13. fejezet
( Bella szemszög )
Ma egy hónapja, hogy megismertem Edwardot. Ezalatt az egy hónap alatt, úgy érzem magam mint aki hazaért. És mint akit kicseréltek. Edward előtt, visszahúzódó lány voltam, és nem is nagyon ismerkedtem másokkal. De ez ma már megváltozott. Ugyan is, megismertem őt, aki rabul ejtette a szívemet.
Ha vele vagyok, megszűnik a tér és idő, csak mi ketten vagyunk..
.
-Bella? Készen vagy már?-kiáltott be barátnőm, a fürdőbe.
-Igen, Rose.-tártam ki az ajtót előtte.
-Nagyon csinos vagy csajszi.-ölelt meg mosolyogva.
-Köszi. De te is nagyon szép vagy.
Felkapva, egy kis táskát lefelé vettük az irányt, a szálloda halljába, ahol épp a szálloda 50 éves megnyitása alapján estélyt tartottak. Amint a hallba értünk, a szemeimmel a fiúkat kerestem, ahogyan Rose is.
-Rose, Edwardék?-kérdeztem.
-Nem tudom, Bella. Én is épp őket keresem. De sehol sem látom őket. De ha valami nőcskével traccsol Emmett, akkor adok én neki.
Majd, végszóra előttünk is termettek a fiúk, akik elismerően pásztáztak végig bennünket. Edward az ajkaimhoz hajolva, közelebb húzott magához, s ajkait az enyémekre tapasztotta.
-El..képesztő..en nézel ki.-mondta, miközben a torkát köszörülte meg.
-Köszönöm. Te is nagyon jól festesz.-mondtam..miközben éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.
Amin Em nagyon is jót derült, de hála Rosenak, aki a lábára lépett befogta a száját.
-Hölgyem, meg tisztelne egy tánccal?-kérdezte, Edward udvariasan meghajolva előttem.
-Természetes, igen uram!-válaszoltam, miközben pukedliztem előtte.
A kezemet a kezébe rakva, hagytam hadd vezessen a többi táncoló páros közé, és átadtuk magunkat a zenének s táncnak egyaránt.
Néha-néha Edward csókokat lopott, amikor más zene csendült fel a teremben. Mivel, egy kicsit szomjas voltam Edward elment nekem valami innivalót hozni. Így egyedül maradva, leültem az egyik asztalhoz és vártam, hogy visszatérjen Edward. Miközben őt vártam, egy kb..nálam három évvel idősebb férfi közeledett felém. Amikor közelebb ért hozzám, szólásra nyitotta a száját.
-Egy ilyen gyönyörű hölgy, mért ül így itt egyes-egyedül, amikor máshol és mást csinálhatna?-kérdezte nyájasan.
-Nem vagyok egyedül.-feleltem, s közben Edet lestem, várva hogy visszatérjen.
-Ha nem egyedül jött, vagy van itt akkor mért ül mégis egyedül itt? ..tudja, maga nagyon is felkeltette az érdeklődésemet. Nem táncolna velem?
-A párom, el ment, hogy valami italt hozzon nekem, és nem nem táncolnék magával, és nem is fogok. És ha most megbocsát.-fel álltam az asztaltól, és Rosalie-k keresésére siettem volna, ha ez az állat vissza nem rántott volna maga felé, a karomnál fogva.
-Na, ne ilyen hevesen szívem!-suttogta közel a füleimhez, miközben szorosabban húzott magához.
-Engedjen el! Jobban jár, ha elenged most azonnal!-kértem.
-Mért járnék én jobban, ha elengednélek szívi? Hiába kiáltoznál segítségért, senki sem segítene rajtad. Még az állítólagos barátod sem. Mert itt én vagyok a góré. És, jobb ha nem ellenkezel mert csak neked fog fájni.-mondta, egy gonosz mosollyal.
Istenem, Edward hol vagy? És hol vannak ilyenkor Rosek is? Most mihez, kezdjek? Ha valamit nem találok, ki gyorsan ez a mocskos állat..meg fog..meg fog...erőszakolni. Nem, ezt nem hagyhatom. Ahhoz, hogy eltudjak menekülni előle, ahhoz el kell hitetnem vele, hogy én is pont ugyanúgy akarom őt, mint ahogyan ő engem.
-Rendben. Akkor menjünk fel, a szobámba, és tégy a magadévá.-suttogtam a fülébe, minél hihetőbbé a tényeket, miszerint meggondoltam magam.
Amikor elfogadta azt a tényt, hogy miszerint, engedem, hogy a magáévá tegyen, a kezeimet összekulcsoltam az övéivel, s a lift felé vezettem magunkat.Hátra pillantva, Edward kétségbeesett, egyben dühös kérdő tekintetével találtam szemben magam. S talán, fájdalmat is láttam a szemében. Próbáltam megszakítani a szemkontaktusomat Edwarddal, de nem tudtam. A szemei nem engedték, hogy másfelé nézzek. Azt a fájdalmat, szomorúságot, és csalódást látni a szemeiben, fájt látnom.
De, ha nem így cselekszem, ahogyan most tervezem, akkor akár bántódásuk is eshet Edéknek. Amit nem hagyhatok. Nem, nem és nem. Miközben, már a liftet vártuk, ez a mocsok elkezdett taperolni. Amikor kinyílt a lift ajtaja tökön térdelve ezt a mocskot, hagytam a liftben.De karcolás nélkül nem úszhattam meg az tény, de legalább most sikerül elmenekülnöm.
Majd mit sem törődve a vérző karommal, Edward keresésére indultam akit a parkolóban értem útól, ahol a testvérei a kocsiban voltak.
-Edward! Edward!-kiáltottam utána, mire megállt.
Odasiettem hozzá, és szorosan a mellkasához bújtam, de Edward pár másodperc után eltaszított magától.
-Mégis miért? Hogy...én..azt hittem, hogy...á...a francba. Még is mit gondolhattam volna?! Azt hittem, hogy te más vagy. Azt hittem, hogy én igazán érdekellek téged. De ahogy látom, és láttam az egészet, rosszul hittem. Hogy én mekkora egy barom vagyok. -mondta, és csak mondta.
Alig hogy felfogtam, amiket mondott totál bepipultam. Mert, nem várta meg mielőtt megmagyarázhattam volna, hogy mi is történt, ő meg úgy kezel mintha, valami út széli kis lotyó lennénk. Dühömben, felemeltem az egyik kezem, és lekevertem neki egyet.
-Ha azt hiszed, hogy soha egy pillanatra nem érdekeltél igazán, akkor nagyon is rosszul hitted. És, ha hagytad volna, hogy megmagyarázzam, hogy mit és miért tettem az imént, akkor érthetnéd. De te nem hagytad. Ahogyan te csalódtál bennem úgy én is benned. De tudod, mit. Akár érdekel téged, az ok hogy miért tettem azt, amit tettem, akár nem. Elmondom. -mondtam, a könnyeimmel küszködve.-Az a mocsok, megakart erőszakolni, és én nem ellenkezhettem mert különben bajod eshetett volna. Így vele mentem, de közben azon agyaltam, hogy hogyan is léphetnék meg tőle. Amikor megláttalak, és a szemedbe néztem, láttam, hogy eme tettemmel szenvedést okoztam neked, így mikor beléptünk a liftbe én tökön rúgtam azt a szemetet és rögvest utánad eredtem. Nem hagyhattam, hogy bántson téged. Mert féltettelek. Sajnálom. Köszönöm ezt az egy hónapot, amit veled tölthettem el. Boldogan és vidáman. Végre igazán ön magam lehettem, melletted. Soha nem fogom elfelejteni ezt a kis időt, amit veled töltöttem el. De azt, hogy meg sem hallgattál, mielőtt véleményt mondtál, és úgy beszéltél velem mintha, egy lotyó lennék. Nem tudom neked megbocsátani. Megbántottál Edward. Nem is kicsit. Ígérem, eltűnök az életedből, örökre. És, csak remélem, hogy megtalálod azt a személyt, akiben igazán meg tudsz majd bízni, ahogyan bennem nem tudtál. Ég veled Edward! S talán, majd egyszer egy szép napon, még újra lássuk egymást.
Fejeztem be a mondatom, majd egy 'utolsó' lágy, csókot nyomtam az ajkaira. S vissza indultam a szállodába, ahol sírva szaladtam be a szobámba. A szobámba érve, kulcsra zártam az ajtót, s az ágyamra dőlve, zokogva aludtam el.....
...három hónappal később...
Három hónap telt, el azon bizonyos este óta, mikor őt és a testvéreit utoljára láttam. Egy ideig ő, hívott volna, de egyszer se vettem fel a telefont. Egyszerűen képtelen voltam felvenni. Pedig, hányszor azon voltam, hogy felveszem és lesz ami lesz. De akárhányszor megszólalt a telefon, és az ő nevét jelezte ki, meghátráltam.
Pedig, mennyire hiányzott az ölelése, az érintései, csókjai és a hangja.
De egyet tudtam, és biztos is voltam, hogy beleszerettem Edwardba. ...
Mivel, az elmúlt két hétben egyre gyakoriak voltak a rosszul léteim, így elmentem az orvoshoz...
A leleteimre várva, ámulattal néztem, a kislányt aki az anyukájával játszott. S vidáman kacarászott. Majd, a kislány szaladgálni kezdett, és mikor előttem szaladt el, engem figyelve összeakadtak a kis lábai, és elesett volna, ha gyorsan el nem kapom.
-Köszönöm. -köszönte meg hálálkodva az édesanyja.
-Nincs mit. Nagyon szép kis lány. Hogy hívják?-kérdeztem meg.
-Isabella..de csak Izzynek hívjuk.-felelte mosolyogva.
-Ó..milyen faragatlan vagyok. Bella vagyok.-mutatkoztam be.
-Semmi baj. Én meg Elena. .-mutatkozott be kedvesen.
Ekkor, az orvos jött ki aki a leleteimet a kezembe adva, gratulált. Nem értettem, hogy miért is gratulált, ezért rá is kérdeztem.
-Azért, mert ön Bella kisbabát vár. A magzat három és félhónapos.-felelte.
Mire, az ütőér is megállt bennem. Per pillanat azt sem tudtam, hogy most sírjak-e vagy nevessek. Megköszönve a doki segítségét, aki egy ultrahangos képet adott a kezemben, elköszöntem tőle, és kimentem. A váróban még ott volt Elena és a kis Izzy is. Odamenvén hozzájuk, köszöntem nekik és közöltem velük, hogy végeztem és megyek is.
-Nem lenne kedved velünk fagyizni? -kérdezte Elena.
Épp visszakozni akartam, mikor a kis Izzy könyörögve kérte, hogy én is menjek velük fagyizni. Egy ilyen édes kis csöppségnek nem tudtam ellenállni, így elfogadtam a meghívást...
Miután végeztek Elenáék, elmentünk fagyizni. De a fagyit, már csak a játszótéren fogyasztottuk el, ugyan is Izzy minden áron a játszótérre akart menni.
A játszótérre érve, míg Izzy csúszdázott,és homokozott addig mi Elenával egy kicsit közelebbről is megismertük egymást. Azt is megtudtam, hogy a férjével akit Stefannak hívják négy éve ismerik egymást, és három éve házasok. Csak ő épp dolgozik. Ő meg itthon maradt a kis lányukkal.
Megtudtam azt is,hogy Mystic Falls-ben laktak, és ott is ismerték meg egymást Stefannal. És a bátyjával Damonnal, aki az ő ikertestvérével Kathrinnel alkotnak egy párt. Én, is meséltem neki magamról. Hogy, hol éltem és hogy mióta lakok itt Las Vegasba. De róla nem tudtam mesélni, mert fáj rá gondolnom is, nem még beszélni is. Talán egyszer tudok majd róla beszélni, de most nem. Rágondolva, az arcomat ismét a hiány fájdalma torzította el, így megköszönve a meghívást, elköszöntem Elenáéktól akik megígértették, hogy a hétvégén elmegyek hozzájuk vacsorára.
Hazaérve, az ultrahangos papírt kivettem a táskámból, majd megkeresve egy képkeretet beleraktam az ultrahangos képet s a kezembe szorongatva, dőltem az ágyra, ahol a jövőn rágódtam.
Vajon, képes leszek egyedül felnevelni ezt a kis csöppséget? Vajon, jó anya leszek a kisbabámnak? Vajon, a kis babám találkozni fog majd valaha az apjával? Vajon, ha nem műveltem volna azt amit akkor azon az estén, akkor most együtt örülhetnénk, ő és én a gyermekünknek? Ehhez, és még más ilyesmi kérdések kavarodtak bennem, amikre még nem tudtam a válaszokat. ...
De talán idővel minden kérdésemre megtalálom a válaszokat, vagy mégsem?....
-A mami itt lesz veled, és vigyázni fogok rád. Megígérem. Szeretlek kicsim, ahogyan az apukádat is.....
 |
| "Izzy"- hát lehet ennek az édes kis lánynak ellen állni??? |
 |
| "Elena"-Izzy anyukája |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése