Unexpected Love - Váratlan Szerelem

12. fejezet

( Edward szemszög )

Egyrészről örültem a testvéreim látogatásának,  másrészt pedig utáltam. Igaz már nagyon hiányoztak, és a többiek is hiányoznak, de azért jobban örültem volna, ha Bella csak is velem foglalkozott volna egész idő alatt, és én is vele foglalkozhattam volna, nem pedig a lökött bátyámmal és Rosalieval. 
Az utóbbi személy viselkedése igazán meghökkentett. Az a kedvessége Bella iránt tiszta szívből jött felőle. A gondolatai is csak azt árulták el, hogy mennyire megkedvelte Bellát. 
Hát igen. Ő seperc alatt mindenkit az ujjai köré tud csavarni, ahogyan engem és a testvéreimet. Aminek örülök is, hogy ők elfogadják Bellát.

Az éjszaka is egy felülmúlhatatlan együttlétet élhettünk át a kedvesemmel. De félek, ha megtudja az igazat rólam, hogy mi is vagyok, undorodni és félni fog majd tőlem, amit nem szeretnék. De a legeslegjobban attól félnék,ha elhagyna és soha többé nem akarna maga mellett tudni. Amit meg is értenék. De tudom, hogy nem titkolhatom el előle, sokáig, hogy mi is vagyok. Hisz amit érzek iránta, az felülmúlhatatlan. 
Minden egyes porcikámmal szeretem, és imádom. Vagyis ahogyan Emmett mondaná, benőtt a fejem lágya. Miszerint én is szerelmes lettem. És, tudom, érzem hogy ő is érez irántam valamit. Talán az érzéseink kölcsönös. Ami ha igaz, boldoggá tenne. De ami mégis a legeslegjobban boldoggá tenne, az az, hogy velem maradna, azután is ha megtudja az igazat rólam és a családomról...

Végignéztem szerelmemen, aki még édesen aludt. Most is mind minden együtt létünk után, az arca kisimultabb, és nyugodtabb miközben alszik.
Amikor álmában először kimondta, hogy szeret, alig akartam elhinni amit hallottam. Azt hittem, hogy csak magamnak bemeséltem ezt a tényt, hogy Bella álmában az én nevemet suttogja, és hogy szeret. De ez szinte minden egyes együttlétünk után többször is elhangzott szerelmem szájából. S ilyenkor a szívemet valami melegség öntötte el. Tudni, hogy az álmában az én nevemet suttogja, és hogy szeret. De vajon ez a valóságban is igaz?

Lassan reggeledett  és egyúttal szerelmem is ébredezni kezdett. Amikor felébredt, reggelivel a tálcán ültem az ágyon szerelmem mellett. Aki lassacskán, de sikeresen kinyújtózkodott, majd felült az ágyon. Egy csókért nyújtózkodott  amit én készségesen meg is adtam neki.

-Jó reggelt kedvesem.-köszöntöttem, elválva az ajkaitól.-Készítettem neked reggelit.

-Hm...neked is jó reggelt. És köszönöm.-nyomott egy köszönöm csókot az ajkaimra.

Egymást megetetve  kikászálódtunk az ágyból, s közös zuhany után felöltözve, átmentünk az én szobába, ahol testvéreim már készen létbe vártak minket.
Majd elhagyva a szállodába, az én kocsimba ülve, Rose kérésére először vásárolni mentünk...

Miközben a lányok, különbözőknél csinosabb ruhákban mutatkoztak előttünk, Emmel mind a ketten, egyet értettünk abban, hogy ez a vásárlás sokkal jobban, és érdekesebben telik mind az eddig vásárlásai Rosenak és Alicenek. Mivel dél lett, így Emmel együtt betévedtünk az egyik ruhabolt melletti kávézóba, ami az mellett volt amelyikben Belláék voltak. Hogy, a látszatot megadjuk magunknak is rendeltünk egy-egy adag nagy tölcséres fagyit amit én majd Bellával fogok elfogyasztani.

Mielőtt a lányok beérhettek volna minket, két szőke csaj ki spécizett minket maguknak. El is tervezték, hogy hogyan is fognak majd bennünket felcsípni. Ezt az információt meg is osztottam Emmel, aki jót derült ezen az egészen. Amikor a mi asztalunkhoz értek, szólásra nyitotta az egyik szőke csaj a száját.

-Helló. Én Amanda vagyok, de hívjatok csak nyugodtan Amy-nek, vagy ahogyan tetszik-mutatkozott be, de nagyobb érdeklődését Emmett felé fordította, aki jót szórakozott az egészen.-ő pedig itt a barátnőm, Nicol..

-Sziasztok lányok. Én Emmett vagyok, ő pedig az öcsém E...

-Bocsi, de mind a ketten foglaltak vagyunk.-próbáltam volna őket lekoptatni, kevés sikerrel.

-Hm...szeretem, ha egy pasi foglalt.-mondta azt hiszem Amanda.

-Ahogyan én is.-nyalta meg a szája szélét Nicol.

Már épp, felállni készültem a székből amikor is megjelentek a lányok. Rose gondolatai ezerrel ordítottak a féltékenységtől, és a dühtől, amin  nem tudtam nem nevetni, de amikor ránéztem Bellára ő rajta is a féltékenységnek a jeleit láttam, mint Rosenak.

Hazudnék, ha ez nem esne jól. Így nem is hazudok. Örülök, hogy ilyen reakciót is kitudok váltani belőle. Amikor közelebb értek hozzánk, mind a ketten lerakva a földre a szatyrokat, a szőke cicababákat a hajuknál fogva ráncigálták ki a kávézóból, s majd egy-egy csattanást hallatva  ami annak a jele volt, hogy mind a ketten lekevertek egy-egy pofont a csajoknak. Majd visszatérve hozzánk, karba tett kézzel álltak meg az asztalnál.
Rosenak ezt a nem tetszetős nézését, és gondolatát már ismertem, de a Belláét nem. Ami meg is rémisztett egy kicsit.

-Elárulnátok, hogy mégis mi a francot akartak ezek a plasztik picsák?-kérdezte Bella féltékenyen.

-Mi semmit.-szólalt meg Emmett, kiegyenesedve ültében.

-Ja, és mi ezt pedig higgyük is el? Ugye ezt nem gondoltátok komolyan?-kérdezte Bella, morcosan.

-Tényleg nem akartunk mi semmit tőlük. Ők jöttek ide hozzánk, majd bemutatkoztak, és Emmett is bemutatkozott nekik, majd mielőtt Em, bemutathatott volna nekik engem, én közbeszóltam, hogy mi foglaltak vagyunk, mire ők erre még jobban teperni akartak. Már épp felálltam, hogy lelépjünk előlük, mikor megjelentetek ti. Aztán pedig már tudjátok, hogy mi volt. Ennyi.-mondtam.

A lányok egymásra néztek, majd beleegyezően bólintottak egyet, s helyet foglaltak mellettünk, és a fagyit kezdték el enni.
Rosalie gondolataiból, sikerült leszűrnöm, hogy mi most Emmel tepernünk kell mind addig, amíg meg nem bocsátanak minket. Addig, a semmi tapizás és csók nem is lesz, egyedül csak is a kezüket foghatjuk majd.
Hm...ez is valami.

Miután közösen elfogyasztottuk a fagyit, Bella kérésére a vidámparkba mentünk. Ahol Bella olyan sergőkre ültetett bennünket  ahol ha emberek lennénk még, biztosan rosszul lennénk, és félnénk is. De mivel nem vagyunk emberek így, nekünk semmi esély sincs arra, hogy bármi bajunk is legyen. Egyedül csak Bellát féltettem. Féltem, hogy véletlenül rosszul lesz majd. De nem. Egyáltalán nem lett rosszul. 
Egyszerűen hihetetlen ezen a lány. Mért kell neki, mindig mindenben más lennie? Ezt nem értem. De tény, hogy ez is tetszik benne. 

A céllövöldés játékoknál, szerencsére hagyta hogy én lőjek. Sikerült is egy nagy oroszlánt lőnöm neki. De, hogy mért pont az oroszlánt kérte, a nagy maci helyett, nem tudtam mind addig, amíg a fülembe nem súgta a fel nem tett kérdésemre.

-Azért kértem, hogy az oroszlánt, mert a viselkedésed és a személyiséged hasonlít egy oroszlánéhoz.-suttogta.

Érdekes, hogy mennyire eltalálta ezt a dolgot. De nem volt több a gondolkodásra, ugyanis Bella a tarkómnál fogva megragadott, majd az ajkait az enyémekre tapasztotta. Elsőnek lágyan becézgette az ajkaimat, majd szenvedélyesebben. Levegő vétel végett elszakadt az ajkaimtól, s miközben levegőt vett szólásra nyitottam a száját.

-Köszönöm, az oroszlánt, és ezt a csodás napot. Még soha életemben nem voltam vidámparkban. Ezért szerettem volna idejönni. Köszönöm. -mondta.

-Nem kell megköszönnöd. Én örülök, hogy boldoggá tehettelek. És annak is örülök, hogy velem osztottad meg elsőnek ezeket a nagyszerű élményeket.-mondtam, majd lehajoltam az ajkihoz és visszacsókoltam.

Ezután, Emmetéket megkeresve visszamentünk a szállodába  ahol én és Bella, a Bella szobájába távoztunk miután elköszöntünk a testvéreimtől.. Mivel, láttam Bellán, hogy fáradt így elküldtem fürdeni míg összedobtam neki valami vacsorát. Miután elkészültem a vacsorával, Bella is megfürdött, majd míg ő evett addig én is vettem egy gyors zuhanyt. Ezután együtt dőltünk le az ágyra, s Bella a mellkasomra feküdve, csókért nyújtózkodott, majd jó éjszakát kívánva elérte őt az álom. Csókot lehelvén a feje búbjára, őriztem álmát.....

De ekkor még nem is sejtvén, hogy .....