12. fejezet
Az a bizonyos Aston Martin kocsi II. rész
Mióta, megpillantottam Bellát egy perc se telik el avval, hogy ne gondolnék rá.
Életem eddigi 109. évében. Nem hittem volna, hogy valaki iránt így érezzek. Egy lány se keltette fel a figyelmemet. Lehet szó akár a vámpírnőkről, lehet szó akár emberi nőkről.
A Denali-klánnál igaz ott van Tanya, aki mindig is többet szeretett volna tőlem, mint ami van. Egyszerűen nem tudok máshogyan tekinteni rá, csak egy jó barátként. Az eleinte még elég sokszor próbálkozott, de mivel látta, hogy nem adom be a derekam, így feladta a próbálkozásait velem kapcsolatban. Ugyan ez vonatkozott más vámpírnőkre.
Az emberi nők, ők meg mindig is gyönyörűknek tartottak minket.Mivel ez a vámpírisággal jár.
De Bella, ő más. Különösebb, ő a legszebb nő a számomra. A hosszú vöröses-barna haja, ahogy hullámokban esnek a vállára, és azok a csokoládé barna szemek, szinte rabul ejtettek. De, valami folytán, nem tudjuk miért, nem hallom a gondolatait, ahogy Alice se mindig lássa a jövőjét, és még Jasper sem mindig érzi az érzelmeit. Carlisle szerint ez különös. Mivel még ilyennel nem találkozott. Hiába kutakodik, de eddig még mind hiába...
-Edward! Gyere már, mert még a végén elkésünk!
-Igen, öcsi! Még a végén elkésünk!-röhögött Emmett.
-Na, te meg meg ne szólalj Emmett Cullen. Veled még számolok később.
-Hogy? Egy megérett a megy, Kettő csipke bokor vessző ...AÚ!!!...Cica! Ezt most miért? Nem azt mondtad, hogy majd számolunk?!
-Emmett, arra számíthatsz, hogy a mai éjszakát a kanapén töltöd majd!
-Remek, most engesztelhetem ki megint.
-Mint ha nem mindennap ezt csinálnátok?-nevettem lefele jövet a lépcsőn.
-Rendben srácok indulás. Én és Rose a BMW-vel, tik meg fiúk Edward kocsijával mentek.Indulás!
-Igenis törzsőrmester asszonyság!
-Em, ha lehetséges ne gúnyolódj a feleségemen!
-De most miért? Hisz úgy viselkedik, mint ha a katonaságnál lennénk.
Majd mi fiúk beszálltunk a kocsimba, míg a lányok Rose kocsijába. Rosalie ment elől, én meg követtem őt az iskolába. Leparkoltunk, és vártuk amíg becsengetnek. Én, ma is mint az utóbbi párnapban csak is egy valakit vártam. Bellát. Alice valamit nem árul el.Valamit látott, amit nem akar nekem elárulni.
-Edward, türelem Rózsát terem!
-Mi van? Milyen rózsáról van itt szó?
-Semmi közöd hozzá Emmett!-vágtuk rá egyszerre Alice-el.
-Mért mindig engem hagytok ki a jóból. Ez nem igazságos.-durcáskodott mint egy kisgyerek.
-Emmett te sosem javulsz.-ütögette meg a hátát Jas.
A figyelmemet egyből rákaptam a fekete Ferrarira Azaz Bella kocsijára. Ahogy kiszállt a kocsijából, felénk tekintett. Én is ráemeltem a tekintetemet, de nem tudtam leolvasni az arcáról. Vagy tényleg nagyon jó színész, vagy tényleg haragszik rám/ránk valamiért. Csak azt nem tudom, hogy miért. Hiszen mikor aznap reggel találkoztunk még normálisan beszélgettünk.De aztán később meg már kiabált velem.
Akkor ott azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet...Nem hittem volna, hogy pont ő fog majd elküldeni magától. Hiszen, mit is várhattam volna...Hogy majd idejön és azt mondja, /sajnálom,hogy úgy kiabáltam veled/...vagy valami hasonlót.De nem...Egyik se történt meg.
Teljesen érzelem mentes arccal ment tovább az épület felé.
-Sajnálom Edward!-mondta Jasper.
-Mit sajnálsz? Azt, hogy én egy barom vagyok. Hogy pont az, aki fontos a számomra pont nem érdeklem azt?-szintem már kiabáltam Jasperrel.
-Avval, hogy önsanyargatásba kezdesz nem lesz jobb.-mondta őszintén Rosalie.
-Igaza van Rosalie-nak. Nem menekülhetsz mindig az önsanyargatásba.-mondta Alice is.
-Akkor mit tegyek? Ha, egyáltalán nem is beszél velem, és folton elkerül? Ha?!-azon gondolkoztam, hogy jobb lesz, ha elmegyek Forksból.
-Meg ne merd tenni Edward Cullen! Különben nagyon nagy bajban leszel!-fenyegetőzött Alice.
-Akkor, mond mit tegyek?
-Rendben. Este 7-kor lesz egy kocsi verseny Seattle-ben.
-És?
-Bella is ott lesz.
-Mi?
-Igen, jól hallottad. Bella is ott lesz.
-De miért?
-Azért mert meghívták.
-Ki? Alice mond meg, hogy ki?
-Ha hagynád hogy elmondjam, és ha nem vágnál folyton közbe, akkor könnyebb lenne.
-Oké.Csak mond.
-Na szóval. Tegnap Bella elment kocsikázni Port Angeles felé. Ott bement a kávézóba enni. Ott megismerkedett egy Will nevű sráccal.-itt egyből felmorogtam.-nyugi...Bella és Will megismerkedtek.És ez a Will pedig megkérdezte Bellától, hogy nem -e lenne kedve elmenni egy kocsi versenyre.Ő pedig ebbe beleegyezett.De Bella elhívta a pincérnőt Lisát is. Akinek tetszik ez a Will, és neki is tetszik Lisa. Vagyis Bella azért hívta el Lisát is, mert össze szeretné őket hozni egymással. Ami sikerülni is fog neki.
Tehát, akkor Bella és Will között nincs semmi.
-Pontosan hol is lesz ez a verseny?
-Miért kérded öcsi? Csak netán te is ott akarsz lenni?
-De igen Emmett.
Becsöngettek. Alice miközben az épület felé vettük az irányt, elmondta, hogy hol is lesz a verseny. Egész nap nem láttam Bellát. Ami rosszul esett.
Hamarosan elérkezett az ebéd szünet. Aliccel és Jassal a folyóson futottam össze.
-Edward te most nem jössz velünk.
-Mert?
-Mert te most szépen haza mész. És elintézed ezeket itt estére.Később találkozunk. Sok sikert.Szia!-majd a kezembe adott egy papírt,hogy mit kell tennem.
A zsebembe raktam a papírt és mentem is ki a kocsimhoz. Haza hajtottam, Esme már otthon volt.
-Szia Esme!-pusziltam meg az arcát jó kedvűen.
-Szia! Mi ez a jó kedv? És hogy hogy ilyen hamar itthon vagy? A többiek?
-Alice utasított,hogy jöjjek haza, és intézzek el pár dolgot. Ők meg majd később jönnek.
-Értem. Esetleg tudok valamit segíteni?
-Nem, de azért köszi.
-Rendben. Belláról van valami hír?-kérdezte.
-Igen, ma jött a suliba.De nem történt semmi.-szomorodtam el egy pillanatra.
-Sajnálom. Hidd el, előbb utóbb minden jóra fog fordulni.
Majd felmentem a szobámba, és elővettem a papírt amit Alice adott. Mindent úgy csináltam ahogy Alice kérte. Mire feleszméltem, már a többiek meg is jöttek. Átöltöztem, és úgy gondoltam, hogy addig lemegyek a többiekhez.
-Na szeva öcsipók! Kár, hogy hamar leléceltél.
-Igen?
-Igen.
-Ugyan is Bellával beszélgettünk ma.-vigyorgott Emmett.-képzeld, azt is mondta, hogy én kitalálhatom, hogy mivel engeszteljen ki engem. Hát nem fantasztikus?
-Mi? Micsoda? Nem, nem fantasztikus.
-Edward állj már le. Em te meg ne húzd fel!-szólt Jas.
-Miután, te elmentél, bementünk a menzára. Ott ültünk mikor Bella bejött. A mi asztalunk felé nézett, de amint észre vette, hogy te nem vagy ott csalódott lett. Épp ment volna kifele, mikor én odaintettem,de nem igazán voltam benne biztos, hogy majd odajön. De odajött.-majd elmesélte, azt ami azután történt miután eljöttem.
-Akkor ezek szerint még van esélyem. Remek. Akkor indulok is.
-Minden rendben lesz. Láttam.-mosolygott húgom.
-Köszönöm.-avval puszit adtam az arcára, és mentem is ki a garázsba.
Levettem a fogasról az Aston Martin kocsimnak a kulcsát. És már indítottam is Seattle felé. Még kevesebb mint negyed órám van. Ennyi idő alatt simán odaérek. Amint odaértem. Láttam, hogy elég sokan vannak itt. Elég jó verdákkal. A szemeimmel egyből őt kerestem, és meg is találtam. Ő is pont erre figyelt. De szinte már úgy nézett felém, mintha tudná, hogy én vagyok. De ez nem lehetséges. Honnan tudná ő, hogy én vagyok az?!
Milyen gyönyörű most is. Mikor nem az?!Majd egy kopogást halottam a kocsim ablakán. Lehúztam.
-Csá! Versenyezni jöttél?
-Igen!
-A nevem Will.-/''Milyen klassz verdája van. Nekem is jó lenne egy ilyen. Lehet, Lisanak is jobban tetszene egy ilyen kocsi?''/-gondolkozott el.
Ezek szerint, igaza volt Alicnek.
-Helló. Edward.
-A nevezési díj 10.000 dollár.
Majd elővettem a pénztárcám és kivettem belőle egy 10.000.-st. És oda adtam neki.
-Rendben van. Mindjárt indul a verseny. Sok szerencsét!
-Kösz! Viszont!
/''Remélem, Edward fogja megnyerni.''/
Kedves gondolat volt tőle. Majd oda ment Belláékhoz.
Majd a beszélgetésükre hangolódtam Halottam amit az a Tom fogadást köt Bellával, hogy megnyerem-e a versenyt vagy sem. Örültem annak, hogy Bella mellettem fogadott. Az óra 7-et mutatott, tehát kezdődik a verseny.
-Mindenki üljön a kocsijába aki versenyzik.Akik nem versenyeznek azok álljanak a peronra.Onnan tudják figyelni a versenyt. A tét 100.000.Győzzön a jobbik!-mondta nekünk. A következő kérdést Bellának intézte.-Bella, indítod a versenyt?
-Persze.
Amint kimondta a rajtot. Minden kocsi elindult. Én voltam az aki utolsóként indult. Amint Bella mellé értem, láttam rajta, hogy azon gondolkozik ki lehetek?! Olyan aranyos, volt ahogy gondolkozó arca rám tekintet.
Már az utolsó kört jártuk. Én voltam az élen. Láttam amint az a Tom gyerek mérgében a kormányt ütögeti, hogy nem veszítheti el a fogadást Bellával szemben. Én meg elnevettem magam. De nem csak Tom dühöngött hanem a többi versenyző is. Már csak másodpercek voltak, hogy elérjem a célpontot.
10 másodperc
9 másodperc
8 ...
7...
6...
5....
4...
3...
2.....
És 1.....
Nyertem! Bella is megnyerte a fogadást. Akik a peronon voltak mind megtapsoltak. Lassan beértek a többiek is. Mindannyian kiszálltak a kocsijukból kivéve engem. Láttam amint Bella oda ment Tomhoz.
-Nyertem. Ide a 20.000-et!
-Tessék! Ezt nem hiszem el! Pont egy nővel szemben vesztettem fogadásból. Többet nem fogadok veled!
-Én, megmondtam, hogy annak nem most jön el az ideje. Ez van.
-Egy valamit nem értek-kezdett bele az egyik gyerek-mért nem jön ide az Aston Martin-nak a vezetője? Hisz ő nyert. Nem?
-De. Ő nyert.
Úgy döntöttem, jöjjön aminek jönnie kell. Remélem befog teljesülni Alice látomása. Majd nagy levegőt vettem, és kiszálltam a kocsimból.....
