Megismerni és beleszeretni

4.      fejezet

A röplabdameccs

Mikor hazaértem, felmentem a szobámba, megcsináltam a házimat.Majd le mentem a konyhába valami vacsorát készíteni.

Ami: Paradicsomszószos – húsgombócos spagetti lett.

Mire kész lett. Addigra megjött Greg is.

-Hmm. Micsoda finom illatok.Szia Bells.-szagolt bele a levegőbe.

-Szia.Spagetti paradicsomszószos húsgombóccal, a mai vacsora.

-Jól hangzik.Megyek kezet mosni addig amíg tálalsz.

Majd tálaltam, és nekiálltunk vacsorázni. 

-Mi volt ma a suliban?-kérdezte.

-Semmi különös. Ma megismerkedtem Alice bátyjával Edwarddal. Ugyan is együtt van bioszunk és egymás mellett ülünk.Igaz jó fej.

-Óh...Remek.Ennek igazán örülök Bells, hogy próbálsz kifele nyílni. Hidd el, jobb az, ha van az embernek barátai.-Szónokolt ismét.Komolyan, nem unja még?!

-Jól van, jól van. Csak ne kezd megint elölről. Rendben?-kérdeztem egy kicsit rosszallóan.

-Oké. Csak aggódom érted.

-Értem, de nem kell, megyek lefeküdni.Hosszú volt ez a mai nap.Ahogy látom neked is.Jó éjt Greg.

-Rendben drágám. Igen hosszú volt ez a mai nap mindkettőnknek.Jó éjt.-puszilt meg.

Majd miután elmosogattam.Felmentem a szobámba, majd lefürödtem és belefeküdtem a jó puha ágyamba, ahol elnyomott az álom.Szerda reggel kis híján elaludtam. Néhány perccel fél nyolc előtt ébredtem fel. 

Rohanva siettem a fürdőbe, majd vettem fel valami ruhát. Összedobáltam a tancuccaimat a táskámba. Lerohantam a földszintre, felvettem a cipőmet és már kint is voltam a házból. Bepattantam a Ferrariba és indítottam is.Most is olyan gyorsan hajtottam mint szoktam.Igaz máskor nem volt rá szükség, de most igen.

A suli parkolója már majdnem üres volt, mindenki az órájára igyekezett. Kiszálltam a kocsiból, bezártam és gyors léptekkel indultam el az iskola épülete felé. Ránéztem az órámra. Nyolc óra lesz öt perc múlva. A szekrényemhez rohantam, kinyitottam azt, bevágtam a kabátomat és kivettem a biológia cuccaimat, ugyanis az első órám rögtön az volt. Becsuktam az ajtót és sietős léptekkel indultam el a terem felé. Sajnos mielőtt még beérhettem volna, becsöngettek. A tanár már bent volt és már az órát kezdte volna el, de én pont beléptem.

-Elnézést a késésért, többet nem fordul elő-motyogtam a tanárnak.

-Semmi baj Miss Swan, legközelebb induljon el előbb-felelte mosolyogva a tanár.

- Értettem - motyogtam.

- Foglaljon helyet.

A székemhez siettem, kihúztam és azonnal helyet foglaltam.

-Azt hittem már nem jössz.-Szólt egy kedves hang.

-Hinni a templomba kell-feleltem vissza.

Majd ráemeltem a tekintetem és elnevettem magam, és ő is velem együtt nevetett a válaszomon.

-Szia.-köszönt először.

-Szia.-köszöntem én is.

Majd ráemeltem a tekintetem, és észre vettem,hogy ő is így tesz.Az arcát fürkésztem, 

ami vidámságot és szeretet sugárzott. Még most is elbűvölt bőre kréta fehérsége. Olyan furcsa volt, de egyben babonázó is. Végül erőt vettem magamon és elfordítottam a tekintetemet róla.

Mikor kicsöngettek, azonnal felpattantam és kisiettem az osztályból. A szekrényemből kivettem a történelem cuccaimat és elindultam a tanterem felé. Helyet foglaltam a középső padsorban. Nem sokkal később Alice is betoppant és helyet foglalt mellettem.

-Szia Bella!-köszönt mosolyogva-Mizújs?

-Szia.Semmi különös.Csend és unalom. Nálad?

- Nálam se. Figyelj Bella, nincs kedved a hétvégén eljönni velem vásárolni? - kérdezte.

- Kedves vagy, hogy megkérdezted, de sajnos nem érek rá, mert családi programunk van - mondtam.

- Ohh, értem. Sajnálom. Majd akkor máskor.

- Rendben. De akkor mindenfelé képen elmegyünk.

- Megígérem.

-Ígéred?

-Igen.

Meglepődve vettem észre, hogy Alice szeme is karamell színű. Furcsának találtam, hisz semmi rokoni szál nem kötötte össze Edwarddal. Milyen érdekes.

Gondolataimból a csengő zökkentett ki. A tanítás folytatódott tovább, ahogy az rendjén is van. Az utolsó órám testnevelés volt. Angelaval együtt sétáltunk be az öltözőbe. Átöltöztünk és becsöngetéskor bementünk a tornaterembe.

-Jó napot a nevem Isabella Swan, de a Bellát jobban szeretem.-köszöntem a tesitanárnak.

- Üdvözlöm hölgyem. Mr Klaps edző vagyok. Álljon be a többiekhez - mondta a tanár.

Meglepődtem, mikor megláttam az összes Cullent.

- Jól van, figyelem emberek. Szeretnék látni két csoportot. Az egyik tábor lesz a röplabdát kedvelők csoportja, a másik pedig a nem kedvelőéké. Gyerünk, lássam azt a két csapatot! - adta ki az utasítást az edző.

Beálltam a röpizők csapatába. Ekkor szúrtam ki Alicet is a testvéreivel együtt  akik ugyan ebben a csapatban voltak ahol én.

- Jól van. Akkor oszoljatok két csapatra - hallottam a következő utasítást.

-Bella-hallottam meg a nevemet.

A hang irányába fordultam. Megláttam Alicet, aki nekem integetett.

- Csatlakozol hozzánk? - kérdezte, miközben közelebb sétáltam hozzájuk.

Többen tágra nyílt szemekkel figyeltek, ahogy közelebb lépek a Cullenekhez.

- Szívesen, de csak ha nem baj.

- Mért lenne baj? -kérdezte mosolyogva.

- Hát nem tudom. Sziasztok - köszöntem

- Szia - köszöntek egyszerre.

- Hadd mutassam be a többieket - lépett mellém Alice. - Rosalie, Emmett, Jasper, Edwardot pedig már ismered - sorolta a neveket balról jobbra.

-Hello. Isabella Swan, de csak Bella.-köszöntem nekik is.

-Szia Bella-mondták kórusban.

Amin nevetnem kellett.De ők is velem együtt nevettek. Edwardra pillantottam, aki fél oldalas mosolyra húzta a száját. Visszamosolyogtam, majd beálltam előre.

- Sok szerencsét - hallottam meg Edward hangját és visszanéztem rá.

- Köszi, nektek is - válaszoltam, s az ellenfélre pillantottam.

Azonnal kiszúrtam hátul, középen a csajt. Látszott rajta, hogy tud röpizni. Figyelmem a labdára szegeződött. Az ellenfél dobta be a labdát. Gyorsan körbenéztem, hogy felmérjem, hogy ki hol áll. Mellettem Alice állt, mellette pedig Emmett. Mögöttem Edward, mellette Rosalie és Jasper állt. Mire visszafordultam a labda már a levegőben volt. Jasper fogadta, majd tovább passzolta Alicenek.

-Bella-kiáltotta valaki a nevem.

Majd Alice feladta nekem a labdát. A levegőbe ugortam és leütöttem a labdát az ellenfél oldalára, ahol már nem tudták vissza ütni.

Most Rosalie fogadta a labdát, majd nekem passzolta. Feladtam Alicenek, aki ügyesen leütötte. Az ellenfélnek még ideje sem volt felfogni, hogy mi történik, olyan gyorsan lement a játék. Forogtunk, most nálunk volt a nyitás. Emmett elkezdte pattogtatni a labdát, majd nyitott. Ámulva néztem végig a mozdulatait.

"- Milyen kecsesen mozognak" - gondoltam.

A másik csapat sikeresen fogadta, kijátszották a három érintést, majd lecsapták a labdát, de nem sült el, ahogy ők gondolták. Ugyanis még időben kapcsoltam, így becsúszással együtt sikeresen visszatudtam ütni. A másik csapat leblokkolt, így a labda a földön pattant.

- Segíthetek? - nyújtotta felém Edward a kezét.

- Igen, köszönöm - feleltem és megfogtam a kezét.

Meglepett, hogy milyen hideg a keze. Edward felhúzott.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Igen. Köszi a segítséget - mosolyodtam el.

- Rendben, nincs mit - felelte, azzal visszasétált a helyére.

Körbe néztem a teremben, ahol az összes lány és fiú engem bámult.De nem törődtem velük.Hadd bámuljanak. Azért van a szemük.Nem?!A játék folytatódott, míg ki nem csöngettek. Végül mi nyertünk és a másik csapat vesztesen lépett ki az ajtón.

- Hát, köszi a játékot. Nagyon élveztem. Majd még találkozunk - mondtam és szembe fordultam a csapat társaimmal és mindegyikőjük szemébe néztem.

- Ugyan, semmiség. Jó volt veled játszani - szólalt meg a szőke hajú lány mosolyogva.

- Köszi, sziasztok - köszöntem.

- Szia - köszönt egyszerre Alice és Edward.

Utoljára még végig néztem rajtuk. Azonnal kiszúrtam, hogy egyforma színű a szemük, talán Jaspernek sötétebb volt, mint a többieknek. Besétáltam az öltözőbe, ahol mindenki irigykedve vagy ámulva nézett rám. Még Angela is tágra nyílt szemekkel figyelt.

-Most meg mi van?-kérdeztem.

- Még kérdezed? Hát nem látod? A Cullenékkel társalogsz, mikor ők idáig senkit nem engedtek magukat közel. Olyan ijesztőek. Nem félsz tőlük?

-Ang nyugalom.Ugyan mért kéne félnem tőlük?Szívesen beszélgetnek és ismerkednek mással. S igenis nagyon kedvesek.

- Hűha, ennyire összebarátkoztál Alice-szel? - kérdezte, mikor már az ajtón léptünk ki.

-Igen, nagyon kedves, ahogy a többiek is - mondtam és megláttam Edwardot a falnak támaszkodva.

Rám emelte karamell színű szemeit és elmosolyodott. Visszamosolyogtam rá.

- Jól van, akkor majd holnap találkozunk - kapcsolt Ang azonnal. - Szia.

- Rendben. Szia.

Majd egy gyors pillantást vetett rá és elment.

- Szia - köszönt elsőnek.

- Szia.

- Gondoltam megvárlak és elkísérlek, persze ha nem zavarok.

- Ugyan, dehogy.

- Nagyon jól játszottál.

- Köszönöm.

- Régóta röplabdázol? - kérdezte, miközben a szekrényemhez sétáltunk.

-Öm, még soha nem röplabdáztam.

-Pedig nagyon úgy tűnt mintha, mindig is röplabdáztál volna.

-Biztos a génemben van. Azért te sem panaszkodhatsz, mert jól játszol te is. Sportolsz valami mást is?

- Baseballozni szoktam.

- Tényleg Alice említette is - jutott az eszembe. - Elnézést - mondtam és kinyitottam a szekrényemet, összeszedtem a cuccaimat, felvettem a kabátomat, majd tovább indultunk a kijárat felé.

Csendben sétáltunk végig a kocsimig. Éreztem, hogy mindenki minket figyel.

- Nos, akkor holnap találkozunk - mondta Edward és kinyitotta a kocsi ajtót udvariasan előttem.

- Köszönöm - feleltem és beültem a kocsimba.

- Szia - köszönt el és rám mosolygott.

Sarkon fordult és elindult. Becsuktam az ajtót . Indítottam, körbe néztem és megláttam, hogy Edward beül az ezüst színű Volvóba és indít. Elámultam, hogy milyen gyönyörű szép kocsija van. Biztos a szülei jól keresnek. Szép lassan leindultam, majd kikanyarodtam a főútra. Nem sokkal később az ezüst kocsi megelőzőt és villantott hármat a vészjelzővel, mire én felnevettem.Mire én meg dudáltam neki egy nagyot.Majd gyorsabb tempóra váltottam, és megelőztem a Volvót. Miután észre vettem hogy Edward igen nagyot nézett, eltűntem a szeme elől.

Otthon nevetve másztam ki a kocsiból.

- Megjöttem - kiáltottam, mikor beléptem.

- Szia kicsim. Milyen volt a mai napod?

- Jó volt, bár reggel majdnem elaludtam.

- Azért beértél a suliba időben? - aggodalmaskodott Greg

-Be, ne aggódj. Tudod, az én vezetési taktikámmal,nem ér szembe szállnia velem senkinek és semminek.

-Az biztos. Most megyek. Majd vacsinál találkozunk, mert még maradt a tegnapiból - válaszoltam és felsétáltam az emeletre.

Mivel nem volt sok házi feladatom, így lecke írás után felvettem valami kényelmesebb ruhát és kiültem az erkélyre.Az erkélyem az udvarra és az erdő felé nézett. Imádtam kint a szabadban tartózkodni. Sötétedett, mikor úgy döntöttem, hogy bemegyek. Ekkor pillantottam meg Őt. Nem hittem a szememnek, hogy Edward Cullen áll az egyik fa mellett és engem figyel.

Mire pislogtam kettőt, már nem volt ott. Azonnal beszaladtam a szobába, majd le a lépcsőn és ki az udvarra. Greg nagyon elfoglalt volt, így nem vett észre. Kint az erdőig sétáltam. Körbe néztem, szememmel a fiút kerestem.

- Te meghibbantál Bella - mondtam magamnak hangosan, majd visszasétáltam a házba.

Nem is sejtettem, hogy valaki titkon figyel engem fentről az ágak közül, majd nem sokkal később eltűnik a sötétben.A csütörtök és a péntek gyorsan eltelt. Túl voltam az első hetemen, ami őszintén szólva nagyon jól sikerült. Péntek este sokáig fent voltam zenét hallgattam, tévéztem és olvastam.

Másnap, szombaton kilenc óra körül ébredtem fel. Kimásztam az ágyból, majd nagyot nyújtózkodtam. Besétáltam a fürdőbe, és elindítottam a fürdő kádba a vizet.Majd levetkőztem és beszálltam a kádba.Fürdés után megszárítottam a hajamat.Egy szál törülközőben sétáltam át a gardrób. Elővettem egy fekete szoknyát egy kék pólóval és egy csizmával együtt. Felöltöztem. Felvettem a kedvenc ékszereimet, egy egyszerű, ám gyönyörű nyakláncot, két fülbevalót és a karláncot. Ezeket mindig magamon viseltem bárhova mentem. 

Elővettem egy táskát, amibe bele raktam az irataimat, a pénztárcámat, a telefonomat és az Iphodomat. Zenen nélkül sehova nem megyek. Mindig szól valami mellettem. Felkaptam a táskámat,a csizmámat és lesiettem a lépcsőn....