19. fejezet
A búcsúlevél
A baleset óta eltelt három nap.Nem nagyon hagytam egyedül Bellát. Ha magára hagytam, azt is csak azért tettem mert vadászni mentem. Addig míg nem voltam mellette, Alice vagy Rose volt mellette. Mindannyiunkat meglepett, hogy Rosalie így a szívén viseli Bella sorsát. Ahogy mindannyiunknak. Carlisle azért, mert Greg a kollégája volt, és jól kijöttek egymással. Esme azért, mert sajnálja,hogy így kellett megismernie Bellát. Emmettet és Jaspert azért, mert tetszett nekik Bella viselkedése és stílusa. Alice-t azért, mert a legjobb barátnőjeként tekintett Bellára, ahogy Rosalie is.
Én azért viselem a szívemen Bella sorsát, mert ő az akire egész életemben vártam. Igaza volt Jaspernek, hogy Bella többet jelent nekem mint egy barát. Igen is többet jelent. Mivel ő az életem. Bella azóta nem nagyon szólt egyikünkhöz se, csak akkor ha úgy érezte muszáj. Enni se evett semmit.
A balesetet követő ötödik napon, pénteken Esme ismét egy étellel megpakolt tálcát hozott be. /*Edward, úgy gondoltuk,hogy ideje lenne megkérdezni Bellát, hogy nem-e költözne ide?!..*/-üzente gondolatban. Én csak bólintottam egyet.
- Bella, arra gondoltunk, hogy átköltözhetnénk hozzánk, hisz nincs senkid, akihez mehetnél. Remélem nem bánod – nézett rá aggódva.
Megrázta a fejét majd halkan megszólalt.
-Nem.
/*Szegénykém, annyira rossz így látni!*/-gondolta magában Esme miközben kisétált a szobából.
-Bella, kérlek egyél valamit.-kértem,de ő nemet rázott a fejével.
-Ne hagyd el magad, kérlek a kedvemért.-könyörögtem neki.
Majd evett egy pár kanálnyi levest. Majd ismét az ablak felé fordította a fejét. Megfogtam a tálcát és kimentem a szobából, mivel Carlisle megérkezett és lehívott.
-Szia!-köszöntem neki, miután a tálcát kivittem a konyhába.
-Helló Edward!-köszönt ő is.-Hogy van?-kérdezte.
-Még mindig ugyanúgy, nem szól egy szót se, enni is csak egy pár kanál levest evett. Majd ismét az ablakon kifelé kezdett bámulni.
-Hm...-gondolkozott el./*Valamit tennünk kell, de mit?*/
-Carlisle, kérlek tégy valamit annak érdekében, hogy ne legyen ilyen állapotban.Mert nem bírom tovább így látni őt!-kértem aggódva.
-Tudom Edward, hogy rossz. Ahogy mindenkinek. Felmegyek megnézem.
Majd Carlisle után mentem fel Bellához, aki még mindig ugyanúgy ült, ahogy az előbb hagytam.
- Szia. – köszönt rá. – Hogy vagy, Bella?-kérdezte.
-Hogy lehetnék?-válaszolta.-Hogy lehetnék, amikor mindenkit aki fontos volt nekem elvesztettem?-kérdezte, majd a könnyei ismét utat törtek napok után.
Odamentem hozzá, és a karjaimba zártam törékeny testét.Szorosan bújt hozzám.
-Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ne roskadjon magába.-mondta Carlisle, majd kiment.
Időközben Bella elaludt a karjaim között. Egész éjszaka így feküdtünk egymás mellett. Reggel Alice jött be szólni, hogy muszáj mennünk az iskolába, mert sokaknak feltűnt, hogy se mi, se Bella nem ment iskolába.
Habár semmi kedvem nem volt Bellát magára hagyni, mégis átöltöztem, írtam neki egy levelet, és egy puszit nyomtam a homlokára, majd elindultunk az iskolába.
Az egész suli arról beszélt, hogy Bella-nak a nagybátyja meghalt, és hogy Bella nálunk van. Nem figyeltem oda az órákon, mert minden gondolatom Bella körül járt.
Ahogy a testvéreimnek is. Mind Bella miatt aggódtak. A menzán mindenki a gondolatában merült el. Alice pedig Bella jövőjét kezdte figyelni. De megint nem látott semmit, ahogy az elmúlt héten se látott semmit.
-Ezt nem értem, már megint nem látom a jövőjét Bellának.-mondta Alice idegesen.
-Nyugodj meg drágám!-mondta Jasper a feleségének.
Majd az utolsó óra után hazamentünk. Esme a nappaliban volt és bűnbánó arccal fordult felém.
-Edward annyira sajnálom, nem tudtam hogy ez lesz. Én csak...-nem tudta tovább folytatni mert közbe vágtam.
-Mi? Mi az hogy elment? Mért hagytad egyedül elmenni? Mért nem hívtál bennünket?És hova ment?-kérdeztem kiabálva.
-Hé! Edward! Nem beszélhetsz így Esme-vel!-mondta Alice.
-Sajnálom Esme! Bocsáss meg!-kértem tőle bocsánatot.
-Nem haragszom.-mondta.-Azt mondta, hogy el szeretne menni Greg házába. Kérdeztem tőle, hogy menjek-e vele? Azt mondta, hogy ne, mert egyedól szeretne ott lenni.
-Akkor oda megyek érte.-mondtam majd kifelé indítottam a kocsimhoz. Alice utánam szaladt és beült a kocsiba.
-Én is megyek. A barátnőm és szüksége lehet rám.-mondta, majd indítottam is Greg házához.
De Bella kocsija nem állt itt. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba. Körbe néztünk de sehol sem találtuk Bellát. A szobájában is megnéztük de ott sem volt. Így azt gondoltuk,hogy lehet vissza ment hozzánk.Majd beültünk a kocsimba és haza vezettem. Bementünk mire mindenki kíváncsi tekintettel vizslatott bennünket.
-Na és Bellát hol hagytátok?-kérdezte Em.
-Mi? Azt hittük,hogy vissza jött ide.-mondtuk egyszerre Aliccel.
-Nem jött még meg.
Idegesen rohantam fel a szobába ahol még reggel hagytam Bellát. Észrevettem egy levelet az ágyon amire a nevünk volt írva. Úgy döntöttem, hogy ezt lent olvasom el.Időközben Carlisle is megérkezett.
-Ezt a levelet az ágyon találtam.-mondtam.
-Milyen levelet fiam?-kérdezte Carlisle.
-Nem tudom. Nem olvastam el. Mivel ez a levél mindannyiunknak szól, így úgy gondoltam előtettek olvasom el.
-Akkor kezdheted fiam.-mondta Carlisle majd neki kezdtem a levél elolvasásának.
Kedves Cullen család!
Először is mindent köszönök amit értem tettetek! Soha nem fogom tudni meghálálni mind azt, amit értem tettetek.
Mikor Forks-ba költöztünk, nem hittem volna, hogy olyan kedves és szerető családdal fogok megismerkedni mint ti.
Ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek. Nem akarom, hogy tik is miattam szenvedjetek, és hogy aggódjatok. Ti nem ezt érdemlitek.
Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy akik fontosak voltak a számomra azt elveszítsem. Elsőnek a szüleimet, most meg Greget. Mivel ők az én hibámból haltak meg, ezért nem hagyhatom, hogy nektek is bajotok essen. Azt már nem bírnám elviselni. Így is fáj, hogy ezt teszem veletek, de higgyétek el, így lesz a legjobb. Elég ha én szenvedek.
Carlisle; Tudom, hogy minden tőled telhetőd megtettél amit csak tudtál annak érdekében, hogy megmentsd Greget. Köszönöm.Te egy igazán jó apa és orvos vagy.
Esme; Sajnálom, hogy így kellett megismerkednünk. Köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni nekem. Te egy igazán jó, és szerető édesanya vagy.
Emmett; Te egy igazán jó testvére vagy a testvéreidnek. Én is szinte a bátyámként tekintettem rád. Köszönöm, hogy megpróbáltál jobb kedvre deríteni az elmúlt pár napban. Lehet, hogy te egy nagy darab medvének, és félelmetesnek nézel ki. De belülről egy igazi szeretetre méltó, vicces ember vagy.
Jasper; Tőled az elején tartózkodtam, de miután megismertelek már nem. Téged is a bátyámként tekintettelek. Köszönöm neked is, hogy megpróbáltál jobb kedvre deríteni. Hiába tűnsz furcsának, és tartózkodónak,belülről egy kedves megértő megnyugtató ember vagy.
Rosalie; Az elején nem gondoltam volna, hogy veled is nagyon jóba leszek. Rád úgy tekintettem mint a nővérem. Tudom, hogy másoknak azt az énedet mutatód, hogy nem érdekel más véleménye, és a családon kívül nem érdekel senki sem. De nekem meg mutattad azt az énedet, amit a családod felé mutatsz.Köszönöm.
Alice; Veled már a kezdetek óta nagyon jól kijöttem. Hiába találnak téged egy pörgős fura csajnak, te akkor is az vagy aki vagy. Ne változz meg sose. Maradj mindig ilyen hiperaktív pörgős Alicenek. Te vagy a legjobb barátnőm, ahogy Rose is. Köszönöm.
Edward; Köszönöm, hogy velem voltál mikor megtudtam,hogy Greg meghalt. Köszönöm, hogy nem hagytál magamra. A leges legjobban tőled távol lennem lesz rosszabb. Nem hittem, hogy Forks-ban nem csak barátokat találok, hanem egy lelki társat is. Azaz olyan személyt akibe beleszerettem. Mikor először megpillantottalak, tudtam egy nap, sokkal többet fogsz jelenteni a számomra mint más. Amikor a pláza előtt, ott a padon, megcsókoltalak az nem a tervem része volt. Igazán akartam azt a csókot. Mikor vissza csókoltál, akkor tudatosult bennem, hogy amit irántad érzek az nem más mint a szerelem. Bár több lehetett volna köztünk. De nem. Én nem vagyok hozzád való. Mi nem illünk össze. Remélem találsz magadnak egy olyan lányt akit szívből szeretsz, és ő is viszont szeretni fog. Neked/nektek is van egy titkotok, ahogy nekem is van egy. Nem azért nem mondtam el a titkom, mert ti se mondtátok el, hanem azért, mert ha elmondtam volna akkor még jobban veszélybe sodornálak benneteket.
Ígérem hamarosan visszajövök hozzátok. Kérlek benneteket, ne keressetek. És, vigyázzatok magatokra, és éljétek tovább ez életeteket úgy, mielőtt találkoztunk volna. Köszönök mindent.
Szeretlek titeket!
Ölel és csókol benneteket: Bella!.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése