3. fejezet
Miután Edward eltűnt a liftben, újra a munkára összpontosítottam.
Majd, egy futár állt meg előttem egy csokor vörös rózsával a kezében.
-Elnézést, segíthetek valamiben?-kérdeztem meg kedvesen.
-Igen. Öm...Ez a csokor egy bizonyos Isabella Swan részére küldték.-mondta.
-Én vagyok az.-mondtam,majd a kezembe adta a csokrot.
Már épp adni akartam volna neki borravalót amikor,azt mondta már le van rendezve. Aztán távozott. A csokorban volt egy üzenet kártya amit készséggel el is olvastam.
" Virágot a legszebb virágnak. "
Ez a kis üzenet állt rajta. Elsőnek nem tudtam el találni,hogy ugyan ki küldhette, de miután elővettem a kis cetlit,amit reggel a zsebembe csúsztattam, összehasonlítottam az üzenet kártyán lévő írással.Ami pont meg is egyezett.
Tehát Edward küldte. Milyen édes, még soha senki nem küldött nekem virágot. Annyira meghatódtam,hogy még a könny is kicsordult a szememből. De persze, Mark-nak is ilyenkor kellett meg jelennie,aki pedig faggatni kezdett,hogy mért sírok.
-Bella, miért sírsz?-kérdezte.
-Semmi, nem lényeges.-szipogtam.
-A semmiért nem sírnak Bella.
-Csak meghatódtam, ennyi az egész.-mondtam.
-Óh...és ha szabad tudnom, miért is?
-Ezért.-nyújtottam felé a kis kártyát.
-Hohó...csak netán hódolod akadt. Akkor bizonyára aki ezt a csokrot küldte, te az végett voltál ma boldogabb. Igazam van?
-Pontosan.-vigyorogtam rá. -De lejárt a munka időm. Úgyhogy most távozom.Ugyanis vacsorára vagyok hivatalos.
-Csak, nem a hódolóddal?
-És ha igen?! Az az én dolgom. Megyek, mert akkor nem leszek kész soha. Pápá.
Elköszöntem Mark-tól, és a szobámba siettem. Ahol ki kerestem a szekrényemből a kék rucimat, majd egy gyors zuhany után nekiálltam a készülődésnek.A hajamat hajszárítóval alaposan megszárítottam, majd a ruha felvétele után, egy kis sminket, és parfümöt is raktam fel magamra. Miután belebújtam a magas sarkú szandálba, nagy levegőt véve kimentem a szobámból és a lifthez sétáltam. Miközben a liftet vártam, azon idegeskedtem,hogy vajon milyen lesz a vacsora hangulata. Tanakodásomból, egy hideg kéz simítása ijesztett fel. Amire meg is ugrottam.
-Sajnálom. Nem akartalak megijeszteni.-kért bocsánatot Edward.
-Rendben. De ezt többet ne.-mondtam neki, miközben a szívverésem kezdett visszaállni a normális tempójába.
-Ígérem. Igazán gyönyörűen néz ki hölgyem. Csak netán készül valamerre?-kérdezte.
-Köszönöm uram. Maga is rendkívülien jól fest. És, igen. Vacsorára vagyok hivatalos. És maga?-kérdeztem vissza.
-Én is szintén vacsorázni készülök. Nem bánja,ha véletlenül csatlakozni kívánnék önhöz?
-Hát...ha nincs egyéb elfoglaltsága, örülnék ha csatlakozni kívánna hozzám.-mondtam,miközben beszálltunk a liftbe.
-Köszönöm, a meghívását hölgyem.
Majd mikor kiszálltunk a liftből, belé karolva sétáltunk ki a hotel elé, ahol egy limuzin állt. Edward kinyitotta nekem az ajtót, majd átment a másik oldalra és beszállt mellém. Eztán a limo elindult.
-Mégis hova megyünk?-kérdeztem.
-Ez legyen csak meglepetés.-mosolygott rám avval a féloldalas mosolyával.
-Utálom a meglepetéseket.-húztam fel az orrom.
Mire elnevette magát, majd közelebb hajolt és először a számszegletére adott egy puszit,aztán az orromra...majd végül megcsókolt...
Hamarosan megállt a limo, és a sofőr ki is nyitotta ajtót. Megköszönve neki, Edwardba karoltam, aki már mellettem is állt.
Majd egy kis tengerparti részre sétáltunk, ahol rózsaszirmokkal volt egy kisebb út megszórva, és a rózsaszirmok egy gyertya fényes asztalnál fejeződött be. Annyira letaglózott -e csodálatos látvány, hogy ismét könnybe lábadt a szemem. Valahogy nem értettem magam, hogy már megint sikerült elsírnom magam. Edward aggódó tekintettel vizslatta a könnyel áztatott arcomat.
-Mi a baj? Nem tetszik?-kérdezte ijedten.
-Még, hogy nem tetszik?! Hiszen ez csodaszép. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék erre.-szipogtam, mosolyogva.
-És, miért sírsz?
-Mert...mert még soha senki nem adott ilyen gesztust mint te. Mint pl.: a rózsák. Még soha senkitől nem kaptam virágot. És, hogy el hoztál erre a gyönyörű helyre...ez annyira meghatott, hogy én magam sem értem, hogy mért sírtam el magam megint.-nevettem fel.
-Ez esetben örülök, hogy én lehettem az első személy aki rózsát küldött neked, és hogy elhozhattalak egy ilyen helyre.-mosolygott csibészesen.
Majd, miután felitattam az egereket, Edward kihúzta a székemet és én leültem, aztán ő is helyet foglalt velem szemben. Edward töltött mindkettőnk poharába pezsgőt, amit egy koccintás után, kortyolgatni kezdtem. Miközben a pezsgőt kortyolgattam, egy pincér termett előttünk. Hirtelen döbbenettől kiköptem a pezsgőt.
-Elnézést.-kértem bocsánatot, köhögve.
-Minden rendben?-kérdezte Edward aggódva.
Na, jó kezd már egy kicsit aggasztani, hogy folyton aggódik. Na, nem mintha nem esik jól, hogy aggódik, de azért ez már túlzás szerintem.
-Igen, persze. Csak megdöbbentem, hogy ide került egy pincér is.Nem számítottam rá.
Mondtam neki, mire csak somolyogva mosolygott. Ajj...milyen jól néz ki amikor mosolyog...És ahogyan nézz...ááá..ezt már büntetni kéne.
-Tudod, büntetni kéne ezt a nézést, és ezt a mosolyt.-böktem felé, miközben enni kezdtem a gombás raviolit.
Hm..hiszen ez a kedvencem. Lehet, hogy neki is ez a kedvence? Nem, hiszem hogy tudná mi a kedvenc ételem.
-Melyiket?-kérdezte, avval a féloldalas mosollyal.
Majd, aztán megint úgy nézett rám mint az előbb. Szinte, felperzsel a tekintete.
-Hát ezt...a féloldalas mosolyt...na meg ezt a felperzselő tekintetet.Mert el vonod a figyelmemet a vacsiról.-sütöttem le a szemem, zavaromban ismét.
-Áhá...szóval elvonom a figyelmed?! Tetszik. De akkor mit mondjak én...hogy annyira gyönyörű és szépséges vagy, hogy egyszerűen tartanom kell magam,..nehogy elveszítsem a fejem. És neked essek.-mondta, miközben áthajolt az asztalon.És, végig simított az arcomon.-Szinte, alig bírom megállni,hogy ne érjek hozzád, és hogy ne csókoljalak meg rögtön. De nem akarok rámenősnek tűnni.
Majd visszaült a székére, és elfordította a fejét más irányba....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése