Megismerni és beleszeretni

3.      fejezet

A bronzvörös hajú fiú

Amint leültem Angela-hoz, körbe néztem. Ki is szúrtam Alice-t a testvérei társaságában.De az asztalnál öt helyet csak négyen ültek. Mindannyian olyan furcsák voltak mint Alice.De azt is észre vettem, hogy milyen gyönyörűek, főleg a lánytestvére. Angela ki is szúrta,hogy éppen őket figyelem.

-Látom már meg ismerkedtél Aliceszel.

-Igen.Együtt van kémiánk és törink.

-Értem.

-Jó sokan vannak testvérek.

-Nem vér szerinti testvérek.

Valahogy gondoltam, hogy nem vér szerinti testvérek. Hisz hiába mind a négyen gyönyörűek, és fal fehér a bőrük színe.De akkor is van bennük valami,ami nem hagy engem nyugodni. Mint ha olyanok lennének mint az a nő, aki miatt szenvedtem egész életemben. De nem, nem lehetnek olyanok, hisz annak a nőnek vörös szem színe volt, de Alicenek,meg aranybarna színű volt a szeme. Pedig túl sok a hasonlóság.

-Bella,Bella, hallasz?-rántott ki valaki a gondolataimból.

-Tessék?-kérdeztem Angela-tól,mivel ugyan is ő rángatott ki a gondolataimból.

-Ott tartottam, hogy Mr. és Mrs. Cullen mindannyiukat örökbe fogadták. Egy nagy összetartó a Cullen-ék.

-Most,hogy mondod tényleg nem nagyon hasonlítanak egymásra.-mondtam.

-Nem ám. Csak, ketten édestestvérek,a szőke hajú lány Rosalie, és a szőke hajú srác Jasper. Ők ikrek.

-Óh, értem.-Ennyibe is hagytuk ezt a témát.

Nem akartam,hogy azt higgye,hogy engem is csak a Cullen-ék érdekelnek.

A maradék két órám irodalom, és marketing volt.Az utolsó óra után siettem a parkolóba.Majd láttam Alice-t és a lánytestvérét egy piros BMW-ben, és a maradék Cullen fiúkat egy szürke dzsipben. Mindegyik kocsi méregdrága volt, az egy biztos, hogy a Cullen-ék gazdagok. De amíg a kocsimhoz sétáltam, mind a négyen engem néztek, Alice intett is, én meg visszaintettem neki. Majd beszálltam a kocsimba, és hazafelé indultam. 

Greg még nem volt itthon.

Felmentem a szobámba és leültem tanulni, ugyan is már rögtön az első napomon sok leckét kaptam.Este öt felé érkezett meg Greg. Szerencsére,már akkorára kész lettem a vacsorával.

-Megjöttem!-kiáltotta Greg.

-Hallom. Szia.-köszöntöttem.

-Szia.Na,milyen volt az első napod?-puszilt meg mikor leértem a lépcsőn.

-Elment.Megismerkedtem két csajjal, az egyik Angela Webber, a másik meg Alice Cullen.

-Dr. Cullen lánya?

-Igen. Ő az. Nagyon fura egy lány. De nagyon kedves.S neked,milyen volt az első napod?

-Köszönöm jó. Jobb mint vártam. Dr. Cullen is nagyon kedves.

-Aha.Csináltam vacsorát.Szedjek?

-Ilyet kérdezni Bells?!

-Tudom. Csak vicceltem. Lasagne-t csináltam.

-Az jó lesz.Biztos finom.

-Nem tudom.Még nem kóstoltam meg.Gondoltam megvárlak téged.

-Köszönöm.Rendes vagy. Ez isteni.hmm.

-Tényleg nem lett rossz.

Miután megvacsoráztunk,én elmosogattam, Greg közben mecset nézett a tv-ben.

-Na, én megyek és lefürdök,majd lefekszem.Jó éjt.-adtam egy jó éjt puszit neki.

-Kösz Bells a vacsorát, és neked is jó éjt!

Azzal, felmentem a szobámba elővettem a holnapi ruhámat ami egy kék koptatott farmerből, egy fehér pólóból, egy fekete felsőből,egy converse cipőből, és egy fekete dzsekiből áll. Majd lefürödtem és lefeküdtem.

Másnap szintén 7-kor keltem fel, elvégeztem a reggeli teendőimet.Majd felöltöztem.Majd halványan kihúztam a szemem, egy kis szempilla spirál, és egy kis szájfény, ékszernek:egy fekete karkötő, és a két kedvenc gyűrűmet vettem fel. Majd elővettem a fekete táskámat és beledobtam ami mára kellett.Le sétáltam a konyhában, de Greg már nem volt itthon. Csak egy cetli volt a hűtő ajtajára ragasztva amin ez áll: 

*/Bells, ma korábban mentem be dolgozni.Majd jövők.Szép napot! Puszi:Greg:)/*

Most csak egy müzli szeletet kaptam fel és már indultam is a suliba.Amint le parkoltam a parkolóban, észrevettem az ezüst színű dzsipet, a piros színű BMW, és egy ezüst színű Volvót, amely mellet egy srác állt.Fantasztikusan nézett ki.Bronzvörös haja szanaszét állt.

"-Mint egy görög isten"-gondoltam.

Na, de Bella, miket gondolsz te?!Hisz te nem is vagy ilyen. Nem szoktál csak így elalélni egy pasitól.Dorgáltam meg magam,és megráztam a fejem.Rám emelte karamell színű szemeit és elmosolyodott.Ha tudnám,hogy van ilyen akkor azt mondanám hogy hallotta a gondolataimat,de ilyen nem létezik.Vagy mégis?Már kezdek komolyan begolyózni.Én is mosolyra húztam a számat, és lesütöttem a szememet. Sietős léptekkel indultam el az épület felé.Mind végig magamon éreztem tekintetét. Angela jött elém.

-Szia Bella? Mi újság?

-Hello Angela. Semmi különös. Veled?

-Velem se sok.Csak hideg van.-borzongott meg.

-Megszokhattad volna már. Hisz itt tudtommal mindig ilyen idő van.

Az első órám matek volt. Angelaval helyet foglaltuk és feszült figyelemmel koncentráltunk a tananyagra, de az óra végére már kezdtük unni így elkezdtünk vicces történeteket mesélni egymásnak. Alig tudtuk visszafojtani a nevetésünket. Nevetve léptünk ki az osztályteremből. A kezemben matek lapok és tankönyvek voltak. Befordultunk az egyik sarkon és véletlenül neki mentem az ott álló srácnak. Az összes cucc kiesett a kezemből és a földön kötött ki. Angela megdermedt mellettem, míg én leguggoltam, hogy összeszedjem a cuccaimat. Hirtelen a semmiből tűnt fel két kréta fehér kéz és kezdett el segíteni összeszedni a dolgaimat. Felpillantottam és egy karamell színű szempár nézett vissza rám. Elpirultam. Felálltam és bele néztem abba a meseszép arcba.

-Ne haragudj, nem vettelek észre.-mondtam aggódva.

-Semmi baj, nem ütötted meg magad?-aggodalmaskodott.

-Nem, nem ütöttem meg magam-amúgy sem tudtam volna nagyon megsérülni.De azt már magamban gondoltam.Majd a cuccaimat nyújtotta felém.-Köszönöm.

-Ennek örülök.Edward Cullen vagyok.-mutatkozott meg egy féloldalas mosoly kíséretében.

-Isabella Swan, de a Bellát szeretem.-feleltem és elmosolyodtam.

- Jössz Edward? Mrs. Rowling nem fog örülni, ha elkésünk az órájáról! - szólt egy mélyebb hang.

- Megyek Emmett! - szólt vissza egy izmosabb srácnak. - Egy perc még - odafordult hozzám. - Örültem a találkozásnak Bella. Később találkozunk - felelte s azzal sarkon fordult, zsebre tette a kezét és csatlakozott a másik fiúhoz.Ott álltam Edward után nézve.Milyen jó segge van!Na,jó ez nem én vagyok. Mi ütött belém?! Ezelőtt sose néztem meg így egy pasit sem, mint őt.Komolyan, meg áll az eszem.

- Wáó, gratulálok csajszikám - csicseregte Angela.

-Ugyan mihez?-fordultam felé.

- Hozzá - mutatott a távolodó fiú után. - Edward Cullen két éve jár ebbe a suliba és senki nem felelt meg neki. S most úgy látszik, hogy bejössz neki. Látnod kellett volna, hogy nézett rád. Én a helyedben már rég elolvadtam volna

.- Jajj Ang, ne csináld már. Biztos rosszul láttad. Hidd el, hogy nem én vagyok az, aki bejövök neki.

- Majd kiderül - azzal tovább sétáltunk a következő óránkra. Ezt az órát egyedül ültem végig, de Edward Cullent nem tudtam kiverni a fejemből. Azok a szemek teljesen megigéztek. Arca pedig földöntúli szép volt. Álmodozásomból a csengő zökkentett ki. A harmadik órám fizika volt. Egyszerűen nekem ez a tantárgy kínai volt, sosem értettem. Csöngetés után azonnal kislisszoltam a teremből. Angela jött velem szembe.

- Angela mond, hol találom a .... - néztem az órarendemre - a biológia terem?

- Lent a kémia előadó mellett kettővel, na én mentem. Majd ebédkor találkozunk - válaszolta és elviharzott.

Az órámra pillantottam. Még öt perc volt csöngetésig. Sietős léptekkel elindultam a szekrényem felé. Kivettem a biosz füzetemet, becsuktam az ajtót és siettem tovább. Csengetés előtt pár perccel értem be a terembe. Felfedeztem már egy csomó ismerős arcot a teremben.

- Jó napot! Isabella Swan vagyok, az új diák - mondtam a tanárnak.

- Üdvözlöm hölgyem. Mr. Banner vagyok. Itt vannak a tankkönyvei és még van egy szabad hely. Kérem foglaljon helyet - mutatott egy helyre.

Odanéztem és a lélegzetem is elállt. Ugyanis a padtársam nem más, mint Edward Cullen volt. Gyorsan elkaptam róla a tekintetemet és körbe néztem az osztályban más hely után kutatva, de nem találtam. Megláttam Alicet a szőke hajú Cullen mellett. Végül a maradék két testvért is kiszúrtam Alicék mellett. Vettem egy mély lélegzetet és elindultam a helyem felé. Óvatosan kihúztam a széket és helyet foglaltam.

-Szia Bella!-köszönt egy bársonyos hang.

-Szia.-köszöntem én is.

- Jól van figyelem! Ma szabad foglalkozást tartunk, ugyanis sok munkám van. Csendben foglaljátok el magatokat - szólalt meg a tanár.

Mindenki halk sustorgásba kezdett el. Én elővettem a füzetemet és neki álltam rajzolni.Mindig is szerettem rajzolni.Segít kikapcsolódni.

-Hallottam New York-ból utaztál ide-szólt egy bársonyos hang.

-Igen.

- Akkor gondolom elég furcsa neked még ez az időjárás. Itt nagyon ritkán süt a nap. Inkább a felhőké és az esőé a főszerep.

-Hát igen. De engem nem különös képen zavar.Szeretem az esőt.-megmosolyogtam magam.

Edward is elmosolyodott.*/Milyen helyes mikor mosolyog!/**/Na elég Bella, állítsd le magad!/*

-Tudod, sokan nem szeretik az esőt.-mondta még mindig mosolyogva.

-Lehet.De én másképp vagyok ezzel. Kicsinek én se szerettem az ilyen időjárást.De már azóta megváltozott minden, evvel együtt az eső iránti szeretetem is.-mondtam neki az igazat.

-Hmm...-ennyi szólt.

- Te is mindig Forksban éltél? - kérdeztem a padlót fixírozva.

- Nem. Két évvel ezelőtt költöztem ide a családommal együtt Alaszkából.

- Miért? Túl hideg volt Alaszka?-kérdeztem nevetve.

- Igen.-ő is elnevette magát.

- Az egyik testvéreddel, Aliceszel már találkoztam. Nagyon kedves lány. Együtt van néhány óránk.

- Igen, mondta ő is, hogy új lány költözött ide.

Hátrafordultam Alice felé, aki rám mosolygott és integet ett nekem. Visszaintettem neki.

- Látom jó sokan vagytok testvérek.

- Igen - mondta és hátra fordult a testvérihez.

Követtem a példáját.

- Alice mellett ülő srácot Jasper Halenek hívják. A szőke, hosszú hajú lány, Rosalie pedig a testvére. Rose mellett pedig Emmett ül.

- Rosalie és Jasper tényleg hasonlítanak egymásra. Mióta éltek együtt? Kérlek, ha zavaróak a kérdéseim nem muszáj válaszolnod rájuk - sütöttem le a szememet.

- Jajj, dehogy. Szeretek beszélgetni. Igazság szerint nem nagyon barátkoznak velünk a többiek valamilyen oknál fogva. Hát legalább öt éve élünk együtt. Carlisle és Esme fogadtak minket örökbe.

- Csak tisztelni tudom őket ezért a tettért.

Mélyen egymás szemébe néztünk. A csengő szakította félbe azt a csodás pillanatot.

- Most megyek mert a testvéreim várnak már rám. Még találkozunk - mondta felállva és féloldalas mosolyra húzta a száját.

- Szia - köszöntem el tőle.

Uram isten, ezekkel tényleg nem stimmel valami. És ez a furcsa érzés is velük kapcsolatban.Olyan fura.

Ilyen gondolatokkal siettem kifelé a teremből.

Aztán eszembe jutott, hogy ebéd szünet van, szóval gyorsan összekapkodtam a cuccaimat és siettem is az ebédlő felé. Beléptem, leraktam a cuccaimat Angela-ék asztalánál és siettem is a pulthoz, hogy vegyek valamit ennivalót. Azt persze nem is vettem észre, hogy valaki minden egyes lépésemet figyeli. Úgy döntöttem, hogy ma salátát fogok ebédelni, mert mást most nem tud elviselni a gyomrom a mai biosz óra után meg főleg nem. Helyet foglaltam barátnőm mellett az asztalnál és neki láttam a saláta elfogyasztásának.

-Milyen volt a biológia óra?-Kérdezte Ang.

- Semmilyen, ugyanis nem tartottak rendes órát. Sok munkája volt a tanárnak.

-Aha.

Megkönnyebbültem, hogy Angela nem faggatózik tovább, mert nem sok kedvem van elmondani neki, hogy Edward Cullen mellett ülök és egyben a mai órán beszélgettünk Biztos erről csacsogna egész nap.Fel rémlett előttem Edward karamell színű szeme. Teljesen elbűvölt. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy kiverjem Edward Cullen-t onnan minél előbb. Újból a salátára koncentráltam. Körbe néztem az ebédlőben. Szemeim egy asztalra tévedtek. Megpillantottam a Cullenek-et, ahogy egymással beszélgetnek. A lélegzetem is elállt mikor megláttam Edwardot, amint engem figyel hosszú pillanatok óta.Rám mosolygott,majd intett egyet.Én csak bólintottam.És elfordítottam a fejem.

-Valami baj van Bella?-kérdezte Ang aggódva?

-Nem, nincs semmi baj.-feleltem.-de most megyek mert még van egy kis dolgom óra előtt-azzal felálltam

kivittem a tálcámat, majd visszasiettem az asztalhoz és fölkaptam a cuccaimat. 

Sietős léptekkel indultam el az ajtó felé, mindvégig érezve Edward Cullen pillantását.
Hála ma csak öt órám volt, így elég korán hazaértem...