Gentle Love - Gyengéd Szerelem

• VI. fejezet
•  
•  ( Edward szemszög )
  
   A vadászatról hazatérve mindannyian betódultunk a házba, és különböző hobbijainkkal kezdtünk foglalkozni. Emmett és Jasper egy bonyolult sakkjáték közepén tartottak, nyolc összerakott sakktáblát – kiterítve a hátsó üvegfallal párhuzamosan – és a saját komplikált játékszabályokat használtak. 
• 
  
• Nem engedték, hogy játsszak velük, csak Alice játszana velem. Alice a számítógépéhez ment egy sarokkal arrébb, és hallhattam, hogy a monitorok felénekelnek életre kelésükkor. Alice egy divatterven dolgozott Rosalie ruhatára számára, de Rosalie ma nem csatlakozott hozzá, hogy mögötte álljon, és utasítsa a szabást és a színeket, ahogy Alice keze végigsiklott az érzékeny érintőképernyőkön– Carlisle és én megbütyköltük a rendszert kicsit, mivel az érintőképernyők többsége hőmérsékletre reagál. 
• 
  
• Ehelyett ma Rosalie elterpeszkedett mogorván fia mellett a kanapén, és elkezdett csatornákat váltogatni a lapos képernyős tévén, másodpercenként húszat, megállás nélkül.  Gondolataiban hallottam, hogy megpróbálja eldönteni, vajon kimenjen–e a garázsba felhangolni a BMW-jét, vagy ne. Végül mégis sikerült eldönteni, hogy mit is szeretne, így felment az Emmel közös szobájukba, hogy átöltözzön. 
• 
  
• Keresztfiam gondolatait hallva pedig az ajkaim mosolyra húzódtak.
• 
  
• /*- Végre, hogy eltudtad dönteni anya, hogy mit akarsz. És most végre azt nézhetek amit én szeretnék, és akarok! - */
• 
  Esme az emeleten volt már, és az új, kék foltnyomok fölött zümmögött.
• 
  Alice aztán kihajolt a fal mögül és elkezdte hangosan kibeszélni Emmett következő lépéseit –Emmett a padlón ült, háttal neki– Jaspernek, akinek arckifejezése nagyon zavartalan volt, mert elvágta Emmett kedvenc lovának  az útját. 
• 
  
• Carlisle pedig a dolgozó szobájába vonulva új orvosi kutatások után ügyködött.
• 
  És én, olyan hosszú idő után először, hogy már szégyent éreztem, odamentem és leültem a tökéletes szárnyas zongorához, ami a bejárattól nem messze volt elhelyezve. Végigfuttattam a kezem a skálán, tesztelve a hangot. A hangolás még mindig hibátlan volt.
• 
  Az emeleten Esme megszakította, amit csinált, és oldalra hajtotta a fejét.
• 
  Elkezdtem a dallam első sorát, ami ma az úton hazafele jövet beajánlotta magát nekem, és elégedett voltam, hogy még jobban hangzott, mint ahogy elképzeltem.
• 
  /*-Edward újra játszik!*/ -gondolta Esme vidáman, és elmosolyodott.
• 
  Felállt az asztaltól, és némán a lépcsők felé suhant.
• 
  Hozzáadtam egy összhangban lévő sort, hagytam a központi dallamot, hogy összefonódjon vele.
  Esme elégedetten sóhajtott, leült a legfelső lépcsőfokra, és fejét a korlátnak támasztotta.
• 
  /*-Egy új dal. Ennyi idő után. Milyen nagyszerű dallam!*/
• 
  Hagytam, hogy a zene új irányba vezessen, követtem a basszus sorral.
• 
  /*-Edward újra komponál?*/ -gondolta Rosalie, és kedvesen mosolyra húzta ajkait, közben pedig összehúzta a szemöldökét és azon gondolkozott, hogy vajon kinek is szánom, vagy komponálom ezt a dalt.
• 
  Aztán Esme mögém sétált, és a vállaimra téve a kezét ösztönzött tovább a dalra.
  A költemény impozáns volt, de befejezetlen. Elszórakoztam az áthidalással, de valahogy nem tűnt helyénvalónak.
• 
  - Ez elbűvölő. Van címe is? –kérdezte fogadott anyám.
• 
  - Még nincs.
• 
  - És van valami történet hozzá? –kérdezte, a hangjában hallatszott a mosoly.
• 
  Ez nagy örömet okozott neki, és bűntudatom támadt, hogy ilyen sokáig elhanyagoltam a zenémet. Nagy önzőség volt a részemről.
• 
  - Ez... egy altatódal, azt hiszem.
• 
  Szóval mégis csak jól oldottam meg az áthidalást. Könnyen vezetett tovább a következő mozdulathoz, és magától életre kelt.
• 
  -Egy altatódal. –ismételgette Esme, magának és a többiek is, akik nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal figyelték a játékomat.
• 
  
• Volt egy történet ehhez a költeményhez, és amint megláttam, a darabok megerőltetés nélkül kerültek a helyükre. A történet egy alvó lány a szűk – keskeny ágyában, sötét haja sűrű és vad, annyira összecsavarodott vánkoson, mint a hínár...
• 
  Alice sorsára hagyta Jaspert, odajött hozzám és leült mellém a padra. A szenzációs, szélcsengős hangjával felvázolt egy szavak nélküli éneket két oktávval feljebb a dallamtól.
• 
  -Tetszik -motyogtam. - De ehhez mit szólsz?
• 
  Hozzáadtam a sorát a költeményhez – a kezeim röpködtek a billentyűk felett, hogy összedolgozzam a darabokat – módosítottam rajta kicsit, új irányba vittem....
• 
  Alice elkapta a hangulatot, és vele együtt énekelt.
• 
  -Igen. Tökéletes. –mondtam.
• 
  
• Esme megszorította a vállamat.
• 
  De már láttam a végét, ahogy Alice magasra emelkedett a dallam fölé és más terekbe vitte. Láttam, hogy kell befejeződnie a dalnak, mert az alvó lány úgy volt tökéletes, ahogy volt, és bármilyen változás helytelen lenne, egy szomorúság. A dal efelé a megvalósulás felé sodródott, lassult és halkult. Alice hangja szintén halkult, és komollyá vált, olyan hanggá, ami egy gyertyafényes székesegyház visszhangzó boltívei alá tartozott.
  Lejátszottam az utolsó hangjegyet, aztán lehajtottam a fejem a billentyűk fölé. 
• 
  
• Esme megsimogatta a hajam.
• 
  
• /*-Minden rendben lesz, Edward. A legjobban fognak alakulni a dolgok. Megérdemled a boldogságot, fiam. A sors tartozik neked ezzel.*/
• 
  - Köszönöm. –suttogtam, és azt kívántam, bárcsak elhihetném.
• 
  /* - A szerelem nem mindig a legmegfelelőbb csomagolásban jön.*/
• 
  Kedély nélkül nevettem egyet. Még épp, hogy kétszer láttam őt, és már szerelmes lennék belé?!
• 
  /*-Te vagy mindenki közül ezen a bolygón talán a legjobban felszerelve, hogy ilyen bonyolult dilemmával elbánj. Te vagy a legkedvesebb és legokosabb mindenki közül./*
• 
  Sóhajtottam. Minden anya ezt gondolja a fiáról.
  Esme még mindig vidámsággal volt teli, hogy ennyi idő után megérintették a szívemet, és nem számított a tragédiára való lehetőséggel. Azt gondolta, hogy mindig egyedül vagyok...
• 
  /*Viszont fog szeretni, -gondolta hirtelen, és gondoltai iránya meglepett engem. –Okos, és kedves lány ő. –Mosolygott. –De nem tudok elképzelni senkit, aki olyan ostoba lenne, hogy ne venné észre milyen jó kapás vagy.*/
• 
  -Hagyd abba, anyu. Mindjárt elpirulok– ugrattam őt.
• 
  Én és Adam is nevetésben törtünk ki, bár a valószínűtlen szavai mégis jókedvre derítettek.
  Alice elkezdte játszani felső oktávban a „Heart and Solt”-t. Elvigyorodtam és kiegészítettem az egyszerű dallamot vele. Aztán a kedvére előadtam a „Chopsticks”-et.
• 
  Kuncogott, aztán megpöccintette a fülem az ujjával.
• 
  -Figyelj Esme!
• 
  És elkezdtem játszani anyám kedvenc dalát. Egy fajta névtelen tisztelet volt a szerelem iránt, amit Esme és Carlisle között figyelhettem meg annyi éven keresztül.
• 
  - Köszönöm, drágám.
• 
  Megint megszorongatta a vállamat.
• 
  Nem kellett összpontosítanom, hogy eljátsszam az ismerős darabot, melyet egy bizonyos személynek komponáltam, akit Bella Swan-nak hívnak...