5. fejezet
A vacsora meghívás, és egy kis bonyodalom
Greg ma nem ment be dolgozni,mivel lent volt a konyhában.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is.Mi a mai programod?-kérdezte, amint meglátta,hogy teljes hadi díszbe vágtam magam.
-Úgy, gondoltam, hogy teszek egy kis, város látogatást Forks-ban és Port Angelesben-mondtam majd készítettem magamnak egy pirítóst és friss alma levet töltöttem magamnak.
-S, tudod merre kell menni?
-Majd csak tán, odatalálok. Tudod, én mindent hamar megtalálok.
-Ja, hát hogy is felejthettem el?! Jól van, de aztán vigyázz nehogy elkapjanak gyors hajtásért!-vigyorgott.
-Haha, valaki ma nagyon vicces kedvében van.
-Van elég pénzed?
-Greg! Persze,hogy van. Hisz szoktam én költeni sokat?
-Nem, dehogy is. Csak kérdeztem.
-Jól, van. De én most léptem. Majd jövök valamikor.
-Oké.De ne olyan sokáig legyél távol.
-Értettem.Szia!
-Szia!
Az autómhoz sétáltam és beültem.Az időjárás nagyon borús volt. De nem bántam. Majd a gázra tapostam és hajtottam Forks útmentén. De itt nem találtam semmi érdekeset így átmentem Port Angeles-be.
A rádióban egy pörgős szám ment, ami még jobban feldobta a hangulatomat. Majd egy fél órás vezetés után pillantottam meg a Port Angeles táblát. Vissza vettem a tempóból és szép lassan mentem tovább. Nem sokkal később találtam egy szabad parkolóhelyet és leparkoltam. Kiszálltam, kivettem a táskámat, becsuktam a kocsimat és szép lassan sétálva elindultam. Bedugtam a zenét a fülembe, éppen a Linkin Park-tól a Leave Out All The Rest szám ment amit nagyon is imádtam.Így ezt a zenét hallva indultam el, Port Angeles város utcáin.
Minden egyes kirakatott alaposan megnéztem. Végül a nagy plázába tértem be. Egyedül sétáltam, míg mások a barátaikkal vagy családtagjaival voltak. Irigyeltem azokat akik, a szüleikkel, testvéreikkel, vagy épp a barátaikkal. Lehet mégiscsak el kellett volna Alice ajánlatát a mai napra.
Először betértem egy ékszeres boltba. Gyönyörű szép volt az összes árujuk. Végül egy pillangós karkötő mellett döntöttem. Megvásároltam és tovább indultam. A füleimben pont egy szép lassú szám ment, amit nagyon szerettem.Tovább sétáltam. A többi üzlet nem nagyon vonzott, így távoztam plázából. Nem sokkal később bementem egy ruha boltba. Fantasztikus ruhák voltak. Majd egy óra próbálgatás és válogatás után távoztam egy sállal, sapkával, három különböző színű garbóval, egy szoknyával és két farmer nadrággal. Mikor megláttam a számla végét, nagyon meglepődtem, ugyanis ez a bevásárlásom csak ötven dolláromba került. Mielőtt távoztam volna megláttam, hogy majdnem mindegyik ruhára 40-50% akció járt.
A kezem tele volt szatyrokkal, ugyanis az eladó csajszi minden egyes ruhát külön szatyorba rakta. Visszasétáltam a kocsimhoz és bepakoltam a csomagtartóba.Majd úgy döntöttem,hogy keresek egy könyves boltot, hisz nagyon szeretek olvasni.Egy sarki bolt kirakatát figyeltem, miközben sétáltam. Nagyon lekötöttek a könyvek, amik a kirakatban voltak. Épp befordultam a sarkon, hogy tovább nézzem a kínálatot, mikor beleütköztem valakibe.
- Elnézést, nem figyeltem eléggé - kértem bocsánatot és felnéztem az illetőre.
A lélegzetem is elállt.
-Szia Bella-köszönt egy férfi hang.
- Szia Edward - köszöntem én is illedelmesen.
- Hogy vagy?
- Köszönöm jól.
- Mi jót csinálsz itt, ha szabad tudnom? - kérdezte mosolyogva.
- Vásárolni voltam - mosolyodtam el én is.
-Nem úgy volt,hogy családi programod lesz?
-Családi programnak nem igazán nevezhető lenne, mivel a nagybátyámon kívül nincs más élő rokonom-mondtam,majd elfordítottam a fejem, nehogy elsírjam magam.
-Sajnálom.Ne haragudj.
-Nem, nincs semmi baj. De erről nem igazán szeretnék beszélni.igazából azért mondtam azt Alicnek, mert én nem igazán vagyok az a barátkozós típus. És amúgy is egyedül akartam lenni.
-Óh, elnézést, akkor nem is zavarlak tovább-mondta, egy kicsit szomorkásan.
-Áh, már ugyan mindegy, nem zavarsz. Mivel beláttam,hogy jobb lett volna ha a mai napra elfogadom Alice ajánlatát. De így elvoltam. És te mi járatban erre felé?
-Ajándékot kerestem egy barátomnak.-felelte egyszerűen.
Na most már tényleg nem stimmel itt valami a Cullen-ékkel. Ez a hirtelen egybeesés,hogy összefutottunk, meg hogy olyan furcsán viselkednek, nem nagyon tetszik nekem.
-S megtaláltad neki a megfelelőt?-kérdeztem, de volt valami sejtésem arról nem éppen ezért volt erre.
-Nem, sajnos nem.-mondta.
Áhá. tudtam én.
-De majd megkérem Alice-t,hogy majd ha vásárolni téved akkor majd keressen valami ajándék félét. - Meg hívhatlak esetleg vacsorázni?-kérdezte avval a féloldalas mosolyával.Ennek ellenállni kitudna?! Senki.Ahogy én se.
-Nem is tudom.-gondolkodtam el egy félpercre.-Igen.Köszönöm.
- Ugyan, én köszönöm, hogy egy ilyen gyönyörű hölgy elfogadja a meghívásomat.
Majd elindultam arra, amerre Edward mutatta. Két utcával lejjebb tértünk be egy hangulatos, ám csendes étterembe. Edward egy két személyes asztalt kért. A pincér odavezetett egy asztalhoz és mi helyet foglaltunk.
- Mit hozhatok Önöknek? - kérdezte egy másik pincér udvariasan.
-Bella?
-Én egy alma levet kérek szépen.
- Én is ugyanazt kérek- válaszolta Edward, miközben engem figyelt.
- Rendben, azonnal hozom.
Nem sokkal később visszatért a pincér az italunkkal.
- És neked sikerült valamit vásárolnod?-kérdezte Edward.
- Igen, vettem egy pár ruhát.
- Szeretsz vásárolni?
-Nem igazán.
- A két lány testvérem, Alice és Rosalie ők imádnak vásárolni. Egyszer elmentem Rosalival, borzalmas volt. Majdnem egy teljes napig voltunk oda, mire sikerült mindent megvennie, amit akart - mondta és vágott egy grimaszt, mire én elnevettem magamat.
A pincér zavart meg megint minket.
- Sikerült választaniuk?
Edward rám nézett.
- Én rántott sajtot kérek szépen, sült krumplival együtt - válaszoltam és Edwardra pillantottam.
-Ugyanazt.
Majd avval a pincér távozott is.
- Mesélj kicsit magadról! Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
Mért kell, folyton a szemembe nézni?! Ajj. Így nem igazán tudok épp szerűen gondolkodni.Ezelőtt sose fordult velem elő ilyen. Most meg mióta itt vagyok Forks-ban, és mióta megismerkedtem Edwarddal, azóta minden olyan más.
- Hát,szeretek kint lenni a természetben,zenét hallgatok, olvasok, és amikor csak tehetem kocsikat szerelek.
-Ejha. Ha ezt Rose megtudja, imádni fog.Mivel, ő is odavan a kocsikért.És játszol valamilyen hangszeren?
-Igen. Zongorán.De ne csak én meséljek, hanem te is ha már beszélgetünk - mondtam és kortyoltam egyet az üdítőmből.
Edward elnevette magát.
- Én is szeretek zenét hallgatni. Mindegyik stílust meghallgatom. Szabadidőmben zongorázok, olvasok vagy éppen a családommal töltöm az időmet.
- Régóta zongorázol?
- Gyerekkorom óta.
Megérkezett a pincér a vacsoránkkal.
-Hozhatok még esetleg még valamit?
- Nem, köszönöm - jött az egyen hangú válasz mind kettőnktől
De a pincér nem mozdult, hanem engem figyelt. Tetőtől talpig végig mért. Felnéztem rá, mire ő kaján mosolyra húzta a száját. Edwardra pillantottam és a lélegzetem is elállt. Szeme fekete volt és mérgesen nézett a mellettem álló férfira. A pincér észrevette végre magát és elhúzta a csíkot. Ijedten figyeltem Edwardot.
- Kimegyek a mosdóba - mondta és felállt az asztaltól, mire bármit is mondhattam volna.
Elsietett a mellék helység felé, majd bement. Ott ültem egyedül és a történteken gondolkoztam. Edward szemei egyik pillanatról a másikra sötétültek el. Érdekes látvány volt, de nem ijedtem meg. De mintha már lettem volna ehhez hasonló szemeket.
Nem. az nem lehet.Hogy ő is vámpír. Hisz neki nem vörös volt a szeme, hanem aranybarna. De mikor hirtelen a barnából feketére váltott a szeme.Olyan volt mint annak a vámpírnak. Nem, nem lehet. Lehet,hogy valami más. Mivel tudtomnak a vámpíroknak nem aranybarna a szeme. Akkor tuti nem vámpír. De akkor mi lehet?
Míg ezen gondolkodtam láttam, hogy Edward kilép a mosdóból és visszasétál az asztalunkhoz. Csendben leült.
- Jól vagy? - kérdeztem.
Rám emelte a szemét, ami megint attól a bizonyos arany színtől ragyogott. Láthatóan meglepte a reakcióm.
- Igen, köszönöm - mosolygott rám. - kifog hűlni a vacsorád és gondolom a nagybátyád is vár már otthon.Kérlek, bocsáss meg az előbbi incidens miatt.
- Ugyan semmi baj. Nem szeretem, ha így megbámulnak, főleg ha társaságban vagyok. Én tartozom köszönettel, hogy levakartad rólam a hapsit - kuncogtam, mire Edward nevetésben tört ki és együtt nevettünk.
Miután lenyugodtunk, neki álltam elfogyasztani a vacsorámat.
- Hol is tartottunk? - kérdezte Edward és újból beszélgetésbe bonyolódtunk.
Negyed óra múlva Edward jelzett, hogy szeretne fizetni. Egy pincérnő sietett hozzánk és közölte a végösszeget. Edward kiszámolta a pénzt és kifizette a vacsorát. Néhány perccel később távoztunk.
- Hát, köszönöm szépen ezt a vacsorát.
- Én köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat.
- Fantasztikusan éreztem magamat - mondtam és felnéztem az égre, ahol ezernyi csillag ragyogott.
- Én is.
- Jönnek érted vagy kocsival vagy? - kérdeztem, mikor a kocsimhoz értünk.
- Gyalog vagyok, mert a többiek csak kidobtak.
- Forks egy kicsit messze lenne gyalog. Elvigyelek egy ideig?
- Nem kell köszi. Hazajutok én innen valahogy.
- Na, gyere ülj be! Elviszlek, hisz egy városban lakunk és még ismerjük is egymást, akkor meg minek gyalogolnál?
- Nem baj?
- Ugyan, hogy lenne az? Gyere ülj be!
Mindketten beültünk, bekötöttem magamat és indultunk is. A rádióban halkan szólt a zene.
- Merre is laksz tulajdonképpen?
- A városon kívül, bent az erdőben.
- Biztos szép hely lehet akkor.
- Igen az.
Egy idáig csendben ültünk, míg el nem értük Forks határát.
- Nos merre menjek?
- Most jut eszembe mondta apám, hogy ugorjak be a kórházba. Netán eltudnál vinni odáig?
-Persze.
Leparkoltam a kórház előtt. Edward rám nézett és elmosolyodott.
- Köszönöm a fuvart. Akkor hétfőn találkozunk. További szép estét. Szia - köszönt és kiszállt a kocsiból.
- Nincs mit. Neked is. Szia.
Miután Edward kiszállt, tovább indultam haza. Meglepődve láttam, hogy még nyolc óra sincs. Beálltam az udvarra, kiszálltam és kivettem a csomagjaimat. Láttam, hogy lent a nappaliban ég a villany. Miután beléptem Greg azonnal kikérdezett hogy mi történt, én persze mindent elmeséltem neki. A mesélés után felment a szobámba és ledobtam magamat az ágyra. Az agyamban folyton a ma történtek eseményei játszódtak le. Még zuhanyzás közben is ezen járt az agyam.
Majd befeküdtem az ágyba, és a az étteremben történteken gondolkozva elnyomott az álom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése