7. fejezet
A látogató
Az idő most borús volt, pont olyan mint én. Reggelinek csak egy müzli szeletett fogtam, és beszálltam a kocsimba, és a suliba indultam.Mivel már csak 10 perc volt hátra az angolból, így úgy döntöttem,hogy kint maradok a kocsimban. Bekapcsolva hagytam a rádiót továbbra is és hallgattam. Közben figyeltem, a parkolót, hogy ma jöttek-e Alic-ék, vagy sem.
De észrevettem a piros BMW-t, és a Volvót. Ezek szerint ma jöttek. Ki tudja, tegnap mért nem voltak?! Egyszer csak azon kaptam magam, hogy sorba jöttek kifele a diákok a suliból. Ezek szerint kicsengettek.
Nem volt kedvem kiszállni a kocsiból, így megvártam míg becsengetnek. 15 perc múlva becsengettek, és mikor már üres volt a parkoló, kiszálltam a kocsiból, és indultam befele. A szekrényemhez lépve, beraktam a cuccom, és csak a bioszt vettem magamhoz. Majd elindultam az órára. Már mindenki bent volt a terembe.
Mr. Banner tanár úrral pont az ajtó előtt futottunk össze.
-Jó napot Mr. Banner.-köszöntem.
-Jó napot magának is.-majd előre engedett.Amit meg is köszöntem.
-Köszönöm.
A helyemre érve Edward avval a féloldalas mosolyával köszöntött.
-Szia. Azt hittem ma meg te nem jössz.
-Szia. hm...ja...elaludtam.
Mr. Banner el kezdte az órát, egész órán éreztem magamon Edward pillantását. De nem törődve vele, inkább rajzolgatni kezdtem.
Az óra végén kicsöngettek, össze szedtem a cuccom és már mentem is volna kifele, ha nem szédültem volna meg. Szerencsére egyedül csak Edward volt egyedül bent a teremben rajtam kívül. Megfogott.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Igen jól vagyok, köszönöm. Csak hirtelen álltam fel.-ami nem volt igaz.Mert ez valami más volt.
-Rendben, de biztos nincs semmi más?-észre vette, hogy nem mondtam igazat. De evvel nem foglalkozva vágtam azt a fejéhez amit nem egyáltalán nem akartam.
-Tényleg nincs semmi más. Felfogtad? Hagyj békén. És eressz el.-szinte már kiabáltam vele.
Majd elengedett.
-Köszönöm.
Ránéztem és láttam a szemeiben a szomorúságot, ami azért volt ahogy bántam vele. Kiszaladtam a kocsimhoz és nem törődve Alice és a testvérei értetlen arc kifejezésével beszálltam az autómba és ki tolattam rátapostam a gázra. Gyorsan hajtottam, de nem Forks felé, ha nem Seattle felé.
Haza nem akartam menni még. Így beültem a moziba megnéztem valami filmet, nem is tudom mi volt a címe.
Rá néztem az órámra negyed 3-at mutatott. Úgy döntöttem haza megyek.
Greg még nem volt itthon. Felmentem a szobámba és ismét bezárkóztam.
Azon törtem a fejem, hogy most mihez kezdjek. Nem tudtam, hogy hogyan tovább. A tegnapi reakciómmal sikerült megbántanom Greget. Ma meg biztosan Edwardot is. Akár mennyire is fáj, hogy így beszéltem ma vele. De nem barátkozhatok vele tovább. Mert ma sem voltam igazán önmagam. És kitudja, hogy ezek után mit teszek majd?!
Tudom, hogy ő és a testvérei is titkolnak valamit, amit nem osztanak meg másokkal. Ahogy én sem.
Majd kopogtatást hallottam az ajtómon.
-Bells, tudom hogy itthon vagy. Láttam a kocsidat a garázsban. Kérlek beszéljük meg.
Nem válaszoltam. Nem akartam.
-Ne csináld ezt.
Még mindig nem mondtam semmit.
-Nyisd ki az ajtót.-kérlelt.
De még most sem szóltam, és nem is nyitottam ki az ajtót. Greg amint észrevette,hogy nem válaszolok neki, és hogy nem nyitottam ki neki az ajtót elvonult. Én továbbra is azon tűnődtem, hogy mitévő legyek.Megcsörrent a telefonom. Megnéztem ki az, és a kijelzőn Edward neve volt. De nem vettem fel. Egész este a fotelomban ülve gondolkoztam. A telefon egy folytában csörgött. Hol Edward, hol Alice, hol Angel hívott. De egyikőjüknek sem vettem fel a telefont.
Nem akartam senkivel sem beszélni. Bárcsak itt lennének velem a szüleim. Egyszer csak egy világos fény jelent meg a szobámban. Ahol egy gyönyörű nő állt. A szám is tátva maradt amint fel ismertem.Anya volt. De ez hogy lehetséges.
-Anya?-kérdeztem.
-Igen kicsikém.Milyen gyönyörű lettél.
-Anya?!-még mindig alig akartam hinni a szememnek.-már megint csak képzelődsz Bella!
-Nem képzelődsz Bella! Tényleg itt vagyok.
-De, hogy?! Hogy lehet ez? Hisz te meghaltál. Nem értem.
-Az igaz hogy meghaltam.
-De akkor hogy-hogy mégis itt vagy?
-Amint tudod, hogy én angyal voltam mikor apáddal megismerkedtünk-mondta közben leült az ágyamra, én még mindig a fotelban gubbasztottam.-és még akkor is az voltam mikor teherbe estem veled. Miután te megszülettél, én le mondtam arról, hogy tovább is angyal legyek.Így emberré változtam. Teljes értékű emberré. De mikor megtámadott az a vámpír, meghaltam.De téged sajnos nem tudtalak attól megvédeni, hogy megharapjon. Én szintén angyal lettem, ahogy apád is. Te meg félig angyal és félig vámpír. De amint észre vetted magadon a változatosságot. És elolvastad a naplómat, arról hogy mi is történik veled.
Az, hogy agresszívabb vagy mint szoktál, az a vámpír éned. Két éned uralkodik feletted. Az angyal, és a vámpír feled.Igaz, nem szabadott volna idejönnöm hozzád. Mert nem megengedett. De mivel nem tudtad, hogy mi tévő légy, ezért velem kivételt tettek.
-De, hát akkor ez most már mindig így lesz, hogy hol a vámpír felem, hol az angyal felem fog a felszínre törni?
-Ha, megtanulod önmagad fegyelmezni akkor nem lesz semmi baj.Csak ez még új neked. De hidd el, hamar tudod majd kezelni ezt az egészet.
-És nekem nem kellene valami képességnek lennie? Vagy ez nem mindenkinek adatik meg?
-Aj, már így túl sokat mondtam el neked. De neked is van. Neked van a legerősebb képességed.Az, hogy mi a képességed azt nem mondhatom el. Hamarosan rá fogsz jönni.
-Értem. Annyira hiányoztál anya.-felálltam, majd megöleltem.
-Te is nekünk kincsem. De tudd, mi mindig is melletted voltunk, és melletted is leszünk.-ő is vissza ölelt.
Egy ideje már így álltunk ölelkezve.
-Meddig maradsz?
-Már csak pár percig maradhatok sajnos.
-Nem akarom,hogy megint elmenj. Nem lehetne, hogy itt maradj?
-Sajnálom édesem. Akár mennyire szeretnék, de nem lehet.
-Szeretlek anya.-puszit nyomtam az arcára.
-Én is szeretlek Bella.-ő is ugyanúgy tett.
-Most már muszáj mennem.
-Értem.
-És Bella, hamarosan minden más lesz. Ne engedd, hogy az ami idáig szép volt elvesszen. Cselekedj addig amíg lehet.! Szeretlek!
-Én is szeretlek anya, téged is meg apát is. De mit értesz azon, hogy cselekedjek addig amíg lehet?
-Idővel, minden kiderül. Vigyázz magadra!
Majd eltűnt a fényben. És minden úgy volt ahogy volt az előtt mielőtt anya itt volt.
-Anya!Anya!
De válasz már nem jött. Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Aztán pedig lefeküdtem, és mosollyal az arcomon aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése