25. fejezet
A látomás
Két hónapja, hogy elment a legeslegjobb barátnőm. Ha, nem lenne velem Jasper akkor nem tudom, hogy mihez kezdenék az életemmel.
Ahogy végig nézek a családtagjaimon, látom rajtuk, hogy senkinek sincs élet kedve semmihez. Carlisle, inkább a munkájába temetkezik, hiszen ő egy jó barátot azaz, kollégát vesztett el. És Bellát. Hiába nem ismerte nagyon Bellát. De attól függően a lányaként tekintett rá. Ahogyan Esme is. Emmettnek is nagyon hiányzik Bella, hisz Rosalien kívül őt szerette a legjobban. Pedig minket régebb óta ismer, mint őt. de hát ki nem tudna szeretni egy olyan embert mint Bella? Azóta, Emmett se ejt meg egyetlen egy viccet se.
Szegény Jasperemnek is nagyon hiányzik. Hiszen ő érzi azt amit mi is érzünk. De attól függetlenül, ő is megszerette Bellát. Ahogyan Rosalie is, aki húgaként tekintett Bellára.
Edward, meg szinte teljesen magába fordult, vadászni se járt el velünk, senkihez se szólt egy szót se, mind addig amíg Rosalie neki állt veszekedni vele. Amikor veszekedett Edwarddal, nem csak én hanem a többiek is nagyon megijedtek. Ezelőtt még soha nem láttuk, így Rosaliet. De hiába nem akartuk bevallani még magunknak se, de igaza volt. Bella elment. Ez ellen nem tudunk semmit tenni.
Most is itt ülök a rétünkön, és azon jár elmélkedem, hogy mi lett volna, ha otthon maradt volna valamelyikünk. Vagy, ha előre látom hogy elakar menni. Mert, ha otthon lettünk volna, vagy ha láttam volna, akkor megakadályoztam volna. Hiába erős lány, és sokkal különlegesebb mint bárki más, attól függően még könnyen megsérülhet, vagy bajba eshet. De reménykedem benne, hogy hamarosan újra velünk lesz.
Edward, is újra iskolába kezdett velünk járni. Eleinte még neki akart menni Mike Newtonnak, de hála Emmettéknek még éppen időben sikerült lefogni. De miután kiderült az egész iskola számára, hogy amit Mike állított magáról és Belláról, nem nagyon áll szóba vele senki...
Az új diákok igazán furcsának tűnnek. Mintha nem emberi lények lennének, ha nem valami mások. Mikor először megláttam Mariet. Olyan volt mintha Bellát láttam volna. De nem. Nem csak nekem tűnt fel ezek az érzések hanem a többieknek. Szegény Edward mikor Marie közelében volt, Bella illatát érezte...
Hiába van az az érzésem, hogy benne is ugyanúgy megbízhatók, meg hogy jó barátnők lehetnénk, de egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy megismerjem. Nem tudom, hogy Edward mért viselkedik ilyen közvetlenül Marievel?! Elsőnek mind azt hittük, hogy talán csak azért keresi a társaságát, mert hogy Bellára emlékezteti,de megnyugtatott minket, hogy nem azért. Csak a barátságát keresi. Ezt az egyik látomásom is bizonyította.
Láttam, amint Edward a rétjén van, és egyszer csak oda téved Marie is. Mikor a látomásomban elmesélte Marie a története egy részét, nagyon megsajnáltam. Hiszen az ő élete se valami vidám. Habár kinek az?!
Edward miután haza jött, felvonult Bella szobájába. Minden egyes éjszakát ott tölt. Úgy döntöttem, hogy utána megyek is beszélgetek majd vele, mikor egy látomásom támadt.
*Épp a nappaliban vagyunk mindannyian, én Jasper, Emmet, Rosalie, Esme, Carlisle, Edward és még volt ott még egy lány, akinek nem láttam az arcát.... Mind beszélgetésbe kezdtünk mikor egyszer csak hirtelen betoppant Tanya aki rögtön Edward nyakába ugrott. Edward mind mindig most is eltolta magától.
-Ez meg ki?-mutatott arra a lányra aki Edward mellet ült.
Mire hirtelen a lány neki támadt Tanyanak.
-Az, akitől te megfosztottad azt, hogy boldog lehessen. És most megfizetsz minden bűnödért.
Majd a lány kirepítette az ablakon Tanyat, és utána szaladt mi meg a nyomába eredtünk, döbbenten...majd egyszer csak a lány felemelkedett a magasba és átváltozott. De mire láthattam volna az arcát, a látomásomnak vége lett.*
Döbbentem álltam Edward ajtaja előtt, aki velem együtt nézte végig a látomásomat.
-Ez meg mi volt?-kérdezte.
-Nem tudom. De nagyon furcsa volt.-feleltem.
-De ki volt az a lány. És mért mondta az a látomásodban Tanyanak, hogy most megfog fizetni mindenért?-kérdezte.
-Nem tudom. De pár napon belül, kiderül.-mondtam.
-Addig is inkább maradjon ez köztünk. Nem szeretném, hogyha a többiek idegeskednének.-mondta Edward.
Amire én beleegyezően bólintottam, majd bementem Edward szobájába, és a látomásomról beszélgettünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése