10. fejezet
Lisa-nál
-Szia! Hát te?-kérdezte csodálkozva.
-Szia.Jöttem Lisahoz. Te?
-Én, csak egy forró csokit jöttem inni.De már megyek is.
-Oké..Majd holnap találkozunk.
- Szia.
-Szia.-köszöntem el én is.
Láttam, amint Lisa épp egy poharakkal teli tálcával ment vissza a pulthoz.
-Szia Lisa!-köszöntem rá.Amitől meg is ijedt.
-A szívbajt hozod rám, Bella! Szia!
-Bocsi, nem akartam.
-Jó.. már 5 óra van?
-Nem, még csak 4 óra. Csak unatkoztam otthon, és úgy gondoltam hamarabb jövök.
-Aha, értem..Esetleg kérsz valamit inni, vagy enni?
-Egy alma levet kérnék.
-Máris adom.
Kitöltötte az italomat, és elém rakta.
-Köszi.
-Egészségedre!
-És, Willel mióta ismeritek egymást?-kérdeztem, hogy teljen is addig az idő.
-Már vagy 5 éve. De miért kérded?
-Csak azért, mert tegnap észre vettem, hogy tik már egy jó ideje ismeritek egymást. És ahogy azt is észre vettem, hogy neked tetszik.
-Mi?De hogy is...
-Na, ne csináld már te is ezt...Látom rajtad.
-Tényleg tetszik...De nem hinném, hogy én is tetszenék neki.-mondta szomorúan.
-Már mért ne tetszenél neki?
-Azért, mert én egy pincérnő vagyok itt ebben a kávézóban, és nem pedig egy gazdag pláza cica.
-Ajj te! Nem az a lényeg, hogy gazdag vagy-e vagy sem. Ha nem az, hogy te ki vagy, és hogy milyen vagy.
-De akkor sem...
-Figyelj! Igaz, hogy nem ismerem Willt, de, azt tudom, hogy őt egyáltalán nem érdekli az, hogy gazdag-e a csaj vagy nem. Meg, szerintem te is tetszel neki.
-Ezt, honnan veszed? Vagy netán mondta neked?
-Nem mondta. De amikor megkérdeztem tőled tegnap, hogy nem -e lenne kedved eljönni a versenyt megnézni.Akkor Will nagyon furcsán nézett rád. De nem úgy, hogy na minek hívtalak meg, hanem úgy nézett rád, mint akinek igenis tetszel.Szóval arra akarok kilyukadni, hogy ő is ugyanúgy érez irántad mint te. Csak még önmagának sem merte még be vallani.
-De, tegnap mégis te hozzád ment oda.
-Igen, de egyáltalán nem úgy viselkedett mint aki felakart volna szedni, hanem mint aki csak ismerkedni szeretne.Hidd el én is azt hittem hogy felakar szedni, de amint megtudtam nagy kő esett le a szívemről.
-És, akkor én most mit csináljak?
-Tudod mit...Amint végeztél elmegyünk hozzátok és átöltözöl valami igazán csinos ruciba. na mit szólsz?
-Rendben.
-Lisa!-kiabált egy mély hang.
-Bocsi, csak a főnököm.
-Menj csak.
Avval el is ment arra amerre a főnöke ment. Majd egy jó 10 perc múlva vissza is tért, de a munkaruhája már nem volt rajta.
-Azt mondta, mivel ma hamarabb jöttem be dolgozni, így fél órával hamarabb haza mehetek.
-Akkor meg mire várunk még. Induljon és készüljünk el.
Beszálltunk a kocsimba, és indítottam arra amerre Lisa mutatta. A házuk igazán, jó kis otthonosnak nézett ki. Emeletes.Kertes udvarral.Nagyon tetszett a ház kívülről is, de belül is nagyon szép volt.
-Megjöttem.-Kiabálta Lisa, mikor bementünk a házba.
Majd a konyha felé indult, én meg követtem őt.
-Szia anya! Had mutassam be neked a barátnőmet Bellát.
-Jó napot Mrs. Tonks. Isabella Swan.
-Szervusz Bella! Megkínálhatlak- e esetleg egy kis sütivel, inni valóval.-kérdezte kedvesen.
-Nem kérek, köszönöm szépen.
-Gyere, menjünk fel a szobámba.-mondta Lisa.
Felmentünk a lépcsőn, és pont a lépcső mellett volt az ő szobája.Bementünk.
 |
| Lisa szobája |
-Ez itt az én kis birodalmam.
-Szép szoba,
-Köszönöm.-majd kitárta a gardróbját.
-Itt vannak a ruháim.
 |
| Lisa ruhája |
Egy virágos mintás toppot, egy barna garbót, egy fekete csőszárú farmert, és egy fekete csizmát választottam neki.
-Tessék. Ezt vedd fel.
-Oké...
Amíg bent volt a fürdőszobában addig én jobban körülnéztem a szobájában. Az egyik kis szekrényén észre vettem egy pár képet.Amin ő volt és a családja. Milyen boldognak tűnnek!
-Na? Milyen?
-Nagyon jól nézel ki. A hajadat hagyd leengedve.
Majd elrakta a tárcáját és a telefonját.
-Mehetünk.-mondta.
Amikor leértünk, szólt az anyukájának hogy elmentünk.
-Anya, elmentünk Bellával. Nem soká jövök,
-Rendben kicsim. Vigyáz magadra!-puszilta meg az anyukája Lisát.
-Igen is anya.
-Viszlát Mrs.Tonks!
-Hívj csak nyugodtan Julienak. És tegezz is, ha kérhetlek.
-Akkor viszlát Julie!
-Kedves az anyukád.-mondtam Lisának amint a kocsimhoz sétáltunk.
-Köszönöm. Igen az...Néha túlságosan is.-mondta mosolyogva.
Avval elindultak arra amerre Will írta.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése