1. fejezet
( Bella szemszög )
A nevem Isabella Marie Swan, de mindenki csak Bellának szólít.
A szüleim kiskoromban elváltak. Anyám Renne, újra férjhez ment egy sokkal fiatalabb baseball játékoshoz, Phil Dwyer-hez. Apám Charlie Swan aki rendőrfőnök, egy Washingtoni kisvárosban Forks-ban. Egy kis ideig apunál éltem, amikor anya férjhez ment Phil-hez. De mivel elegem volt az esős kis városból, úgy döntöttem elutazok Las Vegasba. Ugyanis mikor Renneékkel voltam ott legutóbb, nagyon megtetszett az ottani helyek. Charlie elsőnek nem akart elengedni. De én kijelentettem, hogy már nem vagyok kislány, és mivel már betöltöttem a 18-cat, azt csinálhatok amit akarok...
Mikor nagy nehezen, eltudtam búcsúzni Charlie-tól, elutaztam Las Vegasba, ahol egy nagy menő szállodában kaptam egy recepciós állást. Úgy döntöttem, egy darabig ez az állás megfelel, amíg be nem illeszkedek...
Már két hete, hogy itt dolgozok. A főnököm Mark, szerencsére teljesen megvan elégedve velem.
Már éppen lejárt a műszakom, és a szobámba indultam, mikor a lift ajtóban nekiütköztem egy hűvös testnek. Ha, nem kap el hirtelen két kar, akkor biztosan hanyatt vágódtam volna a talajon.
-Bocsánat, nem láttalak. Jól vagy?-kérdezte egy kellemes bársonyos hang.
Kinyitottam a szemem, hogy megnézem ki ennek a csodálatosan szép bársonyos hangnak a tulajdonosa. De mikor megpillantottam a hang tulajdonosát, alig hittem a szemeimnek. Egyszerűen leírhatatlan az, hogy milyen helyesen nézz ki ez a pasi. Majd a szemeimet végig pásztáztam az arca minden egyes szegletét. A pillantásom később egybe olvadt az ő csodálatos aranybarna szemeivel.
Nem tudom, hogy mennyi ideig nézhettünk egymás szemeiben, mikor egy torok köszörülés félbeszakította a szemkontaktusunkat. Rögtön szét röppentünk, és én a hang irányába fordultam. A főnököm Mark állt kérdő tekintettel.
-Minden rendben Bella?-kérdezte.
-Igen, persze. Miért ne lenne?-kérdeztem.
-Azt hittem, hogy az a férfi éppen zaklatni készült téged.
-Én..-szólalt volna meg az említett.De én közbe vágtam.
-Semmi ilyesmi nem történt Mark. Csak épp a szobámba készültem, mikor véletlenül nekiütköztem..-néztem rá az adoniszra, hogy a nevét árulja el.
-Edward.-kapcsolt rögtön.
Hm...Edward. Milyen régi eredetű neve van. De ha ránézek illik is hozzá ez a név.
-Szóval, nekiütköztem Edwardnak, aki mielőtt hátra estem volna, megfogott. Ez történt.-mosolyogtam rá Edwardra, aki szintén viszonozta a mosolyt.
-Óh, vagy úgy. Elnézést uram. Remélem nem sértettem meg.-kért elnézést Mark a viselkedéséért.
-Ne aggódjon. Nem történt semmi.
-Na, ha így ezt megtárgyaltuk, én akkor távozom is. Holnap találkozunk Mark.-nyomtam két puszit az arcára, majd Edward felé fordultam.-Köszönöm, hogy megmentett az eséstől. Viszlát.
-Nincs mit meg köszönnie. Remélem még lássuk egymást.-mosolygott rám egy féloldalas mosollyal.
Én csak mosolyogtam, és a szobám felé vettem az irányt. Amikor a szobámba értem, az ágyra vetettem magam. És az előbbi történteken kattogott az agyam. Uram isten milyen helyes ez az Edward. És az a féloldalas mosolya. Ah, senkinek nincsen ehhez fogható mosolya. És azok az aranybarna szemek. Csodálatosak. Hiába, volt benne valami furcsa, de engem nem érdekelt. Hiszen ilyen reakciót amit ő váltott ki belőlem az előbb, még soha senki sem váltott még ki. Szinte megbabonázott. De nem hiszem, hogy egy ilyen pasinak mint ő, ne lenne barátnője. Hisz, ő a legtökéletesebb férfi akit valaha is láttam.
Miközben zuhanyoztam, csak is ő járt a fejemben. És, az a mondata amikor azt mondta, hogy * Remélem még lássuk egymást. * Remélem én is, hogy még láthatom majd őt.
Mikor végeztem a zuhanyzással, magam köré kötöttem egy törölközött, majd vissza sétáltam a szobámba. Azonban kopogtak az ajtómon. Nem tudtam, hogy ki lehet az ilyenkor, de azért ajtót nyitottam. De az ajtóban nem állt más, mint a szexi adonisz.
-Edward.-szólítottam meg.
Ugyanis zavarba jöttem, ahogyan már vagy jó félperce, ha nem több, egy folytában bámul. Még egyszer megszólítottam, mire végre rám emelte a szemeit.
-Öm..bocsánat. Csak ezt elejtetted.-adta a kezembe a mobilom.
El is felejtettem, hogy elejtettem a mobilom. Meglátszik mennyire lekötött Edward.
-Köszönöm.
-Nincs mit.
Egy ideig szótlanul néztünk egymás szemébe, mikor eszembe jutott,hogy talán beljebb kéne hívnom.
-Nincs kedved beljebb jönni?-kérdeztem.
Amire, egy ideig hezitált, majd megszólalt.
-Ha, nem baj.
-Ha, baj lenne, akkor nem kérdeztem volna rá.-feleltem.
-Ez igaz. Akkor a válaszom igen.-mondta, miközben beinvitáltam a szobámba.
Megkértem, hogy foglaljon helyet, amíg én gyorsan átöltözök. Fogtam a pizsamámat, és bevonultam a fürdőszobába. Épp mikor a törölközőt bontottam ki, hirtelen két kéz fogta le a kezem és meg fordított...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése