Megismerni és beleszeretni

8. fejezet

Új barátok

Lisa és Will

Reggel mosolyogva keltem fel. Még az sem, érdekelt most igazán, hogy megint elkéstem a suliból. Odakint megint borús volt a levegő. Kiléptem az erkélyre és mélyet szippantottam a levegőből. A tegnapi eső illata érződött még a levegőben. Felnéztem az égre, ahol a felhők gyülekeztek megint esőre.. Egyet gondolva, úgy döntöttem, hogy ma kint fogom tölteni a szabadidőmet. Berohantam a fürdőszobába és megmosakodtam. Idő közben ránéztem az órára, ami delet mutatott. Gyorsan összeszedtem magamat. Felvettem egy szakadt farmert és egy szürke pólót és a tegnapi tornacsukám.. A hajamat egy copfba kötöttem, majd elindultam lefele.

Lehet, hogy ez Greg-nek nem fog tetszeni. De nem érdekelt. Ugyan is  meg kell tanulnom kordába tartanom a két énemet. Amit, igaz még nem tudom, hogy hogyan, de majd megoldom. Reggeliznem nem kellett, nem voltam éhes. Fel kapva a dzsekimet mentem is a garázsba. Beülve a kocsimba, bekapcsoltam a rádiót, és már indítottam is. Nemsokára felfedeztem néhány boltot. Leparkoltam és elindultam gyalog körbe nézni. 

Találtam pékséget, ruha-, ékszer- és élelmiszer boltot, de egyiknek sem volt olyan nagy választéka, mint a Port Angeles-i boltoknak. Így egy órás nézelődés után visszaültem a kocsimba. Tovább indultam. Elhaladtam a suli előtt.De, senki nem volt kint, mivel még tartottak az órák. 

Végül kiértem a városból. Csalódottan vettem tudomásul, hogy milyen kicsi ez a város. Meg akartam fordulni, mikor kiszúrtam egy földes utat a túloldalon. Bekanyarodtam az útra és szép lassan hajtottam, míg az út egy keskeny ösvényre nem váltott. Lehúzódtam az út szélére és kiszálltam. Becsuktam a kocsit és gyalog indultam tovább. Gyönyörű szép volt a táj. Szeretek sétálni és közben nézelődni. Az ágakon madarak csiripeltek. Épp egy fa mögül léptem ki, mikor megláttam a rétet. Körbe néztem, ahogy a fák körbe veszik. Azt, hiszem ez lesz az én kis titkos rejtekhelyem. Itt úgysem láthat meg senki. Bármit is csinálok, arról csak is én fogok majd tudni.

Anya azt mondta, hogy nekem is van egy képességem, nagyobb mint bárki másnak. Csak tudnám, hogy mi?! Aj, anya! Mért nem mondtad el, milyen képességem van?! Így, hogyan tudjam hogy mikor mit kell tennem, és hogyan?! Tehát nem maradt más választásom, minthogy próbálgatnom kell azokat az erőket, amit a naplóban olvastam. De mik is voltak benne? Nem tudom. De se baj. Holnap is lesz idő. Iskolába, úgy sem mehetek addig, amíg nem tudom korlátozni magam. Tudom nem helyes, de nem tehetek mást. Nem akarok senkit se veszélybe sodorni, azért ami vagyok. Bár normális gyerek lehetnék! 

De, nem. 

Még egy ideig, ott ültem azon a csodás réten, és úgy döntöttem kocsikázok egyet. A rádiót ismét bekapcsoltam, az ablakot lehúztam, és száguldottam. Imádtam ilyenkor gyorsan vezetni. Imádom a sebességet.

Majd, úgy gondoltam ideje lenne valamit ennem. Még ha nem is kívánta a szervezetem. Leparkoltam egy kávézó elé, és kiszálltam a kocsiból. Álltak kint egy páran, és utánam is fordultak. Beléptem a kávézóba, leültem egy üres boxba. Egy velem egy idős csaj volt itt a pincérnő aki, már jött is hozzám.

-Szia! Mit hozhatok?-kérdezte kedvesen Lisa.Mivel ez a név volt a névjegy kártyáján.

-Szia! Egy alma levet kérnék.-válaszoltam én is kedvesen.

-Rendeben. Máris hozom.

 Avval el is tűnt.Közben észre vettem, amint egy 20 éves korban járó felzselézett srác közelített felém. Igaz jól nézett ki. De nem volt az esetem. De akkor ki az esetem. Egyszerű erre a válasz, hát Edward. Azok a szép karamella színű szemek, és az a féloldalas mosoly.Na az a nem semmi. És akkor még a többi részéről nem is beszélve. Vajon most mit csinál? Nagyon megbántottam tegnap? Persze, hogy megbántottam. Én hülye. 

A srác, már itt is volt az asztalomnál.

-Szia! Szabad?-kérdezte bizonytalanul, hogy leülhet-e!

-Szia! Igen.-mért is ne?! Egy kis beszélgetés, talán nem fog megártani szegénykémnek. Addig biztos míg fel nem dühödök megint.

-A nevem Will. William Smith.-mutatkozott be kezét nyújtva felém.

-Bella.-megfogtam a kezét, és felszisszent.

-Áú.... Jó erőbe vagy!-vigyorgott.

-Bocsánat! Nem akartam ennyire megszorítani.-ó..de hogy nem!

-Semmi gond. Már nem is fáj.

-Oké.

Majd Lisa jött is vissza az alma levemmel.

-Parancsolj, egy alma lé. Sikerült már választanod valamit?

-Igen. Egy gombás raviolit.

-Rendben. Neked Will, mit hozhatok?

-Nekem, is ugyanazt Lis.

Áhá, szóval ezek ketten ismerik egymást. És ahogy elnézem, Lisanak mint ha tetszene Will.

-Tik ismeritek egymást?-kérdeztem.

-Igen. Egy utcába lakunk. 

-Aha. -csak ennyi volt a válaszom.

-Na és te hova valósi vagy? Mert, még nem láttalak erre felé.

-Nem rég költöztem ide Forksba. Ugyan is New York-ban laktam idáig. 

-Értem. És van barátod?

-Nem, nincs.

-És, ha nem veszed tolakodásnak, hogy-hogy nincs egy ilyen gyönyörű lánynak barátja?

-Öm... ez jó kérdés. Bár tudnám én is, hogy miért nincs. De az, hogy én gyönyörű lennék?! Nem hiszem.

-Pedig az vagy. Túl elfogult vagy.

-Lehet. De a barátnőd nem fog megharagudni, hogy esetleg velem társalogsz?

-Nem. Mivel nincs barátnőm.

-Óh...-csak ennyit nyögtem ki. 

Majd Lisa hozta is ki a vacsoránkat.

-Parancsoljatok.

-Köszönöm.-mondtam én.

-Én is köszönöm-mondta Will is mosolyogva.

Amint láttam Ez a mosoly Lisanak nagyon jól esett. Hm...valahogy össze kéne őket hoznom.Csak ki kell még találnom, hogy mit. Azt is észre vettem, hogy Willnek se közömbös Lisa. Ez idáig még jó is. De hogyan tovább.

-Mit szoktál csinálni a szabadidődben?

-Szeretek kint lenni a szabadban, olvasni, zenét hallgatni, zongorázni, és imádok kocsikat szerelni, és gyorsan száguldózni is.Te?

-Én is szeretek zenét hallgatni, a haverokkal lógni, na meg persze versenyezni.

-Versenyezel? Mármint kocsi versenyezni szoktál?

-Igen. Minden héten szoktam.

-Az jó lehet.

-Figyelj! Holnap este is lesz egy verseny. Eljöhetnél. Már ha csak van kedved.

-Persze, hogy van kedvem. 

-Lisa? Tudnál nekem hozni, egy cetlit meg egy tollat?-kérte Will Listől, aki már hozta is a kis cetlit és egy tollat.

-Tessék.-adta oda.

-Köszi.

-Parancsolj. Ide leírtam, hogy hova kell majd jönnöd.-magyarázta.Lisa már épp indult volna vissza a pulthoz, mikor eszembe jutott egy ötlet.

-Hé Lisa!-szóltam neki, mire értetlenül rám néztek Willel.

-Nincs kedved esetleg neked is eljönni a holnapi versenyt megnézni?-kérdeztem mosolyogva.

-Nem is tudom. Nem igazán szeretnék zavarni.-mondta egy kicsit szomorkásan.

-Engem nem zavarnál, én örülnék ha te is jönnél. Will?-fordultam Willhez.

-Ja, persze. Nyugodtan eljöhetnél, és egyáltalán nem zavarnál. Én is örülnék neki.-mondta Will is mosolyogva. Amint láttam, ez egy őszinte mosoly volt. 

-Oké. De mikor lenne ez az egész?

Mire válaszoltam volna, addigra már Will válaszolt is.

-Este 7-kor. Ráérsz akkor?

-Igen. Holnap csak 5-ig dolgozom.

-Az jó. Akkor majd én érted jövök 5-re, és akkor együtt mehetnénk.

-Jó. Akkor holnap 5-kor.

Majd elment az asztalunktól. Rá néztem Will-re aki még mindig a távozó Lisát nézte. 

-Na, mi van? Csak tán nem be jő neked is Lisa?-kérdeztem szemöldök húzogatva.

-Á...dehogyis. - mondta egy kicsit zavarban. Amitől elnevettem magam.

-Engem nem etetsz be evvel a dumával. Láttam, ahogy nézted. 

-Én, nem is.

-Aha...Na, jó. Én nekem most mennem kell. Akkor majd holnap este találkozunk. Szia!-köszöntem el, majd egy 2000-rest az asztalon hagytam. Oda köszöntem még egyet Lisának és már mentem is kifele.

Az autómtól nem messze állt egy pár srác, akik én hozzám szóltak, de nem foglalkoztam velük. Hanem beszálltam a kocsimba és haza felé hajtatottam.
Greg már itthon volt. Kiszálltam a kocsimból, és beléptem a házba.

-Szia!-köszönt Greg. 

De én nem köszöntem vissza, hanem egyenesen a szobámba mentem fel. Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, és mivel fáradt voltam hamar el is aludtam... 

Másnap 7-kor keltem, megmosakodtam.Előkerestem egy kék koptatott farmert, egy kék felsőt és egy kék converse cipőt. A hajamat csak kifésültem, és leengedve hagytam. Megfogtam a táskám, és lementem. Greg még itthon volt. Épp a káváját itta mikor leértem a lépcsőn.

-Jó reggelt.

Nem törődve vele, meg fogtam egy müzli szeletett, majd indultam is.

-Bella! Meddig akarod még ezt csinálni?-szólt utánam.

Nem fordultam meg, hanem menet közbe megfogtam a dzsekimet, és kimentem.

Beszálltam a kocsimba, és indítottam. Az ablakot ismét lehúztam, úgy száguldoztam az iskolába. Igen. Mégis bemegyek ma a suliba. Majd, nagyon néznek, hogy tegnap előtt csak úgy eltűntem a suliból, tegnap meg nem mentem, ma meg megyek......