19. fejezet
"A hang irányába fordítva a fejemet a pillantásom összekapcsolódott ....".
( Bella szemszög )
....egy ismerős tekintettel, majd mikor a fejét felemelte, a sejtésem beigazolódott, hogy akik előttünk termettek azok, szellemek, és nem vámpírok. Más különben, nem Dean-nel néznék farkas szemet. Bár mind a ketten megdöbbenve vettük azt tudomásul, hogy újra viszont lássuk egymást három hónap után, aminek örültem is volna, ha nem lennének itt ezek a mocskos szellemek.
A pajzsomat Dean köré is emelve, álltam támadó állásba, habár furdalt ama kíváncsiság, hogy Sam hol van. Már épp felakartam tenni ezt a kérdést Dean-nek, ha támadásokat nem éreztem volna meg, amikkel a védőpajzsomon használtak. Kihasználva a szellemek tétlenségét, Deanhez rohanva kivettem a kezéből a tőrjét, majd sorban végezve a szellemekkel, néztem körül, hogy biztonságban vagyunk -e.
Mikor megbizonyosodtam arról, hogy biztonságban vagyunk, visszahúztam a pajzsomat, s Deanhez leguggolva, használva a gyógyítóeremet- ami egy újabb képességem volt, habár a pajzsomon kívül más erőmet csak vészhelyzet esetén használok, ahogyan most is - begyógyítottam Dean mély sebét, aki meghökkenve figyelte az előbbi tevékenységeimet. A seb begyógyulása után, Deant és Carment bemutattam egymásnak, majd kérdőre vonások kérdéseit tette fel számomra.
-Mégis, miért szaladtál el akkor? S hol voltál? Van fogalmad arról, hogy mi mennyire aggódtunk érted? Hogy, az elmúlt három hónapban, egy nap se telt el úgy, hogy ne kerestünk volna? S hogy, honnan tudtad, hogy kell megölni ezeket a mocskokat? S mi a fenét kerestetek erre?
-Már én magam sem értem, csak azt tudom hogy féltem, mert nem emlékeztem semmire sem, ahogyan most sem. Futottam és csak futottam, amerre csak tudtam. Közben nomád vámpírokkal harcoltam, és olyanokra vadásztam mint amikre ti. Sajnálom, hogy aggódnotok kellett miattam. Ha tehetném, visszafordítanám az időt, de nem tudom. Erre én sem vagyok képes. Kutattam, hogy hogyan tudom őket megölni. Így beszerezve minden olyan cuccot amire, szükségem lehetett arra, hogy végezzek az ilyen mocskos lényekkel, álltam velük szembe. Másfél hónapja, egy nomáddal harcoltam, amikor is találkoztam Elezarral, Carmen férjével. Ők befogadtak, s segítettek abban amiben csak tudtak. Azért voltunk erre, mert vadásztunk, mármint állatokra. Ugyan is Carmenék állatok vérével táplálkoznak, s mivel, mielőtt találkoztam volna Elezarral én is az állatok vérével táplálkoztam, de akkor is csak kétszer vadásztam állatokra. Mert az én szervezetem, valamiért tovább bírja vér nélkül mint más vámpírnak. Épp hazafelé készültünk menni, amikor meghallottuk a kiáltásodat, és ekkor vettek körbe minket ezek a szellemek, de felhúzva a védőpajzsomat hármunk köré, ami az egyik képességem, sejtettem, hogy van nálad egy tőr ami a kezedben volt, elvettem és végeztem velük. Majd a gyógyító erőmmel, ami a másik képességem , meggyógyítottalak. Ennyi. No, de most te áruld el, hogy hol van Sam? -befejezve, röviden a monológomat tettem fel neki azt a kérdésemet, amire most a legjobban kíváncsi voltam.
-Nos, ismételten sikerült összekapnunk. -fordította el a fejét. -Az utóbbi időben, elég gyakran történik ilyesmi. -/*Most hogyan, mondjam el. Hogy, ja bocs azért nincs velem az öcsém, mert fél évem van már csak hátra, aztán pedig meghalok, s az öcsém nem képes felfogni, hogy nem menthet meg, és ezért veszekszünk. Most mért nézz így rám Bella? Olyan furcsa, mintha hallaná a gondolataimat, ami kivan zárva. Még hogy hallja a gondolataimat.*/
Az összes képességem közül, a gondolat olvasást utálom a legjobban. Utálok, más fejében turkálni, de az alatt a másfél nap alatt, és a hallottak alapján, annyira sikerült megismernem Deant, hogy tudom magától úgysem mondta volna el, azt ami körülöttük folyik. Ezért képtelen voltam használni ezt a képességemet. Elezar elmondása szerint, arról hogy mért rendelkezem ennyi képességgel, azt egyedül csak Carliesle barátja tudná a választ. Akiről később mint kiderült, annak az Edwardnak az "apja" akiről, Carmen mesélt nekem, nem is olyan rég.
-Értem. -feleltem. - És, hol szálltál/szálltatok meg?
-Sam, ha még mindig igaz akkor Texasban van. Én, még sehol. Ugyan is egyből ezek után a dögök után eredtem.
-Ha gondolod, nálunk megszállhatsz egy darabig. Ha a többiek is beleegyeznek. -szólalt meg Carmen.
-Erre semmi szükség. -mondta félvállról Dean, aki már távozott is volna el. -Majd, elalszom a kocsimban.
-Na azt már nem. Velünk jössz és kész. Amúgy is beszélni szeretnék veled valamiről. - jelentettem ki, határozottan.
Miután, Dean belátta hogy, jobb ha elfogadja Carmen segítségét, elsétáltunk a kocsijáig, majd elkérve Deant-től a kocsi, kulcsát vezettem, is a Dennali házhoz. Amint megérkeztünk a házhoz, leparkolva a kocsit, szálltunk ki a kocsiból, s dobtam oda Dean-nek a kulcsot, és a kocsinak támaszkodva, kint megvártuk amint, Carmen megbeszéli a többiekkel a dolgokat. Mind a ketten, néma csöndbe burkolóztunk, és vártunk.
A gondolataim még mindig Edwardon járt. Vajon, mért ilyen ismerős nekem ez a név? Vagy ne talán, ő az a gyerekem apja? Vagy tényleg igaz lenne, az amit akkor Deanék kiderítettek rólam, hogy a kisbabám apja autóbalesetben életét vesztette? Mért van az, hogy én ezt nem így érzem? Mért van egy olyan érzésem, hogy a kisbabám apja igen is él, és a gyermekem vele van?
Valami összefüggésnek kell, lennie annak hogy ismerősen cseng ez az Edward név. S amikor, először meghallottam ezt a nevet Tanyatól, valami olyasmit éreztem amit nem tudtam, mihez kötni. Ahogyan, annak is amikor Carment kérdeztem róla, s mesélt is róla, a nem dobogó szívemet mintha arra a történetre, és névre melegség járta volna át.
-Dean hadd mutassam be neked, a családunkat. -szakított ki a gondolataimból ismételten Carmen.
Neki, most ez a heppje? Hogy folyton, amikor belemerülök a gondolataimban, mindig megzavar?
-Elezar Denali, a férjem. Irina, Kate, Tanya és a férje Patrick. -mutatta be őket, Dean-nek.
Akin észrevettem, hogy nem épp a kedvence az ha ennyi olyan lénnyel van körül véve, s barátságosan viselkedjék velük, akikre éppenséggel vadászik.
-Dean Winchester. -mutatkozott be ő is.
-Mivel Bella barátja vagy, így szívesen látunk vendégül téged. -szólalt meg Elezar is. -Bella megmutatnád neki az egyik vendégszobát?
Fordult felém, mire csak egy bólintás futotta tőlem. Megköszönve nekik, hogy Dean itt maradhat, és jó éjszakát kívánva szóltam Dean-nek, hogy kövessen. Aki némán követett is. Felérve az emeletre elkísértem az egyik vendégszoba ajtajáig.
-Bocsi, csak gondoltam jól jönne egy váltás ruha. Úgy látom, Patrickel egyezik a méretetek. Sziasztok. -ahogyan megjelent Tanya a semmiből, úgy is tűnt el.
Dean a kezében lévő ruhával, lépett be a szobába, miközben én elköszönve tőle mentem a szobámba. Belépve, a szekrényhez léptem ahonnan elő vettem, egy sima farmert, felsőt, és fehérneműt. Majd a fürdőbe mentem, s én is vettem egy jó meleg zuhanyt... Megtörölközve,felöltözve álltam a tükör előtt, ahol a hajamat fésültem ki, és kötöttem fel.
Kilépve a fürdőszobából, az ágyamon ülő Deant vettem észre. Aki arra volt kíváncsi, hogy miről is akartam beszélni vele. Amikor, megtudta hogy olvastam a gondolataiban, ijedt arcot vágott. Amit meg is értettem, hiszen nem minden nap találkozni olyannal aki olvas a gondolataidban. Pár perc elteltével sikerült megnyugodnia, s kértem, hogy magyarázza meg amit a gondolatában olvastam. Elmesélte, hogy ez mind akkor történt, amikor Sam-et elrabolta egy sárga szemű, aki a katonájának akarta volna állítani az öccsét. Ahogyan még egy pár Samhez hasonlót. De végül is ez a sárga szemű arra kényszerítette őket, hogy öljék meg egymást vagyis csak az egyikük maradhat életbe. De mivel, Sam nem volt az a gyilkosabb fajta így akinek meghagyta az életét, az ölte meg. S Dean a lelkét adta az öccse lelkéért. Dean akkor egyességet kötött egy testet váltó bestiával, s az egy év letelte után meghal. Sam, pedig minden áron azon van hogy megmentse őt a pokoltól. De, ha bármit is tennének azért, hogy Dean életben maradhasson, akkor Sam is megfog halni. Amit Dean nem fogad valami nagy örömmel, hogy az öccse nem képes beletörődni, hogy nem mentheti meg.
Igazat adtam ez esetben Dean-nek, de viszont felhívtam arra is a figyelmét, hogy próbálja meg az ő helyében lenni egy kicsit.. s aztán érteni fogja ő is, hogy miért viselkedik így az öccse.
Beszélgetésünk, később átváltott később gyermekei viselkedésbe. Amit csikizve és nevetve tűrtünk. Ránézve az órára, ami hajnali három órát mutatott, alvásra utasítottam Deant. Mikor, megbizonyosodtam arról, hogy Dean mélyen alszik. Kilépve a szobából, kimentem az udvarra, ahol leülve a lépcsőre, azon tanakodtam hogy Deannal tartok majd tovább.
Felállva a lépcsőről épp a befele készültem menni, hogy megosszam a többiekkel is ama döntésemet, hogy Deannel fogok majd menni, amikor is egy telefon csörgésre lettem figyelmes, ami a kocsi felől jött. Így közelebb lépve a kocsihoz, kinyitottam az ajtaját s az ülésen megpillantva Dean mobilját, aminek a kijelzően Sam neve villogott, úgy döntöttem, hogy felveszem.
-Sam? -szóltam bele.
-Ki az? És hol van a bátyám? -kérdezte -és hallottam a hangján, hogy aggódik a bátyja miatt.
-Bella vagyok. Az a Bella akit kétszer is megmentettek. Dean, jól van. Nem rég aludt el. -mondtam, nyugtatólag.
-Hol, és merre voltál Bella? Már minden hol kerestünk. És miért mentél el? És, hogy hogy Dean nem rég aludt el? Mi történt?
Nagyot sóhajtva, kezdtem el neki is elmondani mind azt amit Dean-nek is elmondtam, amikor ugyan ezekkel a kérdésekkel jött. Majd a Dean-nel való találkozásunkat is elmondtam neki. Miután, mindent megbeszéltünk, megegyeztünk, hogy Volterában találkozunk majd, két nap múlva. Az egyik megbeszélt szállodában. Elköszönve Sam-től, letettem a telefont és mentem vissza be a házba, ahol a többiek Dean kivételével a nappaliban voltak.
Elmondva nekik a döntésemet, először nehezen fogadták, majd végül beletörődve búcsúztak el tőlem. Mivel, a többiek Carmen és Elezar kivételével vadászni mentek. Carmenék pedig a városba mentek be. A konyhába menve, készítettem Deannek kaját és innivalót az útra, pakoltam bele egy kis táskába, majd a szobámba érve halkan pakoltam el magamnak pár szükséges cuccot, és a vadász felszerelésemet. Miután minden olyan dolgot bepakoltam, ébresztgetni kezdtem Deant, akivel miután megreggelizett megosztottam a döntésemet, hogy vele megyek tovább. miután, sikerült meggyőznöm, hogy segítsen nekem megtalálni a gyerekemet, elmondtam neki, hogy beszéltem Sammel akivel Volterában fogunk találkozni.. S abban reménykedtem, és reménykedem is hogy hamarosan láthatom... s megismerhetem majd azt a személyt akit a szívem alatt hordoztam.
De ekkor még nem is sejtettem, hogy az előttünk lévő napok milyen meglepetésekkel kecsegtetnek majd nekem......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése