20. fejezet
A képesség, és a kiborulás
 |
| Bella új kocsija |
Ez idő alatt, amióta itt vagyok, anya naplója alapján sikerült megtanulnom, hogy hogyan kezeljem a vámpír és az angyal felem. Kevesebbet alszom,eszem és iszom. A hallásom, szaglásom és a látásom is kiélesedett.
Minap mikor az erdőben sétáltam összefutottam egy húszon éves férfival. Az arca szintén ugyanolyan fehér volt mint Edwardéknak. De a szeme vérvörös színben pompázott. Pont úgy mint annak a nőnek,akkor este.
-Nocsak, csak nem eltévedtél kislány?-kérdezte, és közelebb jött.
-Nem tévedtem el, és nem vagyok kislány!-mondtam hidegen.
-Hm...tetszel nekem. De sajnos napok óta nem ettem, így képtelen leszek megölni téged.-mondta.
-Mi van akkor,ha nem hagyom magam megöletni?-kérdeztem.
-A te kis emberi erőddel nem hiszem,hogy megtudnál állítani.
-Biztos vagy benne?-kérdeztem húzogatva az idegeit.
-Annyira,mint ahogy itt állok előtted!-felelte cinikusan.
-Ha már úgyis azt tervezed,hogy megölsz. Előtte lenne egy kérdésem.
-Rendben.
-Mi vagy te?-kérdeztem.
-Vámpír.-mikor ezt kijelentette,alig akartam elhinni. Vámpír!
-Szóval vámpír vagy?!-jelentettem ki.
-Igen szépségem. De nem fecsérelem tovább az időm rád, mert éhes vagyok.-mondta, majd megragadott a nyakamnál fogva.
Már épp a nyakamhoz hajolt mikor megláttam anyát. /*-Kicsim, használd a képességed!*/-mondta gondolatban.* Mi? Ez most komoly? Hallottam anya hangját a fejemben?* /*-Igen Bella, ez az egyik képességed. És beszélni is tudsz gondolatban,ha úgy akarod.*/ * De a gondolat olvasással nem tudom legyőzni.* /*Csak akarnod kell,hogy letudd győzni.És akkor sikerülni fog.*/ *Rendben.*
Leakarom győzni ezt a vámpírt! Leakarom győzni ezt a vámpírt!...ismételtem magamban.Mikor hirtelen távolabb repült a vámpír.
-Mi? Ezt hogy csináltad?-kérdezte,miközben ismét felém közeledett.
-Mit?-kérdeztem vissza.Mert én sem tudtam,hogy mi történt.
-Azt,hogy ellöktél magadtól. Mi vagy te?-kérdezte.
-Csak egy ember. Mint ahogy azt te is mondtad.-feleltem neki vissza.
/*Rendben kicsim, ügyes vagy. Most kerülj gyorsan a háta mögé és csavard ki a kezeit, és tépd le a fejét.*/-mondta, de én félbeszakítottam. * Mi az, hogy csavarjam ki a kezeit, és tépjem le a fejét? Ezt ugye nem mondtad komolyan?!*
/*De Bella.Komolyan mondtam.*/
*De hogyan, hisz ő sokkal erősebb mint én. Ez nem fog menni.*
/*Dehogy is nem Bella! Sokkal erősebb vagy mint gondolnád.*/
Majd úgy tettem ahogy anya mondta. Egy-kettőre ki is csavartam a kezeit és letéptem a fejét.
/*Jó Bella. Most az elméddel próbáld meg felgyújtani.*/
* Mi?*
/*Csak gondolj arra, hogy felakarod gyújtani, és akkor sikerülni fog.*/
Erősen gondoltam arra, hogy felgyújtsam a széttépett vámpírt, mikor hirtelen lángok csaptak fel a testén.Majd hamuvá vált.
/*Ügyes vagy kicsim. Tudtam,hogy sikerülni fog.Büszke vagyok rád.*/
*Köszönöm anya hogy segítettél! Szóval ez is egy képesség volt?*-kérdeztem.
/*Valami olyasmi./*-mondta, miközben leültünk egy sziklaszirtre.
*Hogy-hogy valami olyasmi?*
/* Azért, mert neked olyan két képességed van mint senki másnak. Van egy pajzsod, ami megvéd téged minden mentális és fizikai képességtől. És van egy olyan képességed is,amivel feltudod venni más vámpírok képességét, és azt használni is tudod. És ha valakit bevonsz a pajzsod alá, akkor annak az elméjét is úgy tudod, megvédeni más képességétől mint saját magad. De mivel te angyal is vagy részben, így az ő erejét is tudod majd ezentúl használni. Ugyan is, ha megölsz egy vámpírt annak a képessége a tied lesz. Ezért vagy te másabb mint bárki más.*/-mondta.
* Oké...értem. Akkor ennek a vámpírnak a tűz volt a képessége?*-kérdeztem.
/*Nem. Neki a nyomkövetés volt a képessége.Ami most már a tied.*/
*De én nem akarom ezt az egészet. Nem akarok se vámpír se angyal lenni. Nem akarok semmilyen képességet. Én csak normális akarok lenni.*-mondtam.És sírva szaladtam be a házba.
Miért velem történik meg mindez? - gondoltam magamban.Ha nem volnék, se angyal, se vámpír akkor talán boldog lehetnék Edwarddal. Vajon mit csinálhat most? Gondol-e még rám? Vagy már rég elfelejtett?!....
( Edward szemszög )
Mikor elolvastam a levelet, alig akartam elhinni,hogy Bella tényleg elment.
-Nem, ez nem lehet.Nem mehetett el!-mondtam kétségbe esve.
-Sajnálom fiam! De ez az ő döntése volt. Döntött. Ez ellen nem tehetünk semmit.-mondta Carlisle.
Nem tudtam mit mondani, így felrohantam abba a szobába ahol ő volt. Még mindig érezni lehetett a frézia illatát.Az ágyra ültem és a levelet szorongattam. Majd Alice jött be,aki hozzám bújt.
-Miért tette ezt velünk?-kérdezte zokogva Alice.
Nem mondtam semmit se mert nem tudtam. Alice még egy ideig velem maradt majd kiment a szobából.
Már hetek teltek el azóta, hogy elment. A többiek néha néha bejöttek hozzám, de mivel azóta nem szóltam egy szót sem, így már nem jönnek be.Kivéve Alicet és Esmet.
-Edward, gyere menjünk el vadászni.-kért Alice.
De én nem mozdultam. Vadászni sem voltam azóta mióta elment. Még a gondolataikra se figyeltem a többieknek.
-Ne csináld ezt! Nekem is nagyon hiányzik.Ahogy mindannyiunknak.De nem hagyhatod magad elveszni. Kérlek Edward!
Most sem szóltam semmit. Még mozdulni sem mozdultam. Mert nem akartam. Nem akartam semmit csinálni. Nem akartam semmi egyebet. Csak azt, hogy újra itt legyen, és a karjaimba zárhassam.
Mivel Alice nem látta értelmét, hogy tovább könyörögjön így kivonult a szobából.
-EDWARD ANTHONY MASEN CULLEN! Ebből most már elegem van! Nem csinálhatod ezt tovább Esmevel, Carlisleval és velünk se. Nekünk is szörnyen hiányzik Bella! De tovább kell lépnünk.-vágta ki a szoba ajtaját Rosalie kiabálva.
Mikor azt jelentette ki,hogy lépjek tovább mérgesen felhorkantam.
-Ne merd azt kérni tőlem,hogy lépjek tovább!-mondtam hangosan.
-Akkor csak annyit kérek,hogy ne zárkózz be, és törődj egy kicsit velünk is.-mondta már halkabban.Majd kisétált a szobából.
Én meg visszafordultam az ablak felé, és bámultam kifele a rengetegbe.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése