21. fejezet
Régi ismerősök, és újabb titkok
-Sajnálom.Csak nagyon nehéz,mindezt feldolgoznom ilyen hamar.Túl sok.-mondtam bocsánatkérően.
-Tudom kicsim! És nem haragszom rád. Hidd el, nem akartam,hogy ez legyen, én sem. Normális életet akartam neked. De most már mindhiába. Szeretném visszafordítani az időt. De nem lehet. Tudnom kellett volna, hogy te erre te még nem állsz készen. Hisz annyi csalódás ért már téged eddig, hogy csodálom...hogy még nem roskadtál össze. Bár melletted lehettem volna,úgy hogy segíthettem volna neked mindenben.-mondta.
-Igaz,hogy ez túl sok. De megteszek minden tőlem telhetőt. Hisz ez az én sorsom. Bármit megteszek amit csak kell,...de akkor neked is segítened kell. Mert egyedül nem fog sikerülni.-kértem.
-Kicsim, biztosan ezt akarod?-kérdezte anyám.
-Mivel más választásom nincs. Így igen.-válaszoltam.
-Rendben. Mindenben segíted neked amibe csak tudok.-mondta majd megölelt.-Szeretlek kicsim.
-Én is szeretlek anya!-öleltem vissza.
Majd arra lettem figyelmes, hogy kopognak.Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. De amikor kinyitottam az ajtót, nagyon meglepődtem.
-Jaj Bella! Végre megtaláltunk.Annyira aggódtunk érted.-mondta Lisa,miközben a nyakamba ugrott.-Annyira sajnálom ami Greggel történt.
-Szia Bella! Én is sajnálom ami a nagybátyáddal történt.-mondta Will,miközben ő is megölelt.
-Hát ti? Mit kerestek itt? És hogyan találtatok meg?-kérdeztem még mindig az ajtóban állva.
-Hát így kell fogadni a régi ismerőseidet? Remek vendéglátó vagy! Mondták már?-kérdezte Will miközben levágta magát a kanapéra.
-Aj, Will! Hagyd már szegényt! Amúgy szia Renné!-szólt rá Willre Lisa, majd anyámnak köszönt. Mi? Ő is lássa? És honnan ismeri?
-Sziasztok! Már azt hittem,hogy nem jöttök!-köszönt anya is nekik.
El vissza fordítottam a fejem Willék és anyám között. Most mi van? Azt hittem,hogy őt csak én látom. De ők honnan ismerik? Én már ebből az egészből nem értek egy szót se!
-Na várjunk csak egy pillanatra! El magyarázná valaki,hogy mi folyik itt?-kérdeztem hangosan.
-Hogy-mi,... mi folyik itt Bella?-kérdezte Lisa értetlenül.
-Akkor kérdezem másképp. Mért lássátok ti is anyát? És, honnan ismeritek egymást?
-Á,...nem mondtad még el neki?-kérdezte Lisa anyát.
-Még nem.-felelte.
-Mit nem mondtál el anya?
-Üljünk le, és aztán mindent elmondok.Jó?-kérdezte anya.
Bólintottam, majd leültem az egyik fotelba.
-Szóval, azt nem mondtam még el, hogy...A segítségemben lesz két angyal. Akikkel együtt fogunk kiképezni téged,harcossá. És arra,hogy az erőd is tudd majd használni.-kezdte.
-Oké? De még mindig nem értem,hogy Will és Lisa mit keresnek itt, és hogyhogy látnak,ismernek téged?-kérdeztem.
-Mint ahogy már mondtam az előbb, hogy lesz két angyal,akik segítenek majd nekem,...és ez a két angyal Lisa és Will. Ezért látnak ők is.-válaszolta anyám a feltett kérdésemre.
Köpni-nyelni nem tudtam, hogy most mi van? Lisa és Will angyal?
-Bella, minden oké? Olyan sápadtnak tűnsz!-mondta Will.
-Nem, semmi nem oké! Már hogy lehetne minden oké? Ha?!-kérdeztem kiabálva.
-Hé, hé! Nyugi Bella!-próbált lenyugtatni Lisa, de nem sok sikerrel...
Éreztem amint valami burok szerűség kezd körül venni, és hogy felemelkedtem a levegőbe.Majd hirtelen eltűnt a burok, és a földre estem.
-Uram isten Bella! Jól vagy?-kérdezte Lisa és Anya egyszerre,mire bólintottam,hogy igen.
-Hát ezt meg hogy csináltad? Mi volt?-tette fel a kérdést Will.
-Csak azt tudom, hogy éreztem valami burkot magam körül, és hogy felemelkedtem. Nem igazán tudom,hogy ez mi volt.De van egy tippem,hogy mi válthatta ki.Mégpedig a düh.
-Hihetetlen. Ha nem láttam volna, akkor el sem hinném az egészet. Bella, te tényleg nagyon különleges vagy.-mondta Will.
-Elhiheted,hogy én sem.-mondtam.-De elmagyaráznátok, hogy ti hogy lehettek angyalok?-kérdeztem.
-Rendben.Majd én elmesélem.-kezdte Lisa,miközben ismét visszaültem a fotelba.-Én és Will angyalok lettünk miután meghaltunk egy autóbalesetben. Ez kb. 40 éve volt.Aztán lettünk csak angyalok. És azóta egy párt alkotunk.-mosolygott rá kedvesen Willre.-Édesanyád Rennét ott ismertük meg. Majd, miután Renné beleszeretett édesapádba Charlie-ba, megfogantál te Bella. Így Renné lemondott az örök életről, hogy veled és Charli-val élhessen. De sajnos nem sokáig élhetett emberként, de ezt te tudod, hogy miért.-Bólintottam.-Így viszont újra angyal lett, ahogy Charlie is.Te meg a bácsikádhoz kerültél. Aki fel nevelt, de sajnos meghalt. Mivel egészen kiskorodtól kezdve figyeltünk téged fentről, így azt is tudjuk, hogy szeretnéd megtalálni a szüleid gyilkosát, amit persze a szüleid nem helyeselnek. De mivel, az a személy akit te keresel vámpírhadsereget toborozz, hogy megöljön téged.
-Mi? Már mért akar ő engem megölni. Hisz nem azt hiszi,hogy meghaltam akkor este én is?-kérdeztem.
-Először azt hitte. De utána meglátott téged, és eltervezte,hogy mindenképpen végezz veled.
-És minek neki a vámpír hadsereg?-kérdeztem.
-Elsőnek is azért,hogy mindenképpen megtudjon ölni téged, másodjára meg azért mert ő szeretne uralkodni Volterra-ban.
-Mi az hogy Volterrában akar uralkodni? Kik vannak ott?
-Volterrában van egy klán, úgymond a vámpírok királyi feje.Akik embereket ölnek, és akik az olyan vámpírokat a gyűjteményükbe gyűjtenek akiknek képességük van. Mint például Alice és Edward Cullen.-mikor kimondta ezt a két nevet, még az ütő ér is megállt bennem.
-Mi? Edward és Alice vámpírok?Ez nem lehet. Hisz tudtommal a vámpíroknak vörösek a szemeik, és nem aranybarna.
-Igen Bella, Edward és a többi Cullen is vámpír. De nekik azért aranybarna a szemük,mert ők nem emberi vérrel táplálkoznak hanem állati vérrel.
-Ezt nem hiszem el. És én még össze is barátkoztam velük.-mondtam csalódottan.
-Kicsim, ne ítéld el őket ilyen hamar.-szólalt meg anya, de én közbe vágtam.
-Miért? Hisz olyanok mint az a nő aki elvett benneteket tőlem. És...és körbe csaltak. Biztosan ismerik őt, és körbe akartak csalni, csak én eljöttem, így kudarcba fulladt a tervük. Remek. És én még meg is szerettem őket.
-Az igaz,hogy ők is vámpírok, de nem olyanok mint ő. És Cullenék soha nem csaltak téged körbe. Soha nem tudtak volna bántani téged. Igaz,hogy ismerik őt, de nem tudják milyen is igazából.
-Akkor, amit tettek és mondtak azt...akkor nem azért tették mert az a nő utasította őket, hanem azért mert tényleg igazán kedveltek?!-kérdeztem.
-Igen kicsim. Náluk jobb embert, vagyis vámpírt még sosem láttam.-mondta anya.
-Ennek örülök. De honnan ismerik azt a nőt?
-Onnan, hogy Carlisle mikor vámpír lett, Volterrába ment, ott élt egy darabig.Közben megismerkedett Eleazar Denalival. Majd Carlisle ott hagyta Volterrát, és új életet kezdett.Majd Eleazar is követte a példáját.Családot alapított ő is ugyanúgy mint Carlisle. Hosszú éveken át úgymond unokatestvérként kezelik egymást a Cullenék és a Denaliak. A Denali-klánhoz tartozik Eleazar felesége Carmen, Irina,Kate és Tanya. Tanya az a nő aki megtámadott minket. És ő az aki vámpírhadsereget toborzott.
-Várjunk, ha ez a Tanya is vegetáriánus, akkor hogy lehetett ő a gyilkos?
-Úgy Bella, hogy Tanya azután csatlakozott Eleazar családjához, miután velünk végzett.
-De akkor most mért csinálja ezt?
-Mert elege lett, abból hogy Edwardnak nem kell, és elege lett abból is hogy állat véren éljen. De mivel kellett neki egy álca, így időnként állat vért is fogyaszt, hogy ne tűnjön fel senkinek sem a terve.
-Hogy-hogy Edwardnak nem kellett Tanya?
-Azért, mert Edward soha nem tudott barátságnál,többet érezni iránta.
-Értem. De mi lesz,ha nem talál engem Forksban?-kérdeztem.
-Akkor addig fog keresni téged míg meg nem talál.-szólalt meg Will.
-Remek. És mi lesz,ha megtudja,hogy Cullenék ismernek engem, és ha bántani fogja őket?-kérdeztem kétségbeesve.
-Éppen ezért kell, minél hamarabb felkészítenünk téged.-mondta Will.
-És miután felkészítettünk, vissza kell mennünk Forks-ba.-jelentette ki Lisa.-De csakis úgy térhetünk vissza Forksba,ha új külsőt választunk magunknak.
-Rendben. De én most lepihenek,ha megbocsátotok.Elég hosszú volt ez a mai nap.Fent az emeleten Balra van egy szoba. Ott pihenhettek,ha akartok.
-Rendben.Jó éjszakát. Holnap hosszú napunk lesz.-köszönt el Lisa és Will.
-Nektek is.-majd felsétáltam a szobámba.Anyával a nyomomban.
Bementem a fürdőszobába, és gyorsan lezuhanyoztam.Miután lezuhanyoztam,felöltöztem majd befeküdtem az ágyba.Anya mellém feküdt és a hajamat simogatva,dúdolta azt az altatót amit kicsi koromban is dúdolt mindig.És elnyomott az álom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése