Megismerni és beleszeretni

9. fejezet

Újra az iskolában

Odaértem a suliba...
Már jó sokan az udvaron voltak.Amint leparkoltam, kikapcsoltam a rádiót, és kiszálltam..Észre vettem, Cullen-éket amint engem figyelnek. Elfordítottam a fejem, és mentem befele az épületbe. Mivel, matek volt az első órám, így a matek terem felé vettem az irányt.Bent a teremben még nem volt senki.Leültem a helyemre, a fülembe bedugtam a fülesemet.A diákok apránként özönlöttek befele a terembe. Angela is megjött.

-Szia!-köszönt.

-Szia!-köszöntem vissza.

-Tegnap előtt jó hamar eltűntél. Mi volt a baj?-kérdezte.

-Ja...Mintha nem tudnád?!-válaszoltam vissza egy kicsit mérgesen.

-Oookké.

-Bocs...csak az utóbbi időben, nem vagyok valami jó passzban...Ne haragudj.-kértem bocsánatot őszintén.

-Értem.Nincs semmi baj..

-Jó napot kívánok mindenkinek. Ma szabad foglalkozást adok mindenkinek.

Miután, szabad foglalkozást kaptunk. Angelaval elkezdtünk beszélgetni. Elmondta, hogy mi történt mikor nem voltam suliban. Elmondta, hogy Jessica azóta nem szólt be senkinek se, és hogy beragasztott orral jár. Amin elkezdtem nevetni. Jó nagyot üthettem, ha betört az orra. De hát ő kezdte az egészet. Elmondta, hogy másnap Jessen mindenki nevetett. Meg, hogy milyen vicceket mondta róla a többiek.

Alig tudtuk visszafojtani a nevetésünket. Nevetve léptünk ki az osztályteremből.Azt hiszem, jól tettem, hogy ma még is jöttem suliba. A következő órákon mindenki csak gratulált, hogy jól elbántam Jessicaval. Cullen-ékkel még nem futottam össze. Pedig, Edwardtól szerettem volna bocsánatot kérni az akkori viselkedésemért. A menzára menet, úgy döntöttem,hogyha bent lesz akkor elnézést fogok kérni tőle.

De mi lesz, ha elküld...Hogyha annyira megbántottam, hogy nem fog velem szóba állni?! Na lássuk a medvét!
Befele menet az ő asztaluk felé néztem. De ő nem volt ott, csak a testvérei. Csalódottan fordultam a büfé felé. Majd vissza Alice-ék felé. Aki bizonytalanul ugyan, de mégis intett, hogy menjek oda hozzájuk. De mivel, sem éhes nem voltam, és Edward sem volt ott, így nem volt kedvem odamenni. Viszont őt sem akartam megbántani, elindultam az asztalukhoz. 

-Sziasztok!-köszöntem mindannyiuknak.

-Hello!-köszöntek kórusban.

-Nem akarsz ideülni hozzánk?-kérdezte Alice.

-Ne haragudjatok. De most nincs étvágyam. És, amúgy is van még egy elintézetlen dolgom.

-Áh...Semmi baj...-mondta elszontyolodva.

-De majd legközelebb szívesen ebédelnék veletek.-mondtam mosolyogva.

-Rendben. 

-Hát hallod csajszi nem voltál semmi a múltkor. Jól elintézted Jessicat.-mondta Em vigyorogva.

-Egyet értek Emmettel-bólogatott  Jasper is.

-Végre valaki aki nem hagyta magát.Szép volt Bella.-mondta Rosalie mosolyogva. Ami igazán meglepett. De jól esett. Alice csak egyetértően mosolygott.

-Köszönöm. De úgy érzem ez semmiség volt.

-Nem baj az. De ha láttad volna milyen feje volt..-röhögtek mindannyian.Evvel engem is mosolygásra bírva.

-Gondolom.Na de ha most meg bocsátotok akkor én megyek.

-Nem, nem bocsátunk meg. Most haragudni fogok.-mondta Emmett sértődöttséget színlelve.

-Hm... majd megpróbállak kibékíteni.-nevettem.

-De én dönthetem el, hogy mivel?-kérdezte.

-Igen...De mért érzem én úgy hogy ezt megfogom bánni?!

-Mert, amit Em az eszébe vesz az sose jó.-válaszolta Jasper.

-Hé, nem is igaz!-tiltakozott Emmett.

-Akkor én megyek. Em, te meg ha eldöntötted, szólj. Sziasztok.

-Szia!

Majd kisétáltam a menzáról. Úgy, gondoltam hát ha Edward a kocsijánál lesz. De amint odaértem, csalódottan vettem észre, hogy tévedtem. Egyáltalán nem volt ott se ő, sem a kocsija. Majd elindultam az utolsó órámra ami biosz volt. Rossz volt most egyedül ülni itt ebben a padban. Valami fura érzés kavargott bennem. Amit nem tudtam hova tenni. Mr.Banner a mai órán feleltetett, de szerencsére nem engem. Nem is igazán figyeltem, hogy kit feleltetett, és hogy az hányasra felelt, ugyan is nem tudtam figyelni.
A gondolataim valahol nagyon messzire jártak. Egy bizonyos Edward Cullen felé jártak. Amint a csengő megszólalt mentem is ki a teremből, egyenesen a kocsim felé. Alicék épp a Rosalie kocsijához sétáltak.Oda mentem hozzájuk, hogy megkérdezzem Edward kilétét.

-Sziasztok! Edward?-kérdeztem.

-Ő neki akadt egy kis fontos dolga, ezért nem ment biológiára.-válaszolta Alice.

-Óh, értem...Köszi...akkor én megyek is...

-Bella várj! Ma esetleg nem lenne kedved eljönni vásárolni velem? Tudod megbeszéltük a múltkor?

-Igen, emlékszem...De a mai nap nem jó..ugyan is más programom lesz...De holnap ráérek..Ha esetleg úgy jó?!

-Akkor holnap...Már alig várom..-pattogott Alice, mint a gumilabda.

-Akkor holnap, sziasztok.-köszöntem el.

-Szia!

Avval beszálltam a kocsimba, és indítottam is haza.

A házhoz érve, lassítottam  és leparkoltam.Be érve a házba. Felmentem a szobámba, a táskámat leraktam. Holnapra nem kellett tanulnom.Így csak annyi volt a dolgom, hogy elrakjam a holnapi felszerelésemet. Amint evvel végeztem, kerestem egy valami ruha kombinációt estére.A választásom, egy feliratos fehér pólóra, egy koptatott farmer nadrágra, és egy converse cipőre esett. Majd, bementem a fürdőbe és átöltöztem. A hajamat csak kifésültem és egy copfba kötöttem. A szememet halványan kihúztam, és egy kis szájfényt kentem a számra. A telefonomat és a pénztárcámat a zsebembe csúsztattam, és leindultam a lépcsőn. Az óra még csak fél négyet mutatott. De én úgy döntöttem, hogy addig is elmegyek a kávézóba. Megfogtam a kocsikulcsomat, és a dzsekimet. Majd a kocsimba ültem. Úgy gondoltam, tankolok egyet mielőtt elindulnánk.

A tankolás gyorsan lezajlott, és már mentem is a kávézóba.....