Megismerni és beleszeretni

13. fejezet

A kibékülés

Kíváncsian vártam, hogy ki fog nyerni. Remélem a Fekete Aston Martin autó fog. Nem szeretném elveszíteni a fogadást.

-Te gondolom Willnek szurkolsz.

-Igen.

-De szerintem nem ő fogja megnyerni a versenyt.

-Lehet, de nekem nem számít, hogy kinyeri.-mosolygott pironkodva.

Már csak másodpercek voltak hátra a versenyből.

-És a győztes...A fekete Aston Martin.!!!!-Kiabáltam hangosan.

Ennek nagyon örültem. Idővel beértek a többiek is. Amint Tom megállt oda mentem hozzá.

-Nyertem. Ide a 20.000-et!

-Tessék! Ezt nem hiszem el! Pont egy nővel szemben vesztettem fogadásból. Többet nem fogadok veled!

-Én, megmondtam, hogy annak nem most jön el az ideje. Ez van.

-Egy valamit nem értek-kezdett bele az egyik gyerek-mért nem jön ide az Aston Martin-nak a vezetője?
Hisz ő nyert. Nem?

-De. Ő nyert.-válaszolta Tom.

Arra már én is nagyon kíváncsi voltam, hogy ki az a titokzatos idegen aki nyert. Majd kinyitott a kocsi ajtaja.
De arra nem számítottam, hogy aki egész este abban a kocsiban ült az nem más mint Edward Cullen. A szívem is őrült dobogásba kezdett amint megláttam. Egyre közelebb ért hozzánk.De a szemét nem vette le rólam, ahogy én sem róla.

-Gratulálok.-gratuláltak neki a többiek.

De én meg ott álltam mozdulatlanul.És őt néztem végig. Majd a többiek arrább mentek, így kettesbe hagyva minket.

-Szia!-köszönt először ő avval a féloldalas mosolyával.

-Szia! Gratulálok.-mondtam.

-Köszönöm.-majd az arcomból a fülem mögé simította a hajamat.Hirtelen egy jól eső hideg borzongás futott végig rajtam.

-Öm...Először is bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt....-hirtelen félbeszakított.

-Nincs miért bocsánatot kérned.

-De, van. Tudom, hogy megbántottalak.Láttam rajtad, hogy rosszul esett. Nagyon-de nagyon sajnálom.

-Rendben. Felejtsük el. Oké?-kérdezte.

-Ezt, nem lehet olyan könnyen elfelejteni. És én nagyon röstellem magam.Esetleg kiengesztelhetlek valamivel?-kérdeztem.

-Hidd el, nincs semmi gond. Nem haragszom.

-De én akkor is kiszeretnélek engesztelni. Kérlek engedd meg.-kérleltem.

-Jó.

-Köszönöm.És mivel engesztelhetlek ki?

-Esetleg, eljöhetnél velem vacsorázni valamelyik nap.-kérte reménykedve. Olyan aranyos volt így.

-Természetesen. És mikor?

-Esetleg szombaton?Mivel tudtommal holnap Aliccel vásárolni mész.

-Igen. Már rég megígértem a húgodnak. A szombat pedig tökéletes lesz.

-Rendben.

-Neked nem egy Volvód van?

-De.

-És akkor ez a verda?

-Ez is az enyém.

-Ez most komoly?

-Igen az.

-Ez hihetetlen. Nagyon tetszik ez a verda. Nektek hány kocsitok van?

-Nekem kettő. Egy Volvó, és ez. Rosalie-nak a BMV. Emmettnek egy Jeepje.Carlisle-nak meg egy Mercedese van.

-Huh...jó sok kocsitok van.

-Az biztos.

Majd megnéztem, hogy mennyi az idő. Már fél 9 múlt.

-Ideje haza mennem.

-Ahogy nekem is.-mondta.

A szemeimmel Lisat kerestem aki Will-el nyálcserét végeztek.

-Ez az.-mondtam egyet ugorva.

-Mi?-kérdezte Edward értetlenül.

-Hát nézz csak oda.-mutattam Will és Lisa felé.-sikerült őket összehoznom.

-Igen. Gratulálok hozzá.

-Köszi.

Amint végeztek a nyálcserével, kézen fogva sétáltak el felénk. Én meg mosolyogva figyeltem őket.

-Gratulálok nektek. Annyira örülök nektek.

-Köszönjük. De ha te nem vagy Bella, akkor ez talán sose történt volna meg. Hálásak vagyunk neked.-ölelgettek meg mind ketten.

-Nincs mit. Örülök, hogy segíthettem. Hadd mutassam be nektek Edward-ot.

-Edward Cullen.

-Willam Smith. De szólíts csak Willnek.

-Örvendek. Elizabeth Tonks. De szólíts csak Lisa-nak.

-Rendben srácok. De nekem ideje mennem.Majd beszélünk.Sziasztok.

-Én is megyek örültem a találkozásnak.Sziasztok.

-Szia Bella! Akkor majd holnap a suliban.

-Szia Edward!

Majd mind a ketten beültünk a saját kocsinkba és elhajtottunk és én boldogan vezettem haza.....