6. fejezet
A menzai incidens
Ajj, hova tettem azt a naplót?! Megnéztem a szekrényem fiókjában, és ott volt./Az angyalok naplója/-Ez volt édesanyám naplója.Mikor megtaláltam, a régi házunkban el raktam.
Majd kinyitottam a naplót, és az első oldalon felismertem anya kézírását.Tovább lapoztam, ahol az angyal gyerekekről szólt.
-A fél vér gyerekeknél 17 éves korukban kezdődnek el az angyali fejlődések.Először is, a hajuk színe világosabb színű.A bőrük színe fehérebb, mint volt. Idővel,majd az emberi szokásaiknak vége szakad. És erejük is idővel kitudódik. Az erőkből pár példa:gondolat olvasás, időfagyasztás, tárgyak mozgatása, és van olyan aki varázsolni is tud bármit. Igaz, azon is tűnődtünk, hogy létezik-e olyan aki mindezek erőket birtokolja?! De,nem. Nem találkoztunk olyannal, aki mindezekkel termett volna,vagy épp született volna. Még rendes igazi angyaloknál sem.
Nem, ez nem lehet.Nem akarok angyal lenni, és vámpír sem lenni. Miért pont én velem történik ez?Ne talán még szárnyat is kapok? Vagy mi?!
Avval visszaraktam a naplót a fiókba, bementem a fürdőszobába és felfrissítettem magam.Felvettem az új szoknyámat, pólóval és a csizmámmal együtt, majd negyed órával később már úton is voltam az iskola felé.
Nagyon ki voltam borulva, azért ami velem történik.
Épp, hogy leparkoltam és kiszálltam a kocsiból, megcsörrent a telefonom. Megnéztem a kijelzőt,egy ismeretlen szám. De ki lehet az? Úgy döntöttem,hogy felveszem.
-Haló?
-Szia Bella!Edward vagyok.
-Öm. Szia!
- Hogy aludtál? Minden rendben volt tegnap, míg hazaértél?
- Köszi jól. Igen, semmi gond nem volt.
- Csak ezért hívlak, hogy egy ideig nem megyünk suliba.
Már megakartam kérdezni, hogy miért nem,de nem igazán volt kedvemre való. Nem is igazán tudtam volna értelmes mondatot kinyögni.
-Óh, értem. -kérdeztem.
-De most leteszem.Majd beszélünk.
- Oké. Addig is légy jó - mondtam és elnevettem magamat.
Hallottam, hogy ő is elneveti magát a vonal túlsó végén.
-Rendben.Te is. Szia.
-Szia.
Majd bele csúsztattam a telefont a táskámba, és bementem az iskolába.
Nemsokára Angela is befutott és együtt indultunk el az óráinkra. Az órák eszméletlenül rohantak.Aminek most igazán nagyon is örültem. Mert egyáltalán nem tudtam oda figyelni az órákra.
Ezt Angela is szóvá tette a menzán.
-Bella, minden rendben van?
-Igen, csak nem igazán pihentem ki magam.-hazudtam.
-Akkor jó. Már kezdtem aggódni.
-Köszi, de tényleg nincs semmi bajom.
-Na itt van a kis Bella, Cullenék barátnője. Na mi van, mért nem jöttek a kis barátaid?-kérdezte Jessica az iskola üdvöskéje.
-Na ide figyelj, te elkényeztetett kis csitri. Ahhoz, hogy ki kivel barátkozik, és kivel nem, az nem a te dolgod.És,hogy mért nem jöttek a Cullenek, nem tudom.De nem is érdekel. De ha téged ennyire érdekel, meny el hozzájuk és kérdezd meg. Engem meg hagyj békén!Mert én nem vagyok olyan, hogy hagyjam magam amint ócsárolnak és kritizálnak. Megértetted?
-Miért? Ki volnál te?-kérdezte fintorogva.
-Na most már tényleg betelt a pohár, ideje,hogy valaki helyre tegyen te kis cafka.-és teljes erőből pofon vágtam,amitől hanyatt vágódott.
Hirtelen mindenki elhallgatott.
-Remélem, ezentúl befogod a szád. Mert különben nem csak ennyit kapsz.Érthető voltam?-kérdeztem egy kicsit hangosabban. De nem válaszolt csak hüppögött valamit.
-Kérdeztem valamit. Érthető voltam?-kezdtem még jobban begurulni. Amit nem igazán értek.Az előbb már kezdtem lenyugodni, de most nem sikerül.
-Iiii....gggeennn.-dadogta.
-Mi? Nem hallottam tisztán.Mondd még egyszer.
-I...igen.
-Na, ennyit nem tudtál rendesen kimondani?
-Hogyan mondhatta volna, hogyha ömlik a szájából a vér?-szólt az egyik palotapincsije.
-Mi van? Nem téged kérdeztelek. Talán te is kérsz egyet? Szívesen adok neked is.
Nem szólt többet.
-Én is így gondoltam. Na szóval, válaszolsz a kérdésemre, vagy sem?-kérdeztem Jessicát.
-Nem.
Elnevettem magam. Még ilyet.
-Na látod, ő is tud válaszolni.-szóltam oda a pincsijének.
Csak bólintott.
-Akkor most már minden rendben. De ha még egyszer meghallok egy ilyet, akkor nem hiszem, hogy ennyivel megúszod.-mondtam neki fenyegetve-Tik meg mit bámultok? Nincs dolgotok?-kérdeztem a többiek felé fordulva.
Majd avval visszaültem a helyemre.
-Ez aztán nem volt semmi csajszi.Jól kiosztottad Jesst. Még senki nem mert vele így beszélni.És az a pofon.-mondta Angela hitetlenkedve.
-Tudom.De nem tudom mi ütött belém, nem szoktam ilyen lenni.De azt tudom,hogy most nagyon nem kellett volna beszólnia.
-Hát én sem tudom csajszi, de ez akkor is fenomenális volt.
-Ja.-csak ennyit mondtam.
Aztán felálltam és mentem a következő órámra. Ami töri volt. Most egyedül ültem, mivel Alice nem jött. De ezen az órára sem tudtam figyelni. Azon járt az eszem amit az ebédlőben történt.Az biztos tudom,hogy nem voltam teljesen ön magam. A merengésemből a csengő riasztott ki.Majd össze szedtem a cuccomat, és kimentem a teremből. Angelaval együtt sétáltunk ki a kocsinkhoz. Amíg a kocsinkhoz értünk elváltunk egymástól, és beszálltunk a kocsinkba. Amint kihajtottam suli parkolójából, gyorsítottam a tempón és már száguldódtam hazafelé.
Szerencsére Greg nem volt itthon, így nyugodtan egy magam lehettem itthon. Neki álltam vacsorát készíteni, amint összeállítottam beraktam a sütőbe, majd felmentem a szobámba. Átöltöztem, majd úgy gondoltam, amíg sül a narancsos kacsa, addig megcsinálom a leckéimet.Közben bekapcsoltam a hifit.
Mire kész lettem a lecke írással, úgy döntöttem, megnézem hogy halad a kacsa. Csak el ne szaladjon!Gondoltam magamban és elnevettem magam.
A kacsa már majdnem kész volt. És ahogy ránéztem az órára ami épp fél hetet mutatott,ezek szerint mindjárt meg is jön Greg.
Amíg megterítettem az asztalt, addigra már Greg is betévedett.
-Halihó! Megjöttem.-Kiabált az ajtóból befele jövet.
-Szia. A konyhában vagyok. Menj mos kezet, és tálalom a vacsit.-szóltam vissza.
-Máris megyek.
-Na itt is vagyok. Hmm..m. Ez valami új?-kérdezte amint belépett a konyhába.
-Igen. Narancsos kacsa. Úgy döntöttem, valami újat próbálok ki.
-Az jó. Na lássuk azt a kacsát.-majd meg kóstolta.
-Na?-kérdeztem.
-Ez isteni.
-Ennek örülök.Tényleg jó lett.-én is megkóstoltam.
-Na és milyen volt a napod-kérdezősködött.
-Elment. Nem volt semmi érdekes.-nem kell neki mindenről tudni.
-Aha, én nem így hallottam.
-Igen? Miért, mit hallottál?
-Valami verekedésről.
-Óh...milyen verekedésről?-csak ne azt ami a menzán történt, csak ne azt!
-Bells, tudom,hogy tudod miről beszélek. Elmondanád,hogy mégis mi ütött beléd?
-Az, hogy belém kötött, talán baj, ha nem hagyom magam?! Ha?
-Nem Bells. De a verekedés nem old meg semmit.
-Tudom. de...
-Akkor meg? Mégis miért ütötted meg?-már szinte kiabált.
-Egyszerűen felidegelt, és én meg nem hagytam magam. Ezért ütöttem meg.-kiabáltam én is.
-Én velem te nem kiabálhatsz. És holnap pedig szépen bocsánatot kérsz Jessicától. Megértetted?
-Nem. Nem fogok bocsánatot kérni tőle. Először is neki kéne bocsánatot kérnie, és nem nekem. Másodszor pedig TE NEM VAGY AZ APÁM, hogy megmondd mit tegyek és mit nem!!!
-Bells.-szólt, de most nem kiabálva.
-Nem, nem Greg. Nem érdekel. Attól, hogy te vagy a gyámom nem jelenti azt, hogy te parancsolgass nekem.
-Bells, kérlek.
-Te nem hallgattál meg, nem vártad meg míg elmagyarázom, hogy mit miért tettem. Mert téged ez egyáltalán nem is érdekel. Úgy hogy ennyi befejeztem. -felálltam az asztaltól, és felszaladtam a szobámba.
Még hallottam,hogy Greg utánam szól:
-Ez nem igaz, hogy nem érdekel.Mert igen is érdekel.
De nem érdekelt. Bevágtam a szobám ajtaját és rázártam a zárat. Nem akartam, hogy bejöjjön.Majd az ágyra feküdtem, és sírva aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése