Megismerni és beleszeretni

17. fejezet

Egy olyan szeretted elvesztése, akit sohasem akartál elveszíteni

(Bella szemszög)

Elszakadtam az ajkaitól, hogy levegőt vegyek.Közben belenéztem a szemébe. Nem láttam ott mást, csak a döbbenetet, és a vágyat. Vágyat? Ez meg hogy lehet? Nem volt időm többet ezen rágódni, ugyanis hirtelen közelebb rántott magához és megcsókolt. Ebben a csókban, csakis a szenvedélyt éreztem. Tudtam, hogy amit iránta érzek az nem más mint a szerelem. De mi van,ha ő nem így érez? Ha csak azért csókolt meg mert én kértem,hogy tegyen úgy mintha egy pár lennénk? De akkor ha ez így lenne, nem ekkora szenvedéllyel csókolt volna vissza. Majd újabb levegő vétel után ismét egymás ajkaira tapadtunk. Most nem érdekelt semmi más,  csak az,hogy az ajka az én ajkamon van.
Egy torokköszörülés szakított bennünket félbe.

-Khm...

Megnéztem,hogy ki volt az az illető aki megszakított bennünket. Emmett volt egy kaján vigyor kíséretében.Ha most nem éppen azon lennék hogy levegőért kapkodjak, akkor letörölném azt a vigyort róla.
Majd a telefonom csörgésbe kezdett. Úgy gondoltam jobb lesz ha megnézem ki az.A táskámhoz nyúltam ami Edward mellett volt, és kivettem belőle a telefont. Megnéztem a kijelzőt ami Greg nevét jelezte ki. Nem tudtam,hogy mit akar, de gondoltam jobb ha felveszem. Megnyomtam a hívásfogadó gombot és a fülemhez raktam a telefont.

-Haló?-szóltam bele.

-Jó napot! Isabella Swan?-kérdezte egy női hang. Mit keres Greg mobilja egy nőnél?

-Igen én vagyok.-válaszoltam.

- Amanda vagyok, Greg ismerőse.

-Igen, és mi történt?

-Gregnek ma délután autóbalesete volt. És súlyosan megsérült.-mikor eljutott az agyamig amit mondott alig akartam elhinni.

-Mi? Ugye ez csak egy vicc? Kérem mondja,hogy nem igaz.-kértem már szinte hisztérikusan. Felálltam Edward öléből, és idegesen járkáltam.

-Sajnálom, hogy nekem kellett ezt közölnöm veled. De ez nem vicc. Ez az igazság.-mondta.

-Nem, ez nem lehet! Mégis hogy történt?-kérdeztem.Edwardék pedig aggódva figyelték minden mozdulatomat.

-Éppen ebédelni voltunk,és jöttünk volna vissza a kórházba, de amikor a kocsiba ültünk egy részeg sófőr nekünk jött a kocsijával. Én még egy két karcolással megúsztam, de szegény Greg súlyosan megsérült.Annyira sajnálom!-mondta, de hallani lehetett a hangján, hogy sírt.

Nem tudtam mit mondani, lerogytam a földre és hangos zokogásba kezdtem. Edward lehajolt hozzám és megölelt és simogatni kezdte a hátam.Nyugtató szavakat súgdalva a fülembe.

-Még is mi történt?-kérdezte Em.

-Gregnek autóbalesete volt és súlyosan megsérült..-nem tudtam tovább folytatni, mert a könnyeim újra utat törtek.

-Shhh...Annyira sajnálom..-mondta Edward.-Akarod,hogy bemenjünk a kórházba?-kérdezte. Én csak egy bólogatással adtam a tudtára,hogy igen.

-Rendben. Em ti szóljatok Alicéknek,hogy mi történt én meg pedig beviszem Bellát a kórházba.

-Oké. -mondták mind a ketten.

Majd Edward odaadta nekik a Volvo kulcsát. Az én kocsi kulcsom a táskámba volt.Amit rögtön ki is vett. Beültettet az anyós ülésre, ő pedig beszállt a vezető ülésre, és indított is.
Edward nem szólt egy szót se, csak a kezemet simogatta.Hamar a kórházhoz értünk. Leparkolt, majd kisegített a kocsimból. Átölelte a derekam és így vezetett be az épületbe.A recepcióstól megkérdezte,hogy hol találjuk meg Greget. Majd felmentünk,oda ahová Greget vitték.

A műtő előtt egy 40-es éveiben járó szőkés-barna hajú hölgy állt. Majd közelebb mentünk.

-Te vagy Isabella?-kérdezte.

Tőlem csak egy bólogatásra futotta.

-Amanda vagyok. Én velem beszéltél az előbb telefonon.Őszintén sajnálom.

-Mit mondanak?-kérdeztem.

-Csak annyit tudok,hogy nagyon sok vért vesztett, és hogy válságos az állapota.

-Miért?Miért ő vele történt ez meg?-kérdeztem hisztérikusan ismét.

Edward ölelő karjaiba bújtam még szorosabban.Majd leültünk a székre, és úgy ölelt még jobban magához.
Már vagy 2 órája vagyunk itt és még mindig semmi. Időközben megjelentek Alicék is. Alice rögtön magához ölelt.

-Annyira sajnálom Bella.-mondta.

-Sajnálom.-mondta Rosalie is,és megölelt.

-Sajnálom csajszi-mondta Em is.

-Én is sajnálom.-mondta Jasper is és ő is megölelt.

Én csak bólintottam és újra Edward karjai közé bújtam.Aki nyugtatóan simogatott.

-Van már valami hír Gregről?-kérdezte Alice.

-Csak annyit tudunk,hogy válságos az állapota.-válaszolta Edward.

Innentől kezdve senki nem szólt egy szót se. Amanda eközben elment kávéért. Alicék is kérdezték,hogy kérek-e valamit enni vagy inni. De én nemmel válaszoltam. Majd egy szőke hajú férfi jött ki a műtőből, és hozzánk lépett.

-Carlisle mi van Greggel?-kérdezte Edward az apjától.

-Te vagy Isabella? Dr. Carlisle Cullen.-mutatkozott be.

-Csak Bella. De kérem árulja már el,hogy mi van Greggel?-kértem.

-Elég sok vért vesztett, amit próbáltunk vér átömlesztéssel pótolni.De az állapota így is válságos.

-Ezek szerint azt akarja mondani,hogy meghal?-kérdeztem.

-Nem tudjuk.Sajnálom.

-Bemehetek hozzá?-kérdeztem könnyezve.

-Most át szállítjuk az intenzív osztályra, és ott majd bemehetsz hozzá.

-Köszönöm-mondtam.

-Edward, beszélni szeretnék veled egy pá percre.

-Oké. Mindjárt visszajövök.-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra, majd Carlise után ment.

Alice jött oda hozzám és zárt a karjaiba. Edward nem volt olyan sokáig,mert hamar visszaért, és újra a karjaiba zárt.

-Köszönöm.-súgtam a fülébe.

-Mit?-kérdezte.

-Azt hogy, itt vagy velem.

-Nincs mit meg köszönnöd.-mondta majd egy apró puszit nyomot a számra. 

Carlisle is visszatért, aki a műtőbe ment, majd Greget tolták ki az ajtón. Edward felállított és arra mentünk amerre Greget tolták.

-Bella, most bemetsz hozzá egy kis időre.-mondta Carlisle.

Elengedtem Edward kezét és bementem Greghez. Leültem a székre ami az ágya mellett volt, és megfogtam a kezét.

-Sajnálom. Sajnálom,hogy így viselkedtem veled. Az én hibám. Ha nem kiabálok veled,akkor nem történt volna ez az egész baleset. Kérlek Greg, bocsáss meg. Bocsáss meg!

Zokogva borultam a mellkasára. Ügyelve a kötésre ami a hasát borította.

-Kérlek, ne hagy magamra! Megígérted, hogy te sose hagysz el! Azt mondtad, hogy együtt leszünk mindig. -majd meg szorította a kezemet.És fel nyitotta a szemeit.

-Greg?

-Be...Bell...Bella...-nyögte.

-Ne, ne beszélj!-mondtam neki.-Kérlek, bocsáss meg.

-Nem haragszom rád. Sose tudtam rád haragudni.-mondta.-Szeretlek!-majd a szemeit újra lecsukta.

-Én is szeretlek Greg! Ne hagyj el kérlek te is! Maradj velem.

-Mindig veled leszek. Sajnálom.Szeretlek kicsi Bellám!-mondta még utoljára.

-Ne kérlek, nem mehetsz el. Én is szeretlek. De Maradj velem.

Elengedte a kezem, majd a gép hangos csipogásba kezdett.

-Greg?!-Szóltam. -Greg, válaszolj!Ne halj meg! Nem hagyhatsz egyedül.-majd Carlisle és Edwardék jöttek be.Edward rögtön a karjaiba zárt.

-Meghalt.-mondta Carlisle. 

Csak ez az egyetlen szó hangzott vissza a fejemben. /Meghalt! Meghalt!/

-NEEEEEMMM!-üvöltöttem.Szinte Edward alig bírt lefogni.-Nem halhatott meg! Nem és nem! Hisz megígérte!

-Sajnálom Bella! Őszinte részvétem.-mondta.

-Ez nem történhetett meg. Edward kérlek mondd, hogy ez csak egy rossz álom.-kértem Edwardot.

-Sajnálom!-csak ennyit mondott és még jobban megölelt.

-Edward, kérlek vidd haza Bellát hozzánk, és adj be neki egy tabletta nyugtatót, hogy aludjon.

-Rendben.

Majd elindultunk a kijárat felé. Beültünk a kocsimba amit most Alice vezetett és Edwarddal meg hátul ültünk. Egy erdős útra kanyarodtunk ahol egy hatalmas ház állt. Edward kiszállt a kocsiból és az ölébe véve vitt be a nagy házba, fel a lépcsőn, be egy szobába, és lefektetett egy ágyra. Alice egy pohár vízzel és egy tabletta nyugtatót hozott utánunk fel.

-Bella, kérlek ezt vedd be.-kért Edward. 

Bevettem a gyógyszert, ittam rá egy korty vizet, és ledőltem a párnára. Edward betakart, és sétált az ajtó felé.

-Ne!-vissza fordította a fejét felém.-Kérlek maradj!-kértem. Vissza sétált hozzám és leült az ágy mellé. Majd két keze közé fogta az egyik kezemet.

-Shhh. Most pedig aludj.-mondta.

Majd könnyes szemekkel aludtam el......

                                                       Takáts Nikolas-Maradj velem