindig rajtam volt, így indultam el feléjük. Mindannyian felém kapták a fejüket, és értetlenül néztek. Olyan értelmetlen képet vágtak, hogy elnevettem magam,

-Kár, hogy nincs kéznél épp egy fényképezőgép vagy kamera.Mert ezeket az arckifejezéseket látnotok kellene.

-Hm...-Emmett csak ennyit nyögött ki, míg a többiek a meglepődöttségtől nem szóltak egy szót se.

-Ez, igen Emmett! A torkodra akadt a szó? Vagy mi? Hogy csak ennyit tudtál mondani?Amúgy meg nektek is szia!-köszöntem még mindig nevetve.

-Bella?-kérdezte Em.

-Igen.Mért ki lennék? Csak ne,hogy azt mondjátok, hogy nem ismertek fel?!De már haladás Em.

-Uram isten Bella!-kiáltott fel Alice és a nyakamba ugrott.-Elképesztően nézel ki.

-Ooké Alice, én is örülök neked, de nem kéne megfojtanod.

-Bocsi.

-Szia Bella!-köszönt Rose.

-Helló.-köszönt Jasper is.

-Szia! Nagyon csinos vagy.-köszönt Edward, aki még mindig nem vette le rólam a szemét.De ez valahogy nagyon is tetszett nekem.

-Őmm.. Szia..Köszönöm.

-Hol vetted ezt a ruhát?-kérdezte Alice.

-Még mikor New York-ban laktam, akkor vettem meg. Egyetlen egyszer volt rajtam, akkor is csak amikor felpróbáltam.-mosolyogtam rá.

-Tényleg nagyon csinos vagy csajszi!-szólalt meg Emmett is.-Az öcsibogyó meg lesem veszi rólad a szemét.-veregette hátba az öccsét egy kaján vigyorral a képén.

-Emmett!-morgott rá Edward a bátyjára. Aki meg csak vigyorgott  rá.

-Na, elég fiúk. Becsöngettek. Ideje órára menni.

Majd Aliccel együtt mentünk törire. Elég sokan megbámultak.De nem törődtem velük. Aliccel egész órán beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy óra után egyből megyünk vásárolni. Majd a következő órán Angelával beszélgettünk.Elég gyorsan teltek az órák. A menzára menet összefutottam Rosalival aki megkért, hogy ebédeljek ma velük, amit én szívesen el is fogadtam.Mikor beléptünk az ebédlőbe mindenki felénk kapta a fejét. Hát igen...a szépséges és senki mással szóba nem álló Rosalie Hale-l épp mosolyogva megyünk egymás mellett.Beálltunk a sorba,Rose csak egy salátát és egy ásványvizet rakott a tálcájára, én csak egy ásványvizet kértem.Majd elindultunk az asztaluk felé. Amint odaértünk, Edward kihúzta nekem a mellette lévő széket.

-Köszönöm. Sziasztok.

-Hello-köszönt Emmett és Jasper.

-Szia Bella!-köszönt Alice is.

-Szia!-köszönt Edward is mosolyogva.

-Na, és Emmett, már eldöntötted, hogy mit szeretnél?-kérdeztem.

-Még nem egészen.-válaszolta.

-Oké...Na és Alice, eldöntötted már hova megyünk vásárolni?

-Igen. Először mehetnénk Port Angelesbe, és aztán meg átnézhetnénk Seattle-be.Jó?

-Rendben.Nekem megfelel.

-Nane. Ne hogy azt mondd Bella, hogy te is imádsz vásárolni?-kérdezte Em ijedten.

-Nem. Miért?-kérdeztem vissza.

-Végre. Egy olyan csajszi aki nem imád vásárolni.-éljenzett Emmett és lepacsizott Jasperrel.

-Na, ezért a kijelentésért Emmett Cullen te is jössz velünk.-mondta Rose.

-Most miért? Ne már!-durcáskodott Em mint egy kisgyerek.

-Rendben.Nem muszáj jönnöd. De akkor egy hónapig nem érhetsz hozzám.És az éjszakáidat a kanapén fogod tölteni.

-Oké.Megyek. Nem szóltam semmit.

-Papucs!-röhögött Jasper.

-Van egy olyan sejtésem, hogy Jas is jönni fog velünk.-súgtam oda Edwardnak.

-Jók a sejtéseid.-súgta vissza mosolyogva.

-Te sem úszod meg Jasper Hale. Ugyan is te is jössz velünk.-mondta Alice.

-Igen is.

-Na ki a papucs?-kérdezte vissza Emmett.

-Szerintem mind a ketten azok vagytok.-mondtam nekik nevetve.

Mire mind a ketten egy olyan /ezt még visszakapod/ fejjel nézett rám.Erre még jobban elnevettem magam.De Rose,Alice és Edward is.

-De ha már nekünk is mennünk kell akkor Edwardnak is kell jönnie.-mondta egyszerre a két fiú.

-Edwardnak nem muszáj jönni. Csak akkor ha van kedve.-mondták a lányok.

Edwardra néztem, aki gondolkozó fejet vágott. Most, hogy így belegondoltam, örülnék is neki ha Edward is jönne..

-Bella, te mit szólnál ha Edward is jönne?-kérdezte Alice.

Mire Edward rám nézett és figyelte ő is a válaszomat.

-Én örülnék neki ha jönne.-mondtam ki hirtelen.

-Persze, hogy örülne neki.-mondta Emmett vigyorogva.

-Edward?-kérdezte őt is Alice.

-Akkor megyek én is.

-Már alig várom, hogy vége legyen a mateknak.-mondta Alice.

Ránéztem Edwardra aki szintén engem tüntettet ki a figyelmével, amint a tekintetünk összefonódott egymással, elmosolyodott, és én is vissza mosolyogtam rá. Majd mikor becsengettek, Aliccel ismét elindultunk a matek terem felé.Ez az óra is gyorsan eltelt. Amint kiértünk a parkolóba egyből a kocsim felé indultunk.A többiek meg idővel megérkeztek.

-Mi lenne ha én és Rosalie Bella kocsijával mennénk.Míg ti fiúk Edwarddal mennétek.

-Nekem megfelel.-mondtam.-Nekem is.-felelte Rosalie.-nekünk is.-mondták a fiúk is.

-Készülj Port Angeles mert jövünk.-mondta Alice.

Majd beszálltunk a kocsiba és indítottunk is Port Angeles-be.Hála a gyors vezetési stílusommal hamar oda is értünk.De amint láttam Edward is tudta tartani velem az iramot.Majd leparkoltunk az egyik pláza elé.És kiszálltunk.

-Hűha Bella! Te aztán, jó gyorsan vezetsz.-mondta Em.

-Kösz. De ez még semmi.

-Azt mondod, hogy semmi? Hisz 270-nel mentél.-hüledezett.

-Tudod, imádom a gyorsaságot. De ez még akkor sem volt semmi.-mondtam.

-Na akkor kezdődhet a szórakozás.

Rosalie és én mentünk Alice után, a fiúk meg jöttek utánunk.Alig bírtam tartani az iramot Alicel, mert hol ide ment, hol oda ment.

-Bella!-szólt az egyik sorból Alice.

-Igen Alice?

-Tessék itt ez a felső.Fogd meg.-nyomott a kezembe egy kék kivágású felsőt.Elég jól nézett ki.-Tessék itt vannak ezek is.-nyomta a többi szintén kivágott felsőt a kezembe.Majd át mentünk a következő sorba, ahol nadrágok voltak és szoknyák.-Fogd meg ezeket is.-adott a kezembe még vagy 5-6 nadrágot és szoknyát is.

-Alice?

-Igen?

-Még is miért adsz az én kezembe ennyi ruhát?

-Azért, mert most összeszedjük őket aztán meg majd felpróbálod.

-Felpróbálom?

-Igen.

-De Alice, én nem...

-Sh...De hogy is nem...Miután kiválasztottuk neked a ruhát utána meg majd nekem is keresünk.

-Rendben.

Csak ennyit tudtam kinyögni. Körbe néztem hátha látom majd valahol Rose-t, vagy a fiúkat.De egyikőjüket se láttam. Miután Alice a nekem keresett ruhákkal egy ideig végzett, utána saját magának keresett ruhákat...

Megismerni és beleszeretni

13. fejezet

A kibékülés

Kíváncsian vártam, hogy ki fog nyerni. Remélem a Fekete Aston Martin autó fog. Nem szeretném elveszíteni a fogadást.

-Te gondolom Willnek szurkolsz.

-Igen.

-De szerintem nem ő fogja megnyerni a versenyt.

-Lehet, de nekem nem számít, hogy kinyeri.-mosolygott pironkodva.

Már csak másodpercek voltak hátra a versenyből.

-És a győztes...A fekete Aston Martin.!!!!-Kiabáltam hangosan.

Ennek nagyon örültem. Idővel beértek a többiek is. Amint Tom megállt oda mentem hozzá.

-Nyertem. Ide a 20.000-et!

-Tessék! Ezt nem hiszem el! Pont egy nővel szemben vesztettem fogadásból. Többet nem fogadok veled!

-Én, megmondtam, hogy annak nem most jön el az ideje. Ez van.

-Egy valamit nem értek-kezdett bele az egyik gyerek-mért nem jön ide az Aston Martin-nak a vezetője?
Hisz ő nyert. Nem?

-De. Ő nyert.-válaszolta Tom.

Arra már én is nagyon kíváncsi voltam, hogy ki az a titokzatos idegen aki nyert. Majd kinyitott a kocsi ajtaja.
De arra nem számítottam, hogy aki egész este abban a kocsiban ült az nem más mint Edward Cullen. A szívem is őrült dobogásba kezdett amint megláttam. Egyre közelebb ért hozzánk.De a szemét nem vette le rólam, ahogy én sem róla.

-Gratulálok.-gratuláltak neki a többiek.

De én meg ott álltam mozdulatlanul.És őt néztem végig. Majd a többiek arrább mentek, így kettesbe hagyva minket.

-Szia!-köszönt először ő avval a féloldalas mosolyával.

-Szia! Gratulálok.-mondtam.

-Köszönöm.-majd az arcomból a fülem mögé simította a hajamat.Hirtelen egy jól eső hideg borzongás futott végig rajtam.

-Öm...Először is bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt....-hirtelen félbeszakított.

-Nincs miért bocsánatot kérned.

-De, van. Tudom, hogy megbántottalak.Láttam rajtad, hogy rosszul esett. Nagyon-de nagyon sajnálom.

-Rendben. Felejtsük el. Oké?-kérdezte.

-Ezt, nem lehet olyan könnyen elfelejteni. És én nagyon röstellem magam.Esetleg kiengesztelhetlek valamivel?-kérdeztem.

-Hidd el, nincs semmi gond. Nem haragszom.

-De én akkor is kiszeretnélek engesztelni. Kérlek engedd meg.-kérleltem.

-Jó.

-Köszönöm.És mivel engesztelhetlek ki?

-Esetleg, eljöhetnél velem vacsorázni valamelyik nap.-kérte reménykedve. Olyan aranyos volt így.

-Természetesen. És mikor?

-Esetleg szombaton?Mivel tudtommal holnap Aliccel vásárolni mész.

-Igen. Már rég megígértem a húgodnak. A szombat pedig tökéletes lesz.

-Rendben.

-Neked nem egy Volvód van?

-De.

-És akkor ez a verda?

-Ez is az enyém.

-Ez most komoly?

-Igen az.

-Ez hihetetlen. Nagyon tetszik ez a verda. Nektek hány kocsitok van?

-Nekem kettő. Egy Volvó, és ez. Rosalie-nak a BMV. Emmettnek egy Jeepje.Carlisle-nak meg egy Mercedese van.

-Huh...jó sok kocsitok van.

-Az biztos.

Majd megnéztem, hogy mennyi az idő. Már fél 9 múlt.

-Ideje haza mennem.

-Ahogy nekem is.-mondta.

A szemeimmel Lisat kerestem aki Will-el nyálcserét végeztek.

-Ez az.-mondtam egyet ugorva.

-Mi?-kérdezte Edward értetlenül.

-Hát nézz csak oda.-mutattam Will és Lisa felé.-sikerült őket összehoznom.

-Igen. Gratulálok hozzá.

-Köszi.

Amint végeztek a nyálcserével, kézen fogva sétáltak el felénk. Én meg mosolyogva figyeltem őket.

-Gratulálok nektek. Annyira örülök nektek.

-Köszönjük. De ha te nem vagy Bella, akkor ez talán sose történt volna meg. Hálásak vagyunk neked.-ölelgettek meg mind ketten.

-Nincs mit. Örülök, hogy segíthettem. Hadd mutassam be nektek Edward-ot.

-Edward Cullen.

-Willam Smith. De szólíts csak Willnek.

-Örvendek. Elizabeth Tonks. De szólíts csak Lisa-nak.

-Rendben srácok. De nekem ideje mennem.Majd beszélünk.Sziasztok.

-Én is megyek örültem a találkozásnak.Sziasztok.

-Szia Bella! Akkor majd holnap a suliban.

-Szia Edward!

Majd mind a ketten beültünk a saját kocsinkba és elhajtottunk és én boldogan vezettem haza.....