4 - 5. fejezet
( Edward szemszög )
A nevem Edward Anthony Masen Cullen, 17 éves és vámpír.Igen jól halottátok, vámpír.
Ahogyan a családom is. Carlisle aki az apám helyett az apám, 1918. szeptemberében átváltoztatott.Amiért én az akkoriban spanyolnátha influenzában haldokoltam, így az édesanyám a halálos ágyán megígértette Carlisle-lal, hogy bármi áron de mentsen meg engem.
Carlisle, akkoriban mikor engem átváltoztatott, magányosan élte egyedül a vegetáriánus mód életet. Mikor én is vámpírrá váltam, vele együtt bolyongtam a nagy világban.
1921-ben csatlakozott hozzánk Esme, aki az anyám helyett az anyám lett.
Őt követvén, jött Rosalie akit Carlisl-ék a társamul akartak. Habár ahhoz képes, hogy nála gyönyörűbb nővel még nem találkoztam, nem keltette fel különösképpen a figyelmemet. Csupán csak testvérként tekintettem rá.
Ez folyamán csatlakozott hozzánk Emmett, aki végül Rosalie párja lett.
1950-ben csatlakozott hozzánk Alice, és a párja Jasper. Igaz mind mindannyiunknak nehéz volt az elején, de mind a Carlisle által folytatott életmódot választottuk. Így heten lettünk mi egy igazi nagy család, azaz a Cullen "klán".
Néhány vámpírnak, megadatott egy-egy fajta képesség is, az átváltozása után. Vannak olyanok, akiknek az emberi életében is rendelkeztek különös képességgel, és ez az átváltozása után csak felerősödött. Ahogyan nekem, Alice-nek, és Jaspernek is a családban.
Carlisle képessége, mérhetetlen nagy önuralom. Esme képessége, mérhetetlen szeretet.. Rosalie képessége, az állhatatosság, a hiúság és a szépség. Emmett képessége, az átlagnál jóval erősebb. Alice-nek a képessége, a jövőbe látás. Jasper képessége, befolyásolni tudja az emberek, és vámpírok érzelmeit.
Az én képességem pedig a gyorsaság és a gondolatolvasás.
Mivel vámpírok vagyunk így 5 évnél tovább sehol sem maradhatunk egy helyen. A családommal, most Alaszkába költöztünk. Úgymond a Denali klánhoz. A családfő Eleazar aki annak idejében a Volturiban szolgált, ahogyan Carlisle. Ő is mint Carlisle családot alapított. A párja Carmen, akinek három lány testvére van. Irina, Kate és Tanya. Mind gyönyörűek, és szépek. De ő rájuk is csak ugyanúgy tudok tekinteni mint ahogyan Rosalie-ra.
Tanya, mint minden alkalommal bepróbálkozott nálam...de mind hiába.
Én, most nem csatlakoztam a többiekkel a Denaliakhoz. Egyedüllétre volt szükségem, egy kis kikapcsolódásra vágytam a családtagjaim nélkül, így én Las Vegasba jöttem, és megszálltam az egyik hatalmas híres hotelben. Épp a lift-hez igyekeztem mikor hirtelen egy meleg test ütközött nekem. Reflexszerűen érte nyúltam, evvel együttesen az orromba kúszott, a világ legcsodálatosabb illata. A szemeimmel gyorsan végigfuttattam eme csodálatos illat tulajdonosát. De amikor megtekintettem, elállt a lélegzetem is. Hihetetlenül gyönyörű ez a lány. A gesztenye barna haja, ahogyan a vállára simul.
-Bocsánat, nem láttak. Jól vagy?-kérdeztem meg aggódva.
Ekkor kinyitotta a szemeit, majd rám emelte őket. Amikor a tekintetünk egybe olvadt, megszűnt létezni számomra a világ is. A nagy csoki barna szemei szinte magukba szippantottak.Már egy jó ideje egymás szemeibe nézhettünk, amikor egy torokköszörülést hallatszott el közvetlen mellettünk. Ekkor a megtestesített szépség kiszakította magát a kezeim közül. Ezután, a kezeim ólom súlyként estek le mellém. Hirtelen, hiányérzetem támadt az után a nő iránt aki most éppen velem szemben áll. Megpillantottam, a "Donald kacsát" aki egy hozzá illő torokköszörülést végzett az imént. Aki nem más volt mint a szálloda igazgatója.
-Minden rendben Bella?-kérdezte.
Hm...Bella...milyen szép neve is van..egy ilyen angyalhoz nem is produkál más név, csak is a Bella.
-Igen, persze. Miért ne lenne?-kérdezte azon a csilingelő hangján.
Próbáltam, a gondolataiban olvasni, de csak zárt ajtókba ütköztem. Ez hihetetlen. Én, velem van a gond, vagy csak ő immúnis az én képességemre. Megpróbáltam olvasni a " Donald kacsa " gondolataiba, akinek szinte üvöltöttek a gondolatai felém. Miszerint, én épp zaklatni akarom Bellát.
Ezek szerint, Bella immúnis az én képességemre. Ha majd a szobámba leszek, felhívom Carlisle-t, hogy hallott-e már ilyenről...
-Azt hittem, hogy ez a férfi éppen zaklatni készült téged.-mondta.
-Én...-épp elakartam mondani az igazat, amikor Bella félbeszakított.
-Semmi ilyesmi nem történt Mark. Csak épp a szobámba készültem, mikor véletlenül neki ütköztem...-nézett rám avval a nagy csoki barna szemeivel.
-Edward.-mondtam, rögvest.
-Szóval, nekiütköztem Edwardnak, aki mielőtt hátra estem volna, megfogott. Ez történt.-mondta, majd rám mosolygott.
És, még a mosolya is szép. Nem voltam rest én is viszonozni a mosolyt felé.
-Ó vagy úgy.Elnézést uram. Remélem nem sértettem meg nagyon.-kért bocsánatot a viselkedéséért " Donald kacsa ".
Na, ha ezt Emmett hallotta volna, hogy hogyan neveztem el a szálloda igazgatót. Biztosan a földön fetrengve nevetne rajtam.
-Ne aggódjon, nem történt semmi.-mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
*Hogy ne történt volna semmi. Éppen csak megzavartál egy vámpírt aki, a világ legcsodálatosabb kincsét tartotta a karjaiban. Á...nem történt semmi...*
-Na, ha így ezt megtárgyaltuk, én akkor távozom is. Holnap találkozunk Mark.-nyomott két puszit annak a bájgúnárnak az arcára. Aki természetesen élvezte is. Majd felém fordult.-Köszönöm, hogy megmentett az eséstől. Viszlát.
-Nincs mit megköszönnie. Remélem még lássuk egymást.-mondtam, miközben rámosolyogtam.
Amit ő viszonzott is. Majd elsétált. "Donald kacsának " csak bólintottam egyet, és mi előtt én is a szobámba vonultam,vámpírgyorsasággal felvettem a földről Bella mobilját, amit az ütközésünkkor elejtett. Belépve a szobámba, tárcsáztam is Carlisle-t.
-Haló?-szólt bele.
-Szia, én vagyok az Edward.
-Ó, végre hogy felhívtál. Mesélj minden rendben?-kérdezte.
-Fogjuk rá. Igazából van egy kis gond.
-És, mi az?
-Találkoztam egy lánnyal, akinek a vére énekel nekem. De nem, nem bántottam. Hiába csábít vére, de a szépsége még jobban csábít. Nála gyönyörűbbet még nem láttam Carlisle. De ami még jobban megfogott benne az az, hogy nem hallom a gondolatait.
-Érdekes. Még olyanról nem hallottam, hogy valaki immúnis lehet bármely képességre. Esetleg más gondolatait hallod?
-Igen. Mindenki gondolatatát hallom, de az övét nem.
-Most lapoztam át egy két könyvet, és ez alapján lehet, hogy az elméje körül egy védelmi pajzs van. Ezért nem tudsz olvasni a gondolataiban.
-Értem. Köszönöm. És veletek, minden rendben? Hogy vagytok?-kérdeztem.
-Jól vagyunk. Habár hiányzol mindenkinek.
-Ti is nekem. Nem is zavarlak tovább. Add át az üdvözletem a többieknek. Szia.-köszöntem el.
-Átadom. Vigyázz magadra fiam. Szia.-majd letette.
Letelefonáltam a portára, és áll néven megtudakoltam, hogy Bella melyik szobában tartózkodik. Miután sikerült kiderítem, elindultam a szobája felé. Hallottam ahogyan a fürdőszobában, éppen elzárja a vizet. Tehát ezek szerint éppen most fürdött le. A fejemben gyorsan lepörgettem az általam képzelt képeket, arról hogy ő éppen most meztelenül állt a zuhany alatt. Ahogy végig néztem az általam képzelt képeken, nagyot nyelve kopogtattam az ajtaján.
Röpke pár perc múlva nyitódott is az ajtó. De a látvány ami ott fogadott, teljesen letaglózott. Még a levegő is megállt bennem. Csupán csak egy törölköző fedte testét, amit ezelőtt pár perce semmi se. Nem tudom, mennyi ideje állhattam itt megkövülve előtte, csak arra figyeltem fel amikor a nevemen szólított már másodjára.
-Öm...bocsánat.Csak ezt elejtetted.-mondtam rekedtes hangon.
-Köszönöm.-mondta.
-Nincs mit.
Egy ideig szótlanul néztük egymást, mikor megszólalt.
-Nincs kedved beljebb jönni?-kérdezte.
Egy kicsit hezitáltam a válaszon. De végül mégis belegyeztem.
-Ha nem baj...
-Ha baj lenne, akkor nem kérdeztem volna meg.-felelte.
-Ez igaz. Akkor a válaszom igen.-mondtam, miközben beinvitált a szobájába.
Megkért, hogy addig foglaljak helyet amíg ő átöltözik. Fogta a pizsamáját és bevonult a fürdőszobába. Elképzeltem, ahogyan ledobja a törölközőt magáról, és...hirtelen, nem tudom mi vezérelt...*De hogy is nem tudom, mi vezérelt...hát persze, hogy a vágy.*...utána mentem a fürdőbe. Láttam ahogyan éppen a törölközőt bontja ki, én pedig mögé lépve lefogtam a kezeit, és magammal szembe fordítottam...és kérdő tekintetével nem foglalkozva, felé hajoltam és ajkaimmal lágyan érintettem az övét, mire levegőt is elfelejtett venni.
Amire nem számítottam az az ő reakciója volt. Ezúttal ő volt az aki ajkaim után kapott, de olyan hévvel, hogy azt hittem mentem felgyulladok. Amint ajkait az enyémen éreztem, mintha a legédesebb mézet kóstoltam volna, bár már régen nem tudom milyen az íze pontosan, de biztos vagyok benne, hogy az ajkainak az íze a legfinomabb mézét vagy vérét is felülmúlja. Felemeltem, miközben ő a lábait a derekam köré csavarta.A falhoz tántorogtunk, aminek óvatosan ügyelve rá, nehogy valami kárt tegyek benne, nekidöntöttem. Belemarkolva a fenekébe, belenyögött a csókunkba.Nyelvem vadult táncolt az övével, amit később megszakított és áttért a nyakamra. Mikor az ajkaival szívogatni kezdte a nyakam, felmorogtam a csodás érzéstől.
Miközben ő a nyakamat szívogatta, az egyik kezemmel lesimítottam a törölközőt róla, ami később a csempén kötött ki. Ujjaim a derekát simogatták, miközben nyelvem bebocsátást kért a szájába, amit nem habozott megadni. Ekkor éreztem magam igazán a fellegekben. Játékosan beleharapott a felső ajkamba, amitől felkuncogtam, hiszen sejtettem, hogy mire megyen ki az egész.
-Hát akkor játszunk!-leheltem finoman ajkaira amikor eleresztett.
Kezeim a fenekére csúsztak ismét, majd megragadtam, felemeltem és a falnak támasztottam. Ajkaim reflex szerűen az ajkaira nyomtam. Eközben a kezeim a melleire kalandozott.A kezeimet később az ajkam váltotta fel. Miközben a melleit szívogattam, kezei a nyakam köré csavarodtak. A kezeimmel végig kalandoztam a testén, miközben az érintéseim nyomán kisebb borzongások futottak végig a testén. Hideg leheletemmel, körbe jártam teste minden négyzetcentiméterét, közben ajkaim melegen forrtak a bőrére. Majd, az ágyhoz sétáltam az ölemben lévő angyallal, és lassan ráfektettem. Felé hajolva, lágy csókokkal hintettem be a nyakát.De a kezeim még mindig a testét simogatták. A nadrágomat ő szaggatta le rólam. A kezeim a derekára siklottak és közelebb húztam magamhoz. Az ajkaimat övére nyomtam.
-Csússz feljebb.-nyögtem, de az alsó nadrág még mindig rajtam volt.
A lábai ismét a derekam köré csavarodtak.
-Csússz feljebb.-nyögtem megint.
Ekkor már engedelmeskedett, közben pedig gyorsan letoltam magamról az alsót, és óvatosan belé hatoltam. Egyszerűen leírhatatlan volt mit éreztem. Lassacskán a testünk átvette a szenvedély. Testünk egy ritmusban mozgott. Minden egyes döfésemnél Bella a nevemet suttogta. Majd, a fogait a vállamba mélyesztette amikor felsikoltott az élvezettől. Eztán fáradtan dőlt a párnák közé, én pedig mellé dőlve magamra húztam és végig simítottam a hátán...
Egész éjszaka az együtt létünket elemezgettem magamban. Soha, nem gondoltam volna, hogy valaha ilyesmiben lesz részem. Főleg egy ilyen angyallal mint Bella. Egyszerűen csodálatos volt vele. Remélem, hogy reggelre nem fogja megbánni, azt, hogy lefeküdt velem...
Reggel egy lágy csókot lehelve ajkaira kimásztam az ágyból, és magamra kaptam a ruháimat. Körülnéztem a szobájában papír féleségért és tollért, hogyha fel kell ne ijedjen meg. Miközben keresgéltem, találtam róla egy fotót amin egyedül csak ő volt, így azt a hátsó zsebembe csúsztattam. És, a tegnapi pólóját, is elcsentem. Hogyha netalán tán, a tegnap este történtek után látni sem akar majd, valami emlékeztethessen rá. Amint találtam egy kis cetlit, és tollat írni kezdtem.:
" Szép jó reggelt szépségem. Szerettem volna, melletted lenni amint felébredsz. De sajnos fontos elintézni valóm akadt. :( Az éjszakáról pedig, annyit hogy csodálatos volt. Remélem nem bántad meg. Szeretném, ha ma velem vacsoráznál. Ha úgy döntesz, hogy velem vacsorázol légy este 8-kor a halban.
Edward "
Majd, a kis cetlit a mellette lévő párnára raktam, és még egy csókot lehelve az ajkaira, ki mentem a szobából.
Ki lépve a szobájából, a saját szobámba mentem. Vettem egy gyors zuhanyt, és átöltöztem. Gondoltam, mielőtt netalán tán mégis elfogadná a vacsora meghívásomat, és mégis eljön, jó lenne megejtenem egy gyors vadászatot.
Miközben vadászni indultam, betértem egy virágüzletbe. Vettem egy csokor vörös rózsát, és egy kis üdvözlő kártyával egyben Bellának küldettem el. Ezután, fel hívtam ez egyik ismerőset, hogy estére kiakarom venni a tengerparti házát. Megkértem, hogy hívjon egy pincért is aki az este folyamán felszolgálja majd nekünk a vacsorát. És, hogyha lehet gyertyafényes hangulatot varázsoljanak. Miután elintéztem a beszélgetést, vadászni mentem....
A vadászat, után visszatértem a hotelbe.Amikor visszatértem, Bella éppen háttal állt nekem. Kikértem a szobám kulcsát, amit levett a fogasról és felém fordult. Mikor meglátta hogy én vagyok az, megdöbbenten nézett.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Szia.-köszönt viszonozva a mosolyt.
Eközben, ide is tévedt " Donald kacsa ".Majd Bella a kezembe csúsztatta a szobám kulcsát.
-Parancsoljon uram.-mondta.
-Köszönöm.Viszlát.-kacsintottam rá, majd a lifthez indultam.
Mikor felértem a szobámba, ismét vettem egy gyors zuhanyt, aztán készülődni kezdtem...
Miután felöltöztem, a lifthez indultam, ahol ott állt az én angyalom, egy csodaszép kék színű ruhában. Ez a nő, tudja, hogy mivel lehet levenni egy pasit a lábáról. Mögé érve végig simítottam a fedetlen hátán, mire ijedten megugrott.
-Sajnálom. Nem akartalak megijeszteni.-kértem bocsánatot.
-Rendben. De ezt többet ne.-mondta, miközben a szívverése kezdett visszaállni a normál tempóba...
-Ígérem. Igazán gyönyörűen néz ki hölgyem. Csak netán készül valamerre?-kérdeztem.
-Köszönöm uram. Maga is rendkívülien jól fest. És, igen. Vacsorára vagyok hivatalos. És maga?-kérdezett vissza.
-Én is szintén vacsorázni készülök. Nem bánja,ha véletlenül csatlakozni kívánnék önhöz?
-Hát...ha nincs egyéb elfoglaltsága, örülnék ha csatlakozni kívánna hozzám.-mondta,miközben beszálltunk a liftbe.
-Köszönöm, a meghívását hölgyem.
Majd mikor kiszálltunk a liftből, belém karolva sétáltunk ki a hotel elé, ahol egy limuzin állt. Kinyitottam nekem az ajtót, majd átmentem a másik oldalra és beszálltam mellé. Eztán a limo elindult.
-Mégis hova megyünk?-kérdezte kíváncsian.
-Ez legyen csak meglepetés.-mosolyogtam rá.
-Utálom a meglepetéseket.-húzta fel az orrát.
Annyira aranyos volt így, és elnevettem magam, majd közelebb hajoltam és először a szája szegletére adtam egy puszit,aztán az orrára...majd végül megcsókoltam...
Hamarosan megállt a limo, és a sofőr ki is nyitotta ajtót. Megköszönve neki, Bella belém karolt. Majd egy kis tengerparti részre sétáltunk, ahol rózsaszirmokkal volt egy kisebb út megszórva, és a rózsaszirmok egy gyertya fényes asztalnál fejeződött be. Aztán aggódó tekintettel vizslattam,Bella a könnyel áztatott arcát.
-Mi a baj? Nem tetszik?-kérdeztem ijedten.
-Még, hogy nem tetszik?! Hiszen ez csodaszép. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék erre.-szipogta, mosolyogva.
-És, miért sírsz?
-Mert...mert még soha senki nem adott ilyen gesztust mint te. Mint pl.: a rózsák. Még soha senkitől nem kaptam virágot. És, hogy el hoztál erre a gyönyörű helyre...ez annyira meghatott, hogy én magam sem értem, hogy mért sírtam el magam megint.-nevetett fel.
-Ez esetben örülök, hogy én lehettem az első személy aki rózsát küldött neked, és hogy elhozhattalak egy ilyen helyre.-mosolyogtam rá.
Majd, miután felitatta az egereket, kihúztam a székét és leült, aztán én is helyet foglaltam vele szembe. Töltöttem mindkettőnk poharába pezsgőt, amit egy koccintás után, kortyolgatni kezdett Miközben a pezsgőt kortyolgatta, egy pincér termett előttünk. Hirtelen Bella kiköptem a pezsgőt.
-Elnézést.-kért bocsánatot, köhögve.
-Minden rendben?-kérdeztem aggódva.
-Igen, persze. Csak megdöbbentem, hogy ide került egy pincér is.Nem számítottam rá.
Mondta mire csak somolyogva mosolyogtam.
-Tudod, büntetni kéne ezt a nézést, és ezt a mosolyt.-bökött felém, miközben enni kezdte a gombás raviolit.
- Melyiket?-kérdeztem mosolyogva..
-Hát ezt...a féloldalas mosolyt...na meg ezt a felperzselő tekintetet.Mert el vonod a figyelmemet a vacsiról.-sütöttem le a szemét, zavaromban volt megint.
-Áhá...szóval elvonom a figyelmed?! Tetszik. De akkor mit mondjak én...hogy annyira gyönyörű és szépséges vagy, hogy egyszerűen tartanom kell magam,..nehogy elveszítsem a fejem. És neked essek.-mondtam, miközben áthajoltam az asztalon.És, végig simítottam az arcán.-Szinte, alig bírom megállni,hogy ne érjek hozzád, és hogy ne csókoljalak meg rögtön. De nem akarok rámenősnek tűnni.
Majd visszaültem a székemre, és elfordítottam a fejemet más irányba....
Hihetetlen, hogy elmondtam neki. Remek...most biztos totál hülyének nézz...De nem volt időm tovább ezen gondolkodni, ugyanis Bella hirtelen előttem termett, majd a két keze közé fogta az arcom, és megszólalt.
-Én azt akarom, hogy ne fogd magad vissza. Elárulom, hogy rajtad kívül még soha senkivel nem voltam úgy együtt, mint veled az éjszaka. De nem is bánom. Azt akarom, hogy megérints és hogy megcsókolj. Soha nem vágytam még ennyire semmire mint arra, hogy érezzem azt amikor hozzám érsz, és érezzem a csókodat az ajkamon.-mondta, majd az ajkát az ajkamra tapasztotta....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése